A balatoni vidrák rendkívül rejtőzködő életmódot folytatnak, így az egyedek azonosítása komoly kihívás. Lanszki József kutató személyesen gyűjti az ürülékmintákat, amelyekből genetikai vizsgálattal egyedileg beazonosíthatóak a balatoni vidrák. Bár elsőre furcsának tűnhet, az ürülékminta a legbiztosabb eszköz arra, hogy kiderüljön, hány balatoni vidra élhet a térségben – számolt be a sonline.hu.

AHUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársa az elmúlt két tél során 450 helyszínt járt be, hogy molekuláris-genetikai képet kapjon a balatoni vidrák állományáról. A mintavétel során friss ürülék- és jelölőváladék-mintákat gyűjtenek, melyeket a balatoni vidrák a part mentén hagynak hátra. Ezekből a kutatók pontos képet kapnak az állatok számáról és eloszlásáról. Az ürülékben halcsontok, pikkelyek, kétéltűek maradványai találhatók, és jellegzetes halszagot árasztanak. A jelenlegi adatok alapján a Balaton térségében több száz balatoni vidra élhet.

A kutatás azonban nem áll meg a nyomoknál; Lanszki József már több mint 23 éve vizsgálja a különböző térségekből származó elpusztult balatoni vidrákat is. A nemzeti parkok őrszolgálatai által begyűjtött tetemek részletes boncoláson esnek át. Különös figyelmet kap a balatoni vidrák mája, ahol felhalmozódnak azok a szennyező anyagok, amelyek a vízből vagy táplálékon keresztül kerülnek az állat szervezetébe.

„Az elpusztult vidrák májában különböző rágcsálóirtószerek, illetve humángyógyászatban alkalmazott gyógyszerek – például antidepresszánsok, fájdalomcsillapítók, fogamzásgátlók – maradványait is vizsgáljuk. Ezek alacsony koncentrációban ugyan, de jelen vannak a vizekben. Ezek a szerek a tápláléklánc csúcsán álló ragadozókban halmozódnak fel, rontva az állomány életképességét” – fogalmazott a hírportálnak a szakember, jelezve: a vizsgálatok már zajlanak.

„A Balaton egy turisztikailag kiemelt terület, jó vízminőséggel, ahol szigorúbb korlátozások érvényesülnek a mezőgazdasági termelésre, és a Kis-Balaton természetes szűrőhatása is érvényesül. A Balaton vize fürdésre is alkalmas, és ebből a szempontból kedvező a helyzet. De a Tisza környékén végzett vizsgálat alkalmával például 50 éve betiltott DDT-t (hírhedt, nagy hatású rovarölőszert) találtunk az elhullott állatok májában” – emelte ki a kutató. Vagyis,

a környezetbe, például szántóföldekre és emberi környezetbe kibocsájtott szerek maradványai nem bomlanak le,

hanem bekerülnek a körforgásba, és káros hatásaik generációkkal később is jelentkeznek – olvasható egybek mellett.