A magányosság minden hatodik embert érint a WHO jelentése szerint, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy a magány a sztrók, a szívroham, a cukorbetegség, a depresszió, a szorongás és az öngyilkosság kockázatát is növeli.

A magányos kamaszok 22 százalékkal nagyobb valószínűséggel szereznek rosszabb jegyeket a problémával nem küzdő társaiknál, a magányos felnőttek pedig nehezebben találnak munkát és nehezebben tartják meg azt.

A magány hatása nemcsak az egyének szintjén jelentkezik, hanem társadalmi szinten is milliárdokba kerül az egészségügyi rendszereknek, és a munkaadók számára is veszteséget okoz.

Vivek Murthy, a WHO bizottságának társelnöke, korábbi amerikai tiszti főorvos a magányt "fájdalmas, szubjektív érzésként" definiálta, amely az érintetteket azért viseli meg, mert meglévő kapcsolataik nem működnek megfelelően. A társadalmi elszigeteltség ezzel szemben Murthy szerint "objektív állapot, amikor az embernek kevés kapcsolata vagy interakciója van".

Minden harmadik idős ember és minden negyedik kamasz társadalmilag elszigetelt - állapította meg a becsült adatok alapján a WHO jelentése.

A világszervezet az okok között sorolta fel a betegséget, az alacsony iskolai végzettséget, az alacsony jövedelmet, a társas érintkezési lehetőségek hiányát, azt, ha valaki egyedül él, valamint a digitális technológiák használatát.

Murthy emlékeztetett rá, hogy az emberek évezredekig nemcsak szavakkal, hanem mimikával, testbeszéddel, a hang tónusával és hallgatással is kommunikáltak. Ezek a kommunikációs formák azonban elvesznek, amikor valaki csak a mobiljára vagy a közösségi médiára hagyatkozik a kapcsolataiban.