Kilencéves kora óta a Liverpool FC tagja. Akkoriban, 1989 áprilisában halt meg egy évvel idősebb unokatestvére, Jon-Paul, a Hillsborough-tragédiában, a 96 liverpooli áldozat egyikeként.

Nem volt csodagyerek, csak nehezen fedezték fel, soha nem került be tizenévesen, például, az angol korosztályos válogatottakba. Egyébként próbajátékon a Manchester Unitednél is járt, s amikor erről tudomást szereztek a Vörösöknél, azonnal aláírattak vele egy "inasszerződést" (YTS)

Óriási csalódásként élte meg, hogy 1994-ben nem vették fel az angol labdarúgó-szövetség, az FA elitakadémiájára. "Apám ott állt mellettem, amikor kibontottam a levelet. Érezte, hogy mondania kell valamit. Vigasztalt: Felejtsd el, ne bánkódj, ez még nem a világ vége! Aztán felhívott Steve Heighway, az egykori világklasszis balszélső, akkori edzőm, s azt mondta, próbáljam a jó oldalát nézni. itt maradok velük Liverpoolban. S aztán hozzátette, hogy nem csak a futballtudásom döntött, sem a fizikai mutatóim, sem az iskolai jegyeim nem jelentettek jó érveket mellettem. De az én fejemben és szívemben csak az volt, hogy nem vagyok elég jó. Egyedül akkor fordult meg a fejemben, hogy csak hobbiból fogok futballozni. Ám ez csak néhány napig tartott. Megkeményítettem magam, s azt mondtam: meg fogom mutatni mindenkinek, hogy mégis híres futballista leszek!" - mesélte később egy interjúban.

Steven Gerrardnak kisiskolás korában a Liverpool akkori csatársztárjai, John Barnes, Peter Beardsley és John Aldridge voltak a kedvencei. Később elsősorban Jamie Redknapp játékát kedvelte. Mint mondta, ifijátékos korában néhányszor edzhetett együtt a nagycsapattal, amiben Jamie is szerepelt, soha nem felejti el, a kor egyik sztárjátékosa milyen tisztességesen foglalkozott a fiatalabbakkal.

1997. november 5-én írta alá a Liverpoollal az első profi szerződését, majd bő egy évvel később, 1998. november 29-én bemutatkozott a Premier League-ben. A Blackburn Rovers ellen Vegard Heggem helyére állt be - egyetlen percre.

Az ezredforduló környékén nagyon gyakran kínlódott sérülésekkel. Erre Gérard Houllier, a Pool akkori menedzsere elküldte Franciaországba, egy fogorvoshoz. "Rendkívül idegesített, hogy a legfontosabb meccseken nem tudtam játszani, mert mindig volt valami bajom. Az edzők és az orvosi stáb tagjai azon a véleményen voltak, hogy túl gyorsan nőttem meg, nem bírja még az izomzatom, hogy heti két-három meccset játsszak. Houllier akkor azt tanácsolta, keressek fel egy francia specialistát, aki hátsérülésekkel, illetve az onnan kisugárzó fájdalmak gyógyításával foglalkozik. Havonta egyszer jártam hozzá, s tényleg javult az állapotom. Ami a fogakat illeti, Houllier egy fogászhoz is elküldött, aki egy nap alatt kikapta mind a négy bölcsességfogamat. Az volt életem egyik legpocsékabb napja" - idézte fel már sikerei csúcsán.

2001-ben már részese volt a Liverpool története legsikeresebb évének, amelyben a Vörösök öt trófeát is nyertek. Részese volt mind az öt kupa - Ligakupa, FA- és UEFA-kupa, Charity Shield, európai Szuperkupa - elnyerésének. Egyébként a 2000-2001-es volt az első profi idénye, amelyen, minden sorozatot beleértve, legalább 50 mérkőzésen játszott.

A következő idényekben visszaesett a formája, még a Liverpool kezdőcsapatából is ki-kimaradozott. Azután ismét régi aktív, mozgékony, lendületes játékát mutatta. 2005 őszén már nagy formában játszott, az Olympiakosz ellen élete egyik legemlékezetesebb góljával juttatta tovább a Poolt.

Pályafutása következő csúcspontja a 2005-ös, megnyert isztambuli BL-döntő volt, a sorozat legjobb játékosának is megválasztották. Karrierje egyik legkedvesebb gólja A legkedvesebb gólja abból a fejesből született, amivel szépített a Liverpool a Milan ellen. Nem volt tipikus Gerrard-gól, mert nem a tizenhatoson kívülről, remek rúgótechnikáját csillogtatva szerezte, de ez rántotta ki a Vörösöket a gödörből, miután az olaszok akkor már 3-0-ra vezettek. Utána megválasztották a sorozat legjobb játékosának.

2006-ban óriási idényt zárt: harmadik lett a France Football Aranylabda-szavazásán, s a BBC az Év sportolója ankétján, éppen csak lemaradt a klubvilágbajnoki címről, bejutott a Poollal az FA-kupa döntőjébe, a játékostársak megválasztották Angliában az Év játékosának.

Alighanem, amikor Stevie befejezte a középiskoláját, s úgy döntött, attól kezdve csak a futballra koncentrál, még hagymázas álmaiban sem jutott eszébe, hogy valaha egy egyetem díszdoktorává fogadja. Pedig 28 éves korára ez is megtörtént vele! 2008. július 26-án a liverpooli John Moores Egyetem - sportbeli szolgálatai elismeréseképpen - díszdoktorává avatta. Michael Brown professzor, az egyetem rektor-helyettese azt mondta az avatási ünnepségen: "Steven szimbolizálja az egyetem három alapszavát, álom, tervezés, eredmény".2009-ben a sportújságírók és a szurkolók is megválasztották az év játékosának. A 2008-2009-es idényben 16 gólt szerzett a Premier League-ben, ez egyéni rekordja.

2012-2013-ban, jóval túl a harmincadik születésnapján még mindig örökszereplő volt a Liverpoolban. Negyvenhat mérkőzésen tíz gólt szerzett, minden sorozatot beleértve a klubjában.

2013. július 15-én az Olympiakosz Pireusz ellen játszott jutalommérkőzést, a bevételt jótékony célra ajánlotta fel.

A 2013-2014-es idényben nagyon közel járt ahhoz, hogy a Liverpoollal megszerezze a pályafutása egyetlen hiányzó klubtitulusát, a Premier League bajnoki címét. A Pool végül második lett, s ebben közrejátszott Steven Gerrard hibája is a Chelsea elleni rangadón. Noha jelölték az Év játékosa címre, később azt mondta, élete legrosszabb időszaka volt az a korszak.

2015. április 25-én, a West Bromwich elleni 0-0-ra végződött találkozón játszotta 500. bajnoki mérkőzését a Vörösök mezében. Mindössze a harmadik játékos lett a Premier League történetében, aki egyetlen klub tagjaként elérte a félezres határt. Ryan Giggs és Jamie Carragher nyomába lépett.

Szombaton, a Crystal Palace ellen játszott utoljára a Liverpool játékosaként bajnoki mérkőzésen az Anfield Roadon. Nem lett szép a búcsú: a londoni vendég 3-1-re nyert. A nyártól a Los Angeles Galaxy szolgálatába álló legenda könnyezett - de aligha csak a vereség miatt.