Bár leggyakrabban az AstraZeneca vakcinájaként hivatkozunk rá, a gyógyszergyár és az Oxfrodi Egyetem kapcsolata akkor kezdődött meg, amikor az adenovírust vektorként használó oltás fejlesztése már előrehaladott státuszú volt. Az oltás az adenovírust arra használja föl, hogy belecsomagolva juttasson a szervezetünkbe a tüskefehérje DNS-éből. A trójai falóként érkező adenovírus bejuttatja testünk sejtjeibe, ahol a DNS-t elolvasó sejtmag hírvivő RNS-eket küld, melyek parancsára megkezdődik a tüskefehérje termelődése szervezetünkben. Ennek a jelenléte indítja be az immunválaszt és alakítja ki az immunitást.
Lelkesen várta a világ
Mindebből több dolog is következik. Egyrészt, mivel nem mRNS-t kap a szervezet, nem kell extra alacsony hőmérsékleten tárolni a vakcinát, ami a Pfizer és a Moderna extrém tárolási igényeihez képest azonnal vonzóvá tette az AstraZeneca oltását. Másrészt nem is olyan drága a gyártás, mint az új technológiát használó szerek esetében, így
négy dollárért értékesíthető egy adag,
szóltak a kezdeti hírek. A fejlődő országok önköltségi áron juthatnak majd hozzá a vakcinához, olvastuk később, ami csak növelte a bizodalmat, ami már alapvetően is sokakban megvolt amiatt, hogy nem vadonatúj, hanem régebbről ismert technológia szerint gyártják a vakcinát. A világ nagyon várta az AstraZeneca bejelentését a klinikai tesztek eredményéről.
Emberi hibától szállítási nehézségig
A bajok aztán itt kezdődtek. Már a legelső híradásokban elhangzott, hogy kétféle dozírozásban kétféle hatékonyságról van szó a szer esetében, méghozzá nem is kicsi a különbség: ha az első adag fél adag, akkor 90 százalékos a védelem, ha teljes, akkor mindössze 62. Talán nem is hördült volna fel a fél világ, ha ennek kapcsán nem osztják meg kisvártatva, hogy
a fél adagos klinikai kísérlet emberi hiba eredménye volt: nem szándékosan adtak be kevesebbet az önkénteseknek, hanem mert így alakította a véletlen.
Újabb, globális kísérletsorozatra volt tehát szükség, hogy lemossák magukról a tévedés okozta kételyt.
Innen sem vitt felfelé ugyanakkor az út. Egyrészt azért, mert az uniós engedélyeztetés első pillanatától aggályok merültek fel az idősebb lakosságban való hatékonysággal kapcsolatosan - melynek gyökere ott kereshető, hogy a fél dózisos brit kísérlet során csak 55 év alattiakon próbálták ki a szert -, és sorban pártoltak el mellőle az országok. A németek csak 65 év alatti használatra javallották, Emmanuel Macron francia elnök kvázi hatástalannak nevezte az idősebbek körében.
Ha ez nem lett volna elég, az unió és a gyártó cég között parázs vita alakult ki, miután az AstraZeneca a szerződésben vállalt mennyiségnél kevesebbet kezdett el szállítani az EU részére, arra hivatkozva, hogy későn szerződtek, a briteké a prioritás. A helyzet akkor ért csak nyugvópontra, amikor márciusig 9 millió adag plusz oltás szállítását ígérte meg a cég.
Végül a variánsok vitték be az utolsó csapást: mindössze 22 százalékos védettséget ad a dél-afrikai variánssal szemben az oltás - igaz, ez csak az enyhe és középsúlyos negbetegedésre vonatkozik, a súlyos betegség és a halálozás ellen továbbra is hatásos maradt.
A vakcina adagjai felhasználatlanul halmozódnak sok helyen.
Újra felfelé vihet az út
Talán megfordíthatja a balszerencse áradását a közelmúlt skót közlése, mely szerint az idős populációban is 80 százalékkal csökkenti a hospitalizációk arányát 1,14 milliós mintán a vakcina, a teljes népességre vetítve pedig még ennél is jobb, 94 százalékos, mindössze egyetlen adag felvétele után. A belga és a francia álláspont változott is, már ajánlják az idősek részére is az oltás felvételét, Németország pedig vizsgálja jelenlegi ajánlásának esetleges módosítását.
Közben
két kísérletben is szerepet vállalt a cég:
a Pfizer és a Gamaleja Intézet oltásával együtt is tesztelik azt, hogy más vakcinával kombinálva mennyire lehet hatékony az oltás. Ha sikerül egy variánsbiztos változatot készíteniük, talán újra lehet sikertörténet az oxfordi vakcina.
