November 4-én elindult a nyitottaktak.hu, a weboldal mintegy 60 ezer, a rendszerváltás előtt működő állambiztonsági szolgálatok által beszervezett hálózati személy nevét és adatait tartalmazza. A rengeteg névből egy informatikai hiba miatt 164 esetben hiba fordult elő, az ő esetükben a hálózati személy státusz jelent meg ahelyett, hogy megfigyeltekként tüntették volna fel a személyüket. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, Cseh Gergő Bendegúz minden érintettől elnézést kért, Lezsák Sándortól csütörtökön számtalan fórumon és levélben is bocsánatot kért. Az érintettektől Magyar Péter miniszterelnök is bocsánatot kért.

Mindezzel kapcsolatban (még Cseh Gergő Bendegúz péntek reggeli bejelentése előtt) csütörtök este az InfoRádióban Sári Zsolt, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium Közgyűjteményekért és Örökségvédelemért felelős államtitkára elmondta: viszonylag gyorsan lekerültek az azon emberekre vonatkozó információk, akik tévesen jelentek meg a rendszerben, a szükséges vizsgálatok felelőse az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára.

„Az egész akta megnyitásnak a célja az volt, hogy „le akarjuk zárni a hallgatás korát, nem akarjuk, hogy tovább kísértsen az a múlt, ami lehetővé tette a zsarolhatóságot, lehetővé tette azt, hogy találgatások legyenek.

Azt szeretnénk, hogyha mi lennénk az utolsó olyan nemzedék, amelynek a múlt titkaival kell élni, és végre kibeszélhetnénk azokat a traumákat, amelyeket az elmúlt diktatórikus, totalitárius rendszerek Magyarországra, a magyar emberekre erőltettek”

– fogalmazott.

Magyarázata szerint a helyzetet most úgy lehet elképzelni, hogy megnyílt egy kapu. Ezen a kapun bárki beléphet.

Két lépcsőben történik meg a titkosszolgálati dokumentumok nyilvánosságra hozatala. Az első ütem zajlott le szerdán, hozzáférhetővé váltak az úgynevezett 6-os kartonok, a B-naplók, illetve azok az anyagok, amiket a mágnesszalagok őriztek.

Jövő év február végéig hozzák nyilvánosságra az úgynevezett B-dossziékat, ez a beszervezési dossziékat jelenti.

„Azok az adatok kerültek és kerülnek nyilvánosságra, amiben a beszervezett vagy beszervezésre kiszemelt úgynevezett hálózati személyek szerepelnek. Az áldozatok dokumentumai, akiket megfigyeltek, akikről jelentettek, nem kerülnek nyilvánosságra, hiszen nem az a cél, hogy őket és az ő történetüket közszemlére tegyük. A lehetőség, amit a parlament által elfogadott törvény ad, azt jelenti, hogy ezek az említett adatok nyilvánosságra kerülnek. A levéltár a honlapon nagyon sok magyarázó dokumentumot, szöveges anyagot, kisfilmet, értelmező, kontextusteremtő szövegeket tett hozzáférhetővé, hogy értelmezhetőek legyenek a 6-os kartonon lévő adatok. Azzal, hogy a kutatók után az érintett családtagok hozzáférhetnek azokhoz az adatokhoz majd, amik a levéltárban kutathatók csak, tehát nem lesznek publikusak, mindenki felelősséget vállal, és amikor ezeket az adatokat megismeri, azt is elfogadja, hogy

a saját büntetőjogi felelőssége, hogy ezeket az adatokat hogyan teszi nyilvánossá”

– szögezte le Sári Zsolt.

Persze a közösségek nem úgy működnek általában, hogy mindenki elolvassa az összes háttéranyagot, hanem úgy, hogy „ezt hallottam Gipsz Jakabról”. A felvetéssel kapcsolatban az államtitkár hangsúlyozta: nagyon fontos, hogy le kell számolnunk a félinformációkkal, a pletykákkal, és egy párbeszédnek kell elindulnia.

„Az a fajta párbeszéd, amit el akarunk indítani ezzel az aktussal, arról szól, hogy egyrészt átlépünk a múlt árnyékán, nem akarjuk, hogy tovább mérgezze a társadalmat az elmúlt rendszerek, diktatúrák bűneinek az árnyéka, másrészt pedig való igaz, hogy ennek 35 évvel ezelőtt kellett volna megtörténnie. Azt gondolom, hogy

az elmúlt időszak, különösen mondjuk a Dunagate esete is jól mutatta, hogy tudatos volt az, hogy nem hozzák nyilvánosságra, hiszen akár a politikai elit, akár a gazdasági elit érintett lehetett.

És az is nagyon fontos, hogy a jelenleg elérhető és a levéltárban meglévő dokumentumok, adatok csak a töredékei azoknak az adatoknak, amelyek a kommunista rendszer titkosszolgálati hálózatára vonatkoznak” – mondta, utalva arra, hogy nagyon sok adat, karton az eltelt évtizedek során több beavatkozás során eltűnt, megsemmisült.

Mindezekkel, és az első nap hibájával együtt is lehet bízni az állami közlésben Sári Zsolt szerint. A magyar közgyűjteményi struktúra, a levéltárak, a könyvtárak és a múzeumok az elmúlt időszakban bebizonyították, hogy minden hibájuk ellenére olyan demokratikusan működő belső struktúrákkal rendelkeznek, amelyek a hozzáférhetőséget, amik a tudományos megalapozottságot tartják a legfontosabbnak.

„Hiszek abban, hogy minden egyes kis közösségben – és a kis közösség alatt nemcsak a kis települést értem, mert nagy települések és a fővárosban is megvannak azok a kis közösségi helyszínek, amikben – a könyvtárak, a levéltár és a múzeumok már nemcsak a saját primer feladatukat látják el, hanem egyfajta agoraként működnek. És ez az agora szerep adja meg a lehetőséget arra, hogy

a hiteles történelmi adatokkal együtt olyan párbeszéd induljon el a közösségekben, ami segíti megérteni, hogy mi miért történt, merthogy a rendszer volt a bűnös.

A rendszer volt az, amely ezt az egészet létrehozta, és ebben a hálózati személy, az ügynök az egy pici, a legalsó foka volt a rendszernek. A rendszer teljességét, a rendszer bűnösségét kell nekünk föltárni ezekben a beszélgetésekben” – fogalmazott.

A családokat számos dolog segítheti az információk feldolgozásában – tette hozzá Sári Zsolt. A múzeumok, a levéltárak kutatói, munkatársai föl vannak készülve a szakmai segítségre, de az ügynökakták megnyitásával párhuzamosan a kulturális tárca fölállított egy úgynevezett tanácsadó kísérő testületet, amely történészek, szakpszichológusok, transzgenerációs traumákkal foglalkozó kutatók közreműködéséval olyan anyagokat tesz közzé, amiket családokban, kis közösségekben lehet használni. Telefonon elérhetők mentálhigiénés, támogató szakemberek, akik akár az akut problémák esetén is tudnak pozitív, támogató üzenetekkel segíteni, feldolgozni az eseteket. A lehetőség folyamatosan elérhető lesz a jövő év tavaszáig.

A cikk alapjául szolgáló interjút Exterde Tibor készítette, a teljes beszélgetést alább megnézhetik, meghallgathatják.