Önmagában már a hivatalba lépés sem volt könnyű. A tavaly szeptemberi parlamenti választások után csak harmadik próbálkozásra sikerült kormányt alakítani, előbb a néppárti kancellár, Karl Nehammer adta vissza a megbízást, vagy Herbert Kickl, a választást megnyerő Osztrák Szabadságpárt elnöke. Az államfő, Alexander Van der Bellen ezután ismét az ÖVP-t bízta meg kormányalakítással, így esett a választás a konzervatívok a nyilvánosság előtt szinte alig ismert második emberére, az addigi pártfőtitkárra, Christian Stockerre, aki a szociáldemokratákkal (SPÖ) és a liberálisokkal (NEOS) már sikerrel vette az akadályt.

Eközben tornyosultak a nehézségek az új kormány előtt, különös tekintettel az Ausztriát is sújtó migrációs válságra, az ország eladósodására, valamint ettől elválaszthatatlanul a fenyegető uniós túlzottdeficit-eljárásra. Mindennek ellenére Christian Stocker arra tett ígéretet, hogy hárompárti kormányával megteremti a biztonságos jövő alapját.

Az első értékelést negyedév eltelte után várták, ami elmaradt a június 10-i tragikus grazi iskolai merénylet miatt. Az egyik helyi gimnázium volt diákja által végrehajtott ámokfutás kilenc tanuló és egy tanárnő életét követelte, Ausztria pedig azóta a történtekre emlékezik, és nem utolsó sorban arra összpontosít, hogy hasonló merényletek a jövőben ne fordulhassanak elő.

A hét elején a kancellár Andreas Babler szociáldemokrata alkancellár és a NEOS-t képviselő pártelnök-külügyminiszter Beate Meinl-Reisinger mérleget vont. „Be akarjuk tartani, amit ígértünk, azaz helyesen cselekedni Ausztria javára” – fogalmazott a konzervatív politikus. A több mint hatmilliárd eurós hiánnyal küszködő költségvetés átalakítását, továbbá a szövetségi kormány, a tartományok, a városok és az önkormányzatok közötti partnerség erősítését említette a kihívások között. Stocker úgy fogalmazott, hogy ez elengedhetetlen Ausztria versenyképességének, jólétének biztosításához. A kancellár szerint a kormányprogramból sok projektet már megvalósítottak az oktatás, a biztonság, az integráció és a gazdaság területén.

Andreas Babler alkancellár az infláció elleni intézkedésekre helyezte a hangsúlyt. Utalt a bankokra ideiglenesen kivetett, évi 500 millió eurós stabilitási adóra, a szabályozott lakáspiac bérleti díjának befagyasztására.

A menekültügy szigorítását célozta az a kormány által kidolgozott, a parlament által jóváhagyott úgynevezett vészhelyzeti törvény, amely megnehezíti a menekültek befogadását. A szabályozás egyik kulcseleme, hogy a kormány parlamenti jóváhagyással vészhelyzetet hirdethet a közrend és a belbiztonság veszélyeztetettsége esetén. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy ez idő alatt még a menekültstátuszért folyamodó bevándorlókat sem fogadnák az országban. Csak azok kaphatnának menedéket, akiknek rokonaik élnek ott, továbbá a felnőtt kíséret nélkül utazó kiskorúak és a kisgyermekes anyák.

A ZIB-2 televíziónak adott értékelő interjújában Stocker kancellár már önkritikusabban fogalmazott. Elismerte, hogy az uniós túlzottdeficit-eljárást nem sikerült elhárítani. „Szerettük volna elkerülni, de a számok ezt nem tették lehetővé” – hangoztatta a kancellár, de jelezte, nem ez az első alkalom, amikor Ausztriának ilyen eljárással kell szembenéznie. Ez a hiány azonban szakszerűen kezelhető – tette hozzá.

Kérdésre válaszolva elismerte azt is, hogy az inflációt nem sikerült német mintára csökkenteni. Közölte azt is, hogy 3,3 százalékos inflációs rátával nem lehet megelégedni, csökkenteni akarják két százalékra, de ez nem csak Ausztrián múlik, és Stocker többek között az Egyesült Államokkal folytatott vámtárgyalásokra hivatkozott.

Elismerte azt is, hogy a közvélemény-kutatásokban az FPÖ változatlanul jelentősen vezet. „Még nem tartunk ott, ahol szeretnénk, de ez nem az időszak vége” – mondta a kancellár.

Az FPÖ a kudarc mérlegéről beszélt. „Néhány hónap alatt a szövetségi kormány további pusztítást és hanyatlást okozott Ausztriában” – fogalmazott Christian Hafenecker, a Szabadságpárt főtitkára. Hasonlóan vélekedett az ugyancsak ellenzéki Zöld Párt vezetője is, aki szerint a kormány elszalasztotta az új kezdet lehetőségeit, és a kudarc felé tart.