Michael Turner, a washingtoni Képviselőház hírszerzési bizottságának elnöke jókora felfordulást keltett azzal a bejelentésével, hogy az oroszok egy új, nukleáris műholdelhárító rendszert akarnak az űrbe telepíteni. A republikánus képviselő szerint a helyzet annyira súlyos, hogy azonnal tájékoztatni kellene a törvényhozókat és közvéleményt is.

A CNN amerikai hírtelevízió által megkérdezett szakértők azonban úgy vélték, hogy egyelőre nincs szó közvetlen veszélyről, mivel Oroszország még csak fejleszti az új űreszközét.

Abban viszont már régóta teljes az egyetértés Nyugaton, hogy a nagyhatalmak közötti világméretű összecsapás első lövéseit minden bizonnyal a világűrben fogják leadni – írja a londoni The Economist. A lap szerint ezért is hozták létre az Egyesült Államok haderejének legfiatalabb fegyvernemét, az űrparancsnokságot. A magukat csak "őrzőknek" nevező alakulat tagjai éjjel-nappal a világűrt figyelik, és igyekeznek minél hamarabb felfedezni azokat a jeleket, amelyek egy esetleges kozmoszbeli támadásra utalhatnak.

A műholdak mára kulcsszerepet játszanak az életünkben. A banki szolgáltatásoktól az internetes kapcsolatokon keresztül a GPS-navigációig ezer szállal hálózzák be az életünket. Ezért nagyon komoly károkat okozhatna bármilyen fennakadás ebben a szövevényes rendszerben. Ugyanígy óriási hatásuk van a világűrbe telepített megfigyelő, felderítő vagy kommunikációs műholdaknak a hadviselésre is. Ezért a világ vezető katonai hatalmai már évek óta igyekeznek olyan helyzetbe kerülni, hogy időben észlelhessék és lehetőség szerint meg is akadályozzák a mesterséges égitestek elleni támadásokat.

Az amerikai "őrzők" aggódva figyelték, amikor tavaly december 14-én a kínaiak Föld körüli pályára állították az Isteni Sárkány elnevezésű különleges űrjárművüket. Ez, a korábbi amerikai űrrepülőgépekhez hasonlóan többször is felhasználható, és távirányítással vagy előre beprogramozva képes arra, hogy

más műholdakat megközelítsen, esetleg be is fogjon.

Mivel tudja változtatnia pályát és akár fel is fegyverezhető, tökéletes harci eszköz.

Az amerikaik szerint hasonlóan fenyegető űrjármű az oroszok tavaly októberben felbocsátott Kozmosz 2570 jelzésű műholdja, a "matrjoska baba". A névadójához, az egymásba illesztett fa bábukhoz hasonlóan a világűrben kibocsátott magából egy másik szputnyikot, amiből aztán egy harmadik is előbújt és pályára állt.

Az "őrzők" szerint ez egy műholdak elleni fegyver előfutára lehet, amely kisebb, gyilkos robotokat útjára bocsátva pusztítaná el az ellenséges űreszközöket. Nem világos, hogy vajon erről a rendszerről van-e szó azokban a hírszerzői jelentésekben, amelyek akkora riadalmat keltettek Washingtonban. A CNN-nek nyilatkozó egyik szakértő ugyanis azt mondta: nem tudni, hogy az oroszok nukleáris energiával működtetett szatellitet fejlesztenek-e, vagy pedig atomrobbanófejjel ellátott műhold elhárító fegyvert. Ellenben másik két amerikai kormányzati tisztviselő a The Washington Post-nak azt állította, hogy igenis atomrobbanófejjel felszerelt, műholdromboló fegyverről van szó.

Amennyiben ez bebizonyosodik akkor azt jelentené, hogy Moszkva felrúgja az 1967-es úgynevezett Világűrszerződést.

A legelső és talán az utolsó még érvényben lévő fegyverkorlátozási megállapodás ugyanis megtiltja nukleáris és más tömegpusztító fegyverek elhelyezését az űrben, beleértve a Holdat és más égitesteket is.

"A világűrben mindig a támadók vannak előnyben, mert ott nincs hova elbújni" – magyarázta a The Economist-nak az USA űrparancsnokságának főnöke. Ráadásul Chance Saltzman tábornok szerint a műholdak kiszámítható pályán mozognak, így könnyű célpontot nyújtanak a támadók számára, és a kapcsolattartásuk a földi irányítókkal is zavarható.

Van azonban egy óriási gond a világűrben keringő mesterséges égitestek megsemmisítésével. Ez pedig az úgynevezett Kessler-szindróma. A világűrben az alacsony Föld körüli pályán (160–2000 kilométer) keringő műholdak, ha tömegesen ütköznek egymással, akkor egy idő után annyi űrszemét keletkezik, ami már önmagában is veszélyes. Ütközések láncreakcióját indíthatja el, és ennek következménye az lehet, hogy az űrhajózás vagy a szatellitek működtetése akár évtizedekre lehetetlenné válik. A jelenségre a NASA egyik tudósa, Donald J. Kessler hívta fel a figyelmet, még 1978-ban. Márpedig a műholdak nagy többsége éppen ezen az úgynevezett alacsony Föld körüli pályán kering.

Ahogy a Föld felszínén dúló háborúknak is több hadszíntere létezik, úgy a világűrben is ez a helyzet.

A legzsúfoltabb, alacsony Föld körüli pálya mellett fontos hely az úgynevezett geoszinkron is, amelyet főleg kommunikációs műholdak használnak. Ez a felszíntől 35 790 kilométer magasságban van, és az itt keringő eszközök a Földről nézve alig mozdulnak, lényegében egy helyben állnak.

A legtávolabbi, az úgynevezett magas, elliptikus pálya pedig egy hosszan elnyújtott, aszimmetrikus útvonal. Ennek a Földhöz legközelebbi pontja 1000 kilométerre, míg a legtávolabbi 40 000 kilométerre van. Az ilyen pályán mozgó műholdak a Föld közelében felgyorsulnak, majd távolodva lelassulnak, így a keringési idő nagyobbik részében a Földtől távoli pályaszakaszon találhatók. Mindhárom pálya fontos az űrhadviselés szempontjából.

Csakhogy a műholdak megsemmisítése a Kessler-szindróma miatt visszaüthet a támadóra is. Ezért a nagyhatalmak egyrészt igyekeznek felderíteni a titkos irányítóközpontokat, hogy háború esetén azokat kommandósokkal mielőbb kiiktathassák. Másrészt mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a kibertérben blokkolják vagy legalábbis összezavarják az űrjárművek vezérlését.

"Ha mégis a megsemmisítés látszik a legjobb eszköznek, akkor a rengeteg űrszeméttel járó, kinetikus fegyverek helyett inkább a nagy energiájú lézerek vagy a mikrohullámú harci eszközök jöhetnek inkább szóba. Ezek nem darabjaira szakítják a szatellitet, hanem csak tönkreteszik az érzékelőit, az elektronikáját" – mondta az amerikai űrparancsnokság korábbi helyettes parancsnoka.

John Shaw tábornok szerint ezeket a fegyvereket érdemes az úgynevezett vadász műholdakra telepíteni, mivel a működésüket nem zavarja a légkör és gyorsabban is bevethetők. Egy Földről indított elhárító rakéta ugyanis nagyjából tíz perc alatt tud elérni egy alacsony pályán keringő műholdat, míg egy óra kell neki ahhoz, hogy feljusson a geoszinkron mesterséges égitesthez. Ennél gyorsabb egy, már az űrben keringő és a pályaváltoztatásra is képes jármű, mondjuk olyan, mint az amerikai X-37B vagy a kínai Isteni Sárkány.

Sajátos módon a mennyiség is fontos eleme a védekezésnek. Például a drága, nagy méretű, geoszinkron pályán keringő kommunikációs műholdaknál sokkal kevésbé sebezhető a Starlink alacsonyan szálló, több mint ötezer eszközének hálózata. Ezekből nem gond, ha néhány elpusztul, a többi hamar átveszi a szerepét, és "beszövi a hálón keletkezett lyukat". Ezt az elvet a kínaiak is felismerték és máris a világ második legnagyobb műholdflottájával rendelkeznek, sőt még fokozni is akarják a felbocsátások ütemét.

Ami azonban igazán veszélyessé teszi ezt az újabb fegyverkezési versenyt, az az, hogy szinte semmiféle írott vagy íratlan megállapodás, szabály nem korlátozza. Ezért aztán még a katonai megfigyelő műholdakat is úgy lehet zavarni, hogy az nem feltétlenül jelent okot a háborúra. Ezek az akciók vagy a különféle kíbertámadások többnyire nem okozzák közvetlenül katonák halálát, nem úgy, mint egy támaszpont elleni dróncsapás vagy öngyilkos merénylet.

"Mégis sokkal fenyegetőbbek"

– mondta az űrfegyverkezéssel foglalkozó amerikai csoport, a Secure World Foundation vezetője. Brian Wedden emlékeztetett rá, hogy a hidegháború idején létezett egy hallgatólagos egyezség az oroszokkal. Eszerint nem támadják egymás műholdjait, amelyek a nukleáris rakéták kilövését figyelik.

"Egy ilyen űreszköz zavarása vagy megsemmisítése ugyanis azt jelentette volna, hogy hamarosan kitör az atomháború."

Márpedig ha tönkreteszik egy nukleáris nagyhatalom felderítő űreszközét, akkor az elkövetők azt kockáztatják, hogy a műhold tulajdonosa ezt egy közelgő atomtámadás előfutárának tekinti, és azonnal megelőző csapást indít.