Csütörtökön kezdődik az Európai Unió csúcsértekezlete, amelyen Németország és Franciaország beterjeszti tervezetét arról, miként küzdhető le az euróövezet hitelválsága. Angela Merkel és Nicolas Sarkozy központilag megszabott és szigorúan ellenőrzött feltételrendszer bevezetését tartja célravezetőnek, amely nem csak az eurózóna tagországait érintené, hanem azokat az uniós országokat is, amelyek a jövőben csatlakozni kívánnak ehhez.

Nagy-Britannia egyelőre kitart a fontsterling mellett, de - mint az Európai Unió második legerősebb ipari hatalma -, féltve őrzi pénzügyi intézményeinek függetlenségét, már csak azért is, mert a City tevékenységéből hatalmas jövedelme származik.

David Cameron harcias kijelentése, miszerint a lisszaboni szerződésnek a brit piacgazdálkodás mozgásterét korlátozó módosításait Brüsszelben megvétózná, részben azoknak a pártján belüli euroszkeptikus platformoknak szól, amelyek általában helytelenítik az Unió szerintük túlzott mértékű beleszólását a tagországok nemzeti ügyeibe.

Kiszivárgott azonban, hogy az Európai Bizottság elnöke, a csúcstalálkozót levezető Herman van Rompuy szerint nem lesz szó teljesen új keletű Európa-szerződés létrehozásáról, csupán a szövetségnek az euróövezet megrendült hitelét jótékonyan orvosló szorosabb összefogásáról.

A konzervatív párt veterán politikusa, Kenneth Clark igazságügyi miniszter, a keddi Cameron-nyilatkozat után óvta miniszterelnökét a heveskedéstől, s arra intette, hogy vegye tudomásul: égető szükség van az euró hitelének helyreállítására, mégpedig az Unió központi pénzügyi feltételrendszerének szigorításával, amiből persze, amennyire lehet, ki kellene hagyni a brit intézmények működését ellehetetlenítő lépéseket.