András Sándor Budapesten született 1934. március 28-án, Sándor András néven. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1956-ban szerzett magyar irodalom szakos diplomát. A forradalom után nyugatra emigrált, és tanulmányait az Oxfordi Egyetemen folytatta.

Oxfordban 1961-ben irodalomból diplomázott, majd 1963-1964 között DAAD-ösztöndíjas volt a Müncheni Egyetemen. Később az Egyesül Államokba költözött, ahol az Dél-kaliforniai Egyetemen (University of Southern California) folytatta tanulmányait. A doktori címet 1967-ben szerezte meg német irodalomból.

Magyar nyelv és irodalom tanár volt 1965-1969 között Berkeley-ben, majd 1996-ig a washingtoni Howard Egyetemen volt professzor.

Az emigráció egyik jelentős folyóiratának, az Arkánumnak volt szerkesztője 1981-1996 között, illetve aktív tagja volt a párizsi Magyar Műhely munkaközösségének is. Irodalomelméleti és művészettörténeti munkákat ír.

Esszéit és tanulmányait angolul és németül, verseit és szépprózáját jellemzően magyarul írta.

Művei között van a Rohanó oázis (versek, 1970), Mondolatok (versek, 1981), A teremtés előtti ember (versek, 1993), Heidegger és a szent (1994), Ikervilág (esszé, 1996), Játék vagy kaland (esszék, 1998), Emberpassió (válogatott és új versek, 1956-1988), Franciska könyve (2000), Szerelem (2000), "Nem adnám semmiért ezt a zimankós szabadságot" (2003), Lutheránus Zen (2004), Gyilkosság Alaszkában (2006), Szent Kujon megkísértése (2007), Mi vagyunk most a vandálok is (2012), Malevics és a művészet (2016).

Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, köztük van a József Attila-díj (1999), az Ady Endre-díj (2000), a Szépírók Társaságának díja (2006), a Füst Milán-jutalom (2007), a Nagy Imre Érdemrend (2010), a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat (2019) és a Cs. Szabó László-díj (2021).

András Sándor a Magyar Írószövetség mellett a Szépírók Társaságának is tagja volt.

Temetéséről később intézkednek.