A kutatást a brit Birminghami Egyetem és az amerikai Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Kutatóközpont munkatársai végezték. Felfedezésüket „egy nagyon nagy tömegű csillag szélsőségesen nagy energiájú szupernóvájaként” írták le. A kitörés az SN2016aps nevet kapta, amely a Földtől mintegy 3,6 milliárd fényév távolságban lévő galaxisban következett be.

Nemcsak mérete és fényessége miatt, hanem más tulajdonságait nézve is látványos volt – mondta Edo Berger, a kutatás társszerzője.

Az ehhez hasonlatos szupernóvák energiájuknak csak egy százalékát bocsátják ki látható fényben, de az SN2016aps sokkal nagyobb arányban sugározza ki az energiát. A szakértők becslése szerint

az SN2016aps kitörésének ereje sok milliárd gigatonna TNT erejével mérhető össze.

Az explóziós felhőben lévő hidrogén szokatlanul nagy mennyisége miatt a csillagászok úgy vélik, a szupernóva eredetileg két összeolvadó csillagból jött létre. Az ilyen események bekövetkezése korábban pusztán hipotéziseken alapultak, létezésüket azonban ez idáig soha nem figyelték még meg csillagászok – olvasható a Space.com-on. Kutatók számításai szerint a szupernova-rendszer a Nap tömegének 50-100-szorosára esik szét.

A kutatók remélik, hogy a SN2016aps alapján hasonló szupernóvákat fognak felfedezni és segítségével megismerhetik az Univerzum korai időszakát jellemző körülményeket.

A tudósok eredményeikről a Nature Astronomy című tudományos lapban számoltak be.