Negyven éve, 1984. október 12-én robbantott bombát az IRA északír katolikus terrorszervezet abban a brightoni szállodában, ahol Margaret Thatcher brit miniszterelnök lakott a Konzervatív Párt konferenciája alatt; Thatcher csodával határos módon sértetlenül élte túl a merényletet.
Az írek több évszázadon át küzdöttek az angol uralom ellen, harcukat 1921-ben koronázta részleges siker, amikor létrejött a független ír állam. Az ír sziget északkeleti része, Ulster azonban brit fennhatóság alatt maradt, s itt állandósult a viszály az elszakadni vágyó, a politikai és közéletből kiszorított katolikus írek és a protestáns angol telepesek a koronához hű leszármazottai között. Az ellentétek zavargásokba, erőszakba torkolltak, s a brit kormány 1969-ben a rend helyreállítása érdekében "ideiglenesen" katonákat vezényelt az utcákra. A katonák aztán ott maradtak, állandósultak a szinte polgárháborús állapotok, az ezt követő időszakot emlegetik a brit politikában szemérmesen Bajok (The Troubles) néven - olvasható a Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának anyagában.
A katolikusokat képviselő, addig inkább politikai küzdelmet folytató Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) 1969 decemberében kettészakadt, "ideiglenes" szárnya a merényletek, az egyéni terror útját választotta. Ulsterben egymást követték az autóba rejtett pokolgépek robbanásai, a merényletek, a gyilkosságok és az emberrablások. A "provók" legjelentősebb akciójuk során meggyilkolták Lord Mountbattent, a királynő unokatestvérét (ő ismertette össze a későbbi királyi házaspárt 1939-ben), tevékenységüket "egy angliai robbantás felér száz írországival" alapon kiterjesztették Angliára is.
Legmerészebb akciójuk az 1984-es brightoni merénylet volt, amelynek során a kormányzó Konzervatív Párt éves konferenciája alatt Margaret Thatcher miniszterelnökkel és kormányának tagjaival akartak végezni. Thatcher ugyanis "a bűn az bűn, nem politika" szavakkal megtagadta, hogy az IRA elfogott tagjait politikai fogolynak tekintsék, utasítására közönséges bűnözőkként bántak velük és ezen azután sem változtatott, hogy tíz fogoly belehalt az éhségsztrájkba.
A merénylet előkészítését már két évvel korábban elkezdték, amikor kiderült, hogy a konzervatívok 1984-ben a dél-angliai Brighton fürdővárosban tartják éves konferenciájukat, s Thatcher a helyi Grand Hotelben száll majd meg. Egy Patrick Magee nevű IRA-tag szeptemberben álnéven bejelentkezett a szállodába, és hatodik emeleti lakosztályának fürdőszobájában, a fal mögötti üregben egy fél mázsa robbanóanyagot tartalmazó pokolgépet helyezett el, ezt a három társa által becsempészett alkatrészekből készítette.
Thatcher az IRA várakozásával ellentétben nem a felső szinteken, hanem az első emeleten szállt meg, amelyet a rendőrség átkutatott, de a többi emeletnek nem szenteltek figyelmet. A pokolgép időzítője október 12-én hajnali 2 óra 54 perckor lépett működésbe és hatalmas lyukat ütött az épület oldalán és tetején, az egyik három és fél méter magas, öt és fél tonnás kémény leomlott. Az aznap elmondandó beszédén dolgozó Vaslady csak két perccel korábban lépett ki fürdőszobájából, amelyet a lezuhanó kémény szinte teljesen megsemmisített, így csodával határos módon karcolás nélkül úszta meg az öt halálos áldozatot követelő merényletet. A szálloda középső részén nyolc emelet omlott le, a tégla, törmelék és üveg harminc embert sebesített meg, Norman Tebbit kereskedelmi és ipari minisztert csak négy óra elteltével tudták kiszabadítani a romok alól.
Az IRA azonnal magára vállalta felelősséget, közleményükben azt írták: "Ma nem voltunk szerencsések, de egyszer azok leszünk. Önöknek mindig szerencséseknek kellene lenniük. Teremtsenek békét Észak-Írországban, és a háború véget ér". A Vaslady megőrizte higgadtságát, közvetlenül a robbantás után már interjút adott, és nem változtatott a kongresszus menetrendjén sem. Záróbeszédében a merényletet az ország demokratikusan választott kormányának megbénítására tett kísérletnek minősítette és párhuzamot vont az akkor nyolcadik napja folyó bányászsztrájk között, mondván: mindkét akció egy szervezett forradalmi kisebbség műve, amely a kormányt akarja eltávolítani.
A merénylet tettesét, Patrick Mageet 1985-ben fogták el és a következő évben nyolcszoros életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. A börtönből 14 év után, 1999-ben az előző évi nagypénteki észak-írországi békeegyezmény keretében szabadult. A közel harmincéves, háromezernél is több emberéletet követelő polgárháborús időszakot lezáró, 1998. április 10-én aláírt nagypénteki megállapodás új alapokra helyezte Észak-Írország, az Ír Köztársaság és Nagy-Britannia viszonyát, véget vetett az erőszaknak és lehetőséget teremtett a konfliktus békés rendezésére. Az IRA 2005-ben bejelentette, hogy három évtized után felhagy a fegyveres harccal, Írország demokratikus egyesítését a továbbiakban politikai eszközökkel akarja elérni. A megbékélés jegyében Magee és a merényletben elhunyt egyik konzervatív politikus lánya 2009-ben, a robbantás huszonötödik évfordulóján együtt vett részt a brit parlament épületében szervezett megemlékezésen.
