Németországot újabb probléma fenyegeti a gázellátás terén. Az ázsiai vevők egyre több LNG-szállítmányt happolnak el az európaiak elől, az eredetileg Európa felé tartó hajók útközben hirtelen Ázsia felé fordulnak – írta meg a Handelsblatt.

A cikkben leszögezik, hogy Németország, illetve Európa „kevéssé függ” az öbölmenti országokból érkező cseppfolyós földgáztól (LNG), amelyet a Hormuzi-szoroson jelenleg nem lehet áthajóztatni. Ugyanakkor hozzáteszik, hogy az elmúlt napokban az Icis elemzőközpont adatai szerint legalább négy, eredetileg Európába tartó LNG-tankert irányítottak át Ázsia felé.

Egy ilyen hajó rakománya 70-90 millió euró értékű

– teszik hozzá.

Hangsúlyozzák, hogy ez jó eséllyel csak a kezdete a kínálatért folytatott harcnak,

a világ legnagyobb gázimportőrei ugyanis Ázsiában találhatóak. A listát Kína vezeti, utána Japán, majd pedig Dél-Korea következik.

Japán mindeközben a legnagyobb LNG-értékesítők egyikévé is vált. Mivel importjainak túlnyomó részét Ausztráliából és az Egyesült Államokból szerzi be, így jóval kevésbé függ a Perzsa-öbölből érkező szállításoktól, mint Dél-Korea, Tajvan vagy India, amely országok szükségletük 30 százalékát importálják onnan. Ezen felül a japán vevők jóval több gázmennyiséget kötöttek le, mint amennyire szükségük van, a maradékkal így pedig kereskedni tudnak. 2024-ben például 40 százalékkal több LNG állt a japán vállalatok rendelkezésére, mint az ország saját szükséglete.

A cikkben példákat is felsorolnak a nemrégiben új utat választott hajókra: így például az LNG Port Harcourt II nevű hajó Nigériából eredetileg Franciaországba indult, most már Indiába tart. Egy Kínából induló tanker pedig az Indiai-óceánon megfordult, és elindult Japán felé. Az Elisa Ardea nevű hajó az USA-ból indult Európába, és már útjának több mint felét megtette, amikor elfordult Tajvan irányába. Egy másik tanker, az Umm Ghuwailina pedig floridai indulását követően nem Belgiumba, hanem Kínába vette az irányt.

Mint írják, ezzel

az európai gázpiacot igazán kritikus pillanatban érte az iráni konfliktus. Az ukrajnai háború kirobbanása óta ugyanis Európa nagyrészt lecserélte a csővezetéken érkező orosz gázt az LNG-re.

A gáztározókat pedig még nem töltötték vissza tél óta, Németországban március 10-én mindössze 21,6 százalékon állt töltöttségük. Ez jelentősen alulmúlja az elmúlt öt évben tapasztalható átlagosan 43 százalékos töltöttségüket.

Yuriy Humber, a Yuri Group tokiói energiaipari tanácsadó cég CEO-ja egyenesen úgy fogalmazott:

Európának fel kell készülnie az ázsiaiakkal való versenyzésre.

Ismertette, hogy Ázsia helyzete még az európai ügyfeleknél is kiszolgáltatottabb, ugyanis ott nincsenek olyan, több hónapra elegendő gázt raktározni képes tárolók, mint amilyenek Európában vannak. Jellemzően csak felszíni, kisebb tárolókkal rendelkeznek. Az ottani gáztartalékok így csak néhány napra elegendőek.

• Indiában 6 napra,
• Tajvanban 10 napra,
• Dél-Koreában 15 napra elegendő gázt tudnak eltározni.
• A legjobban Japán áll, 20 napnyi tárolókapacitással.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy sok ázsiai ország rá van kényszerítve a „just-in-time”, avagy az „éppen időben” történő gázbeszerzésre – tette hozzá a szakértő.

Mindeközben pedig a globális LNG-kínálat mintegy 20 százaléka, amely Katarból, illetve az Egyesült Arab Emírségekből a Hormuzi-szoroson keresztül érkezne, hirtelen kiesett. Az ázsiai szereplők így a spotpiacon tudják kielégíteni gázigényüket. Ez azt jelenti, hogy olyan gázmennyiségeket tudnak megvásárolni, magas áron, amelyeket még hosszú távú szerződésekben mások nem kötöttek le. Hozzáteszik, hogy a háború előtt az ázsiai LNG-ár a holland TTF referenciaár alatt volt. Az Irán elleni támadás után Ázsiában a gázár 150 százalékkal, mintegy 25 dollárra emelkedett millió BTU-nként, míg Európában csak 19 dollárra nőtt. Emellett a nagy árkülönbözet mellett a kereskedők inkább Ázsiába küldik hajóikat, mint Európába.

Az európai vevőket a fizetőképesebb kelet-ázsiai országok túllicitálhatják, azonban az olyan szegényebb országok, mint Pakisztán, a Fülöp-szigetek vagy Thaiföld egyikkel sem fogják tudni tartani a versenyt.

Délkelet-Ázsiában és Indiában már most válsághangulat uralkodik, egyetemeket zárnak be, és távmunkára állnak át, vagy pedig műtrágyagyárakat állítanak le, hiszen annak gyártásához is földgázra van szükség. „Így működik a piac” – teszi hozzá a cikkben Yuriy Humber.