A megemlékezést a felvidéki Szövetség az Emberi és Keresztény Értékekért nevű társulás és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet szervezte. A megemlékezés a helyi Szent György templomban tartott szentmisével kezdődött, majd Esterházy János - Ulman István fafaragó és László Ottó vasműves által készített - emlékművének felavatásával folytatódott.

Szilágyi Péter a szoboravatón mondott beszédében felidézte Esterházy János életútját, a mártír gróf rendíthetetlen kitartását méltatta, rámutatva arra, hogy az példaértékű a mai generáció számára.

"Ma, amikor sok magyar gyermeket szlovák iskolába íratnak szüleik az esetleges jobb érvényesülés igazolatlan és be sem teljesülő téveszméjét követve; ma, amikor sokan végleg maguk mögött hagyják felvidéki szülőföldjüket és otthonaikat, távoli, módosabb és kényelmesebb, de idegen országok vonzásának engedve, emlékeznünk kell Esterházy János tetteire" - emelte ki Szilágyi Péter. Hangsúlyozta: Esterházy János mindig, minden körülmények között kitartott felvidéki szülőföldje, magyar kultúrája és anyanyelve, keresztény hite mellett. Bár megtehette volna, nem engedett, nem menekült el, szülőföldjét választotta, és így lett a hazához való hűség példaképe. Hozzátette: ezt a példát meg kell erősítenünk magunkban, hogy saját életünket is a hazához való hűség szerint éljük!

A szoboravatás után történészek részvételével tartottak kerekasztal-beszélgetést, amelyen arra a kérdésre kerestek választ, hogy - amint a rendezvény címe is elárulja - "Miért és meddig kell még a nemzeti kisebbségek elkötelezett védelmezőjének, Esterházy Jánosnak a vádlottak padján ülnie".