Az időzítés egyik félnek sem különösebben kedvező. Az amerikaiak még mindig le vannak ragadva a Közel-Keleten, és Kínának sem egy kellemes időpont, hogy az amerikaiak mégiscsak most támadták meg az egyik nagyon közeli partnerüket. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy mind a ketten nagyon akarják ezt a kínai-amerikai csúcsot – mondta Salát Gergely sinológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Magyar Külügyi Intézet munkatársa az InfoRádióban.

Az egész tavalyi év feszülten telt el Kína és az Egyesült Államok között. Még áprilisban Donald Trump megindította a nagy kereskedelmi háborúját, amiből aztán néhány hét után visszakozott. Azóta

ideiglenes egyezményekkel hosszabbítgatják meg a tavaly kötött kereskedelmi „tűzszünetet”.

Most is egy ilyen ideiglenes megállapodás van érvényben arról, hogy egy ideig nem emelik fel bőven 100 százalék fölé az egymás termékeire kivetett vámokat. De mégis jobb lenne, ha hosszú távon is sikerülne a kapcsolatot rendezni, nem csak ilyen néhány hónapra szóló megállapodásokkal. És most nyilván beszélniük kell Iránról is, meg Tajvanról is, és egy csomó más problémáról – magyarázta a szakértő.

„Ráadásul ezekben az érzékeny kérdésekben ennél sokkal távolabb nem is lehetnének egymástól az álláspontjaik” – mondta Salát Gergely, aki szerint nyilván az iráni háborúban Amerika magának ad igazat, a kínaiak pedig elutasítanak mindenféle egyoldalú külső beavatkozást, különösen olyan esetben, amikor az ő szoros partnerükről van szó, Irán márpedig ezek közé tartozik. Tehát itt eleve van köztük egy konfliktus.

Abban talán már mind a ketten érdekeltek, hogy érjen véget a háború, és ne csak ideiglenes tűzszünetek legyenek, és végre járhatóvá váljon a Hormuzi-szoros – ez a kínaiaknak különösen fontos lenne. Tehát ebből a szempontból lehet, hogy ők konstruktívan fognak hozzáállni a kérdéshez – fogalmazott.

Tajvan ügye pedig egy több mint 70 éves kérdés. A kínaiak következetesen azt mondják 1949 óta, hogy Kína és Tajvan egy ország, Tajvan az ő belügyük, és ahhoz másnak nincsen köze, az amerikaiak meg azt mondják, hogy nem esszik olyan forrón a kását, és egyfajta stratégiai „kétértelműséget” tartanak fenn Tajvannal kapcsolatban: nem ismerik fenn a függetlenségét, de a Kínához való tartozását sem – mondta az elemző, hozzátéve: éppen 2025 végén minden idők legnagyobb fegyverüzletét kötötte Trump elnök Tajvannal. Ez nyilván a kínaiaknak nem esett jól. Tehát itt is bőven van miről tárgyalni. Talán abban meg tudnak egyezni, hogy a status quót megpróbálják fönntartani – véli.

Összességében azt lehet mondani, hogy

mind a két félnek a kapcsolatok stabilizálása az érdeke.

Egyik fél sincs akkora fölényben, hogy az akaratát rá tudná kényszeríteni a másikra, és mind a két félnek bőven vannak otthon is problémái ahhoz, hogy inkább azokra koncentráljon és ne a másik szuperhatalommal való konfliktusra – mondta.

A két ország közötti vámintézkedések és az exportkorlátozások az elmúlt időszakban visszavetették a két ország kétoldali áruforgalmát, és mindez nem volt jó hatással a világgazdaságra sem. Mindkét ország hosszú távú stratégiai törekvése, hogy a lehető legnagyobb mértékben függetlenedjék a másiktól.Tehát itt nemcsak ilyen-olyan pillanatnyi felindulásból kivetett vámokról van szó, hanem az úgynevezett szétválasztás folyamata zajlik már jó ideje.

És mind a két fél meglehetősen sérülékeny ebben a kapcsolatban. A kínaiaknak amerikai fejlett mikrochipekre és technológiára van szükségük, az amerikaiaknak pedig ritkaföldfémekre. Mind a kettőnek vannak érzékeny pontjai, és az elmúlt időszak ezeknek az érzékeny pontoknak a kitapogatásáról szólt, hogy ezzel próbálják a másik harci kedvét visszanyesni. Másrészt pedig

mind a két fél próbálja eltüntetni a saját érzékeny pontjait. Tehát az amerikaiak például diverzifikálják a ritkaföldfém-beszerzési kapacitásaikat, a kínaiak pedig nagy erőkkel fejlesztik a mikrochipgyártási képességeiket.

Tehát az irány mindenképpen az, hogy a két fél tulajdonképpen nem törekszik arra, hogy visszaállítsa a másikkal korábbi magas szintű kereskedelmi kapcsolatot. Persze némi javulást el lehet érni, hiszen tavaly nagyon esett a kereskedelem, és idén lehet, hogy lehetne stabilizálni bizonyos szinten, akár egy kisebb növekedést is el lehetne érni, de azért a cél mind a két részről az, hogy a lehető legkevésbé legyenek kitéve a másiknak. Ehhez pedig hozzájárulhat az, hogy a kereskedelmet is visszább veszik – mondta Salát Gergely sinológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Magyar Külügyi Intézet munkatársa az InfoRádióban.

A cikk alapjául szolgáló interjút Szabó S. Gergő készítette.