A korábbi Hubble űrteleszkóp csak a csillagok óvodás korát látja, míg a legújabb James Webb viszont már a bölcsődést is – érzékeltette a felfedezés technológiai feltételének jelentőségét a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetének igazgatója. Szabó Róbert szerint ezekről a bizonyos apró vörös pontokról eredetileg azt gondolták, hogy kialakulóban lévő csillaghalmazok, úgynevezett protogalaxisok, de kiderült, hogy nem azok.

"Az infravöröstől eltérő hullámhosszokon szinte semmi nem látszik belőlük, ami azért furcsa, mert hogyha valóban formálódó galaxisok lennének, akkor látszaniuk kellene más tartományokban is. Így merült fel egy újabb magyarázat, amely szerint nem távoli galaxiskezdeményeket találtunk, hanem óriási csillagszerű képződményeket, amelyeknek a belsejében nem a napban végbemenő termonukleáris fúzió termeli az energiát, hanem a közepükben lévő fekete lyuk" – magyarázta a Szabó Róbert.

Méghozzá nagyon nagy tömegű fekete lyukak ezek, amik vélhetően a mai napig is ott találhatók minden galaxisban, így a mi Tejútrendszerünkben is.

"Eddig a tudósok nem nagyon értették, hogy miként kerülhetett a galaxisok közepébe egy jókora, néha több millió naptömegnyi fekete lyuk, és miként indulhatott a csillagrendszerek fejlődése. Vagyis lehetséges, hogy a mostani felfedezéssel ráakadtak a nagy tömegű galaxisok, például a mi Naprendszerünk keletkezésének módjára" – magyarázta a szakértő.

Persze hiába a James Webb nagyon nagy felbontóképessége, ezek a vörös képződmények mégiscsak pontszerűnek látszanak. Viszont amikor kis méretű pöttyökről beszélünk, akkor az azt jelenti, hogy mondjuk naprendszer, vagy néhányszor naprendszer nagyságú térrészben kell keresnünk ezeket. "Amennyiben beigazolódik ez a hipotézis, akkor nemcsak a galaxisok keletezéséről, hanem magukról a fekete lyukakról is többet fogunk tudni" – tette hozzá Szabó Róbert, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetének igazgatója.