Ha nagyon aggregált szinten nézzük a magyar számokat, akkor közel vagyunk ahhoz a trendhez, amit 2030-ig kivetítettünk előre, tehát elérhetőnek tűnnek a 2030-as célszámok – válaszolta Szabó László az InfoRádióban arra a kérdésre, hogy hogyan állunk az energiaátmenetben.

Szerinte az adatokat szemlélve két nagyon kritikus szektor van ebből a szempontból: az egyik az épületenergetika, ugyanis mind a lakossági, mind az állami és önkormányzati épületeknél nagyon magas az energiafogyasztás négyzetméterre vetítve, miután ezek energetikai állapota nagyon rossz. Mint mondta, egy nagyon erőteljes elmozdulásra, fejlesztésre lenne szükség ezen a téren, mert 2013-14 óta az erre vonatkozó mutató inkább stagnál, mint javulna.

A másik kritikus szektor a közlekedés – folytatta a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont igazgatója –, ahol Magyarország az elmúlt 10 éves periódusban 50 százaléknál magasabb növekedést ért el szén-dioxid-kibocsátásban. Ennek a fő mozgatórugója az az, hogy egyre többet közlekedünk, és a korábbi európai szinten viszonylag egészséges aránynál, hogy sokan választották a tömeg-, elektromos alapú és vasúti közlekedést, ez kezd elmozdulni abba az irányba, hogy egyre több a személyes autóhasználat, ami viszi fel az értékeket – magyarázta. „Ez az a két szektor, ahol további intézkedésekre van szükség, hogy igazából ezeket is pályára állítsuk.”

Arra a kérdésre, hogy miként valósítható meg, hogy 2028-ra leváljon Magyarország az orosz gázról, arra azt válaszolta, hogy gázmodellezős kollégáik egy nagyon konkrét elemzést végeztek, és a Regionális Energiakutató Központnak van erre egy európai modellje, amely azt vizsgálja, hogy milyen forrásból érdemes behozni Magyarországra gázt. Szerinte

nem annyira nehéz a képlet, mert alapvetően három vagy négy forrás van erre.

Egyrészt a többi nyugat-európai ország által megépített LNG-terminálokat tudjuk ezekre használni, tudunk a szomszédos országokból is venni, például Romániában van egy új gázmező, ahonnét lehet még behozni gázt, illetve a hazai kitermelés is egy lehetőség erre, bár ez limitált, 10 százalék körüli lehetőséget kínál – fejtette ki. Szerinte, mivel az infrastruktúra nagyrészt már kiépült, mindez viszonylag kis árnövekedéssel megoldható, ami körülbelül egy euró/megawattórás árat jelent, amit szerinte egy 50 eurós árszinthez érdemes belőni, „tehát ez néhány százalék növekedést okozna csak”.

Klímasemlegesség 2050-ig

Mint mondta, a 2050-ig való előretekintésnek vannak mérföldkövei: az egyik az a 2030-as mérföldkő, majd a 2040-es lesz, és azt követi a 2050-es teljes klímasemlegesség. Megismételte, a 2030-as reálisan megvalósítható célkitűzés Magyarország számára, szerinte a legnehezebb az utolsó 5-10 százalék lesz. Vagyis az „alacsonyan csüngő gyümölcsök” viszonylag kis költséggel elérhetők, de miután közeledünk majd 2050-hez, olyan iparágakban, szektorokban kell majd megvalósítani az energiamegtakarítást, illetve az emisszió-kibocsátás csökkentést, amelyek a legnehezebbek lesznek – fogalmazott. Erre példaként említette a cementipart, illetve az acéltermelést, ahol nagyon intenzív fosszilis tüzelőanyag-arányok vannak.

„Tehát azt gondolom, hogy az utolsó 5-10 százalékot lesz a legnehezebb megvalósítani, de addig van egy 25 éves periódus még, és meglátjuk azt, hogy rendelkezésre fognak-e állni azok a technológiák, amelyek gazdaságilag az utolsó lépéseket is viszonylag racionálisan is elérhetővé teszik” – mondta Szabó László, aki szerint most a legfontosabb lépés, hogy a 2040-es célkitűzés legyen egy olyan, egyik szempontból ambiciózus célkitűzés, hogy valóban elérje a 2050-es nulla célkitűzést, másrészt gazdaságilag megvalósítható legyen.

Akadozik az energiaátmenet a lakosságnál

A Magyar Természetjárók Szövetsége úgy látja, hogy hogy a lakosság és a különböző szektorok esetében zökkenőkkel halad az energiaátmenet – mondta az InfoRádióban a Magyar Természetvédők Szövetségének éghajlatvédelem és energia programigazgatója. Botár Alexa példaként kiemelte, hogy a lakóépület energetikai felújítások nagyon lassan indulnak be, márpedig ahhoz, hogy a gázfüggőséget csökkenteni lehessen, abban nagy szerepe lenne ennek.

Elmondása alapján a lakóépületek zöme, több mint kétharmada nagyon rossz állapotban van, ugyanakkor a jelenlegi programok által nyújtott támogatások csak körülbelül 20 ezer háztartásra elegendőek. „Ennél sokkal több segítséget, támogatást, kellene kapnia mind az általános jövedelmű háztartásoknak, még inkább az alacsony jövedelmű háztartásoknak.” Az otthonfelújítási programot jó kezdeményezésnek tartja, de szerinte az is inkább az átlagos jövedelműeket éri csak el, hiszen kell hozzá önerő, hitelképesnek kell lenni hozzá. Ezért a Magyar Természetvédők Szövetsége további támogatási formákat szorgalmaz, különösen az alacsony jövedelmű, adott esetben

az energiaszegénységben élő háztartásoknak számára akár egy 100 százalékos, de mindenképpen egy nagyarányú támogatási formára lenne szükség, hogy fel tudják újítani a lakóépületüket

– tette hozzá.

Kitért arra is, hogy az uniós helyreállítási tervben szerepel a lakóépületek energetikai felújítása, de különböző problémák miatt úgy tűnik, hogy ez most egy megvágott, illetve egy eltűnő tétel. Ugyan át lett egy része csoportosítva egy másik uniós programra, a KEHOP Pluszba, de abban csak körülbelül 108 milliárd forint áll rendelkezésére, míg korábban az összes uniós programban, beleértve a helyreállítási tervet is, körülbelül olyan 300-350 milliárd forint szerepelt lakossági energiahatékonysági felújításokra – hívta fel a többi között a figyelmet programigazgató.