Mit szólt a felkéréshez, hogy legyen a sakkvilágbajnoki döntő szakkommentátora?
Nagyon örültem neki, mert ilyet még nem csináltam. Egészen új tapasztalat volt, ráadásul sosem voltam még jelen világbajnoki döntőn. Nagyon izgalmas volt az is, ahogy a szervezők New Yorkban, a Brooklyn-híd mellett építették fel a döntő helyszínét, és nem utolsósorban a világ legjobb játékosát és kihívóját láthattam élőben. Nagyon sok ismert emberrel találkozhattam, majdnem minden nap más személyiség tette meg az első lépést a játszmákban.
Volt, amit különösen nehéz volt megszoknia az új munkájában?
Szokatlan volt, hogy a fülemben volt egy kütyü, amibe kaptam az információkat. Na meg hat-hét órán keresztül folyamatosan készenlétben kellett lenni, nem nagyon volt szünidő, ez szokatlan volt, de abszolút tudtam azonosulni a helyzettel, és jól működtünk.
Ott volt akkor is, amikor Magnus Carlsen a világbajnoki címvédést és a születésnapját ünnepelte?
Igen. Nagyon boldog volt a világbajnok és a környezete. Elsősorban az apukája, aki gyerekkora óta segíti Magnust, de az edzői, a támogatói, és persze a norvég televízió is, amely folyamatosan követi őt mindenhova. A végén nagy volt az öröm és a boldogság, de szerintem a tizedik parti volt az a pillanat, amikor érezte, hogy a világbajnoki a korona a fején maradhat. Utána a rájátszásban a harmadik játszma volt döntő, de a végén volt még egy parti, amely gyönyörű befejezéssel ért véget – egy csodálatos lépés volt, hab volt a tortán. Aztán este megkapta az igazi tortáját is, de a születésnapi ajándék a világbajnoki cím volt. Ilyen közel még sosem volt ahhoz, hogy elveszítse, és talán nem túlzás azt mondani, hogy a három világbajnoki döntőjéből - kettőt az indiai Anand ellen nyert fölényesen - ez volt a legnehezebb. Ő is többször elmondta, hogy mekkora szenvedés árán sikerült megfordítani a meccset és megvédenie a címét.
Közelről milyen Magnus Carlsen?
Amikor én megismertem, tinédzser volt, aki mindentől távol tartotta magát, nem kommunikált, nem beszélgetett a külvilággal. Mostanra ez nagyon megváltozott. Azért alapvetően hangulatember, ha elveszti a partit, akkor nagyon morcos tud lenni, és nem biztos, hogy az emberek olyankor szeretnek körülötte lenni. Nagyon őszinte ember. Én is meglepődtem, hogy a sajtótájékoztatókon sokszor olyan információkat is kiadott, amelyekből akár még az egész versenytaktikájára is lehet következtetni. Alapjában véve egy fiatal srác, aki imád sportolni. Mindegy, hogy mennyire ismert vagy fontos személyiség, sportolni, játszani akar, és mindennél jobban szeret győzni.
26 évesen védte meg ismét a világbajnoki címét, lassan korszakot épít. Mekkora esélyt lát arra, hogy valaki a következő években letaszítsa a trónról?
Nagyon jó esély van, hogy a következő években vagy akár évtizedben Magnus Carlsen marad a világbajnok. Most nagyon nehéz dolga volt, de igazából leginkább saját maga miatt, mert ezt a világbajnokságot ő nem vette annyira komolyan, mint kellett volna. Tudta, hogy nehéz lesz, hogy meg kell küzdenie, de nem igazán volt olyan forgatókönyv a fejében, hogy elveszítheti a címét. És igazából ezért fizetett meg. Nagyon közel volt ahhoz, hogy kikapjon. Szergej Karjakin fantasztikus védekezést mutatott be, de nem volt elég aktív, nem tudott élni a győzelem lehetőségével. Ettől még Magnus Carlsennek is nagy tanulsággal szolgált a párharc, hiszen megsuhintotta a vereség szele. Olyan új tapasztalatokkal lett gazdagabb, amelyek meg fogják erősíteni abban, hogy keményebben dolgozzon és küzdjön, jobban felmérje a veszélyeket és az ellenfeleket. Egyelőre nem az a kérdés, hogy ki lehet komoly ellenfele, hanem az, hogy mennyire tudja magát ambicionálni, hogy továbbra is fejlődjön és még jobb játékos legyen.
Az idén megszervezte a Sakkvilágfesztivált. Mennyire volt elégedett, és lesz-e folytatás?
A fesztivál a szívem csücske. Tíz évvel ezelőtt egy délutáni sakknappal indult, mostanra kinőtte magát. Egész napos, fesztivál jellegű, a sakkról és a sakkal kapcsolatos dolgokról szól. Egyre inkább nemzetközi, és nem csak azért, mert sokan jönnek külföldről szimultánt játszani. A weboldalon kialakítottunk egy világsakktérképet, ahová bárki feliratkozhat - már több mint 100 országból vannak -, hogy jelezzük, a sakk összeköt minket. Minden október második szombatján meg akarjuk rendezni ezt a sakkfesztivált, és arra szeretném invitálni a világban élő sakkszerető embert, hogy mutassuk meg, a sakk egy közös nyelv, ezért mindenféle rendezvényeket szervezzenek azon a napon. Az az álmom, hogy néhány éven belül sok millió ember sakkozzon majd egy adott nap, amikor a világ láthatja, hogy a sakk nem véletlenül 1500 éves múlttal rendelkező játék. Természetesen elkezdtük a 2017-es szervezést, október 14-én lesz a Sakkvilágfesztivál Budapesten.
A magyar sakkozás szempontjából hogyan értékeli a 2016-os évet? A sakkolimpián a 15. lett a válogatott Lékó Péter nélkül.
Nagyon nagy dolog, hogy Rapport Richárd a legjobb húszba került a világon. Hatalmas előrelépés, mert nagyon erős a világszínvonal, nagyon sok fiatal van, aki törtet előre. Tavaly az Európa-bajnokságról bronzéremmel tértünk haza, de egy olimpián azért jóval több erős csapat játszik. Nagyon sajnálom, hogy Lékó Peti nem volt tagja a csapatnak, ennek ellenére az utolsó fordulóban a kezünkben volt, hogy a legjobb hatba kerüljünk. A szerencse elpártolt tőlünk, de a fiúk nagyon jól küzdöttek, kihozták a maximumot. Sajnos Rapport Ricsi rosszul játszott az olimpián, de remélem, hogy a következő világversenyen jobban tudunk teljesíteni, és ehhez nagyon fontos, hogy a világelitben megint van magyar játékos.