Bár leggyakrabban az AstraZeneca vakcinájaként hivatkozunk rá, a gyógyszergyár és az Oxfrodi Egyetem kapcsolata akkor kezdődött meg, amikor az adenovírust vektorként használó oltás fejlesztése már előrehaladott státuszú volt. Az oltás az adenovírust arra használja föl, hogy belecsomagolva juttasson a szervezetünkbe a tüskefehérje DNS-éből. A trójai falóként érkező adenovírus bejuttatja testünk sejtjeibe, ahol a DNS-t elolvasó sejtmag hírvivő RNS-eket küld, melyek parancsára megkezdődik a tüskefehérje termelődése szervezetünkben. Ennek a jelenléte indítja be az immunválaszt és alakítja ki az immunitást.

Lelkesen várta a világ

Mindebből több dolog is következik. Egyrészt, mivel nem mRNS-t kap a szervezet, nem kell extra alacsony hőmérsékleten tárolni a vakcinát, ami a Pfizer és a Moderna extrém tárolási igényeihez képest azonnal vonzóvá tette az AstraZeneca oltását. Másrészt nem is olyan drága a gyártás, mint az új technológiát használó szerek esetében, így

négy dollárért értékesíthető egy adag,

szóltak a kezdeti hírek. A fejlődő országok önköltségi áron juthatnak majd hozzá a vakcinához, olvastuk később, ami csak növelte a bizodalmat, ami már alapvetően is sokakban megvolt amiatt, hogy nem vadonatúj, hanem régebbről ismert technológia szerint gyártják a vakcinát. A világ nagyon várta az AstraZeneca bejelentését a klinikai tesztek eredményéről.

Emberi hibától szállítási nehézségig

A bajok aztán itt kezdődtek. Már a legelső híradásokban elhangzott, hogy kétféle dozírozásban kétféle hatékonyságról van szó a szer esetében, méghozzá nem is kicsi a különbség: ha az első adag fél adag, akkor 90 százalékos a védelem, ha teljes, akkor mindössze 62. Talán nem is hördült volna fel a fél világ, ha ennek kapcsán nem osztják meg kisvártatva, hogy

a fél adagos klinikai kísérlet emberi hiba eredménye volt: nem szándékosan adtak be kevesebbet az önkénteseknek, hanem mert így alakította a véletlen.

Újabb, globális kísérletsorozatra volt tehát szükség, hogy lemossák magukról a tévedés okozta kételyt.

Innen sem vitt felfelé ugyanakkor az út. Egyrészt azért, mert az uniós engedélyeztetés első pillanatától aggályok merültek fel az idősebb lakosságban való hatékonysággal kapcsolatosan - melynek gyökere ott kereshető, hogy a fél dózisos brit kísérlet során csak 55 év alattiakon próbálták ki a szert -, és sorban pártoltak el mellőle az országok. A németek csak 65 év alatti használatra javallották, Emmanuel Macron francia elnök kvázi hatástalannak nevezte az idősebbek körében.

Ha ez nem lett volna elég, az unió és a gyártó cég között parázs vita alakult ki, miután az AstraZeneca a szerződésben vállalt mennyiségnél kevesebbet kezdett el szállítani az EU részére, arra hivatkozva, hogy későn szerződtek, a briteké a prioritás. A helyzet akkor ért csak nyugvópontra, amikor márciusig 9 millió adag plusz oltás szállítását ígérte meg a cég.

Végül a variánsok vitték be az utolsó csapást: mindössze 22 százalékos védettséget ad a dél-afrikai variánssal szemben az oltás - igaz, ez csak az enyhe és középsúlyos negbetegedésre vonatkozik, a súlyos betegség és a halálozás ellen továbbra is hatásos maradt.

A vakcina adagjai felhasználatlanul halmozódnak sok helyen.

Újra felfelé vihet az út

Talán megfordíthatja a balszerencse áradását a közelmúlt skót közlése, mely szerint az idős populációban is 80 százalékkal csökkenti a hospitalizációk arányát 1,14 milliós mintán a vakcina, a teljes népességre vetítve pedig még ennél is jobb, 94 százalékos, mindössze egyetlen adag felvétele után. A belga és a francia álláspont változott is, már ajánlják az idősek részére is az oltás felvételét, Németország pedig vizsgálja jelenlegi ajánlásának esetleges módosítását.

Közben

két kísérletben is szerepet vállalt a cég:

a Pfizer és a Gamaleja Intézet oltásával együtt is tesztelik azt, hogy más vakcinával kombinálva mennyire lehet hatékony az oltás. Ha sikerül egy variánsbiztos változatot készíteniük, talán újra lehet sikertörténet az oxfordi vakcina.

Minden Infostart-cikk a koronavírusról itt olvasható!