Az Infostart is beszámolt róla, hogy augusztusban VI. Fülöp spanyol király a július végi általános választásokon győztes konzervatív Néppárt elnökét, Alberto Núnez-Feijóót kérte fel a kormányfői tisztségre. A spanyol parlamentben a kedden kezdődő, kétnapos ülésen tartják a miniszterelnök-választási vitát, valamint a szavazást. A jelölt miniszterelnökké választásához a szavazás első körében abszolút többségre, azaz a 350 fős törvényhozásban 176 támogató voksra lenne szükség. Ha második kört kell tartani, akkor már az egyszerű többség is elég.

Az uralkodóval folytatott megbeszéléseken Alberto Núnez-Feijóo mellett Pedro Sánchez ügyvivő kormányfő is jelezte kormányalakítási szándékát.

A PP elnöke augusztus végén négy helyett kétéves kormányzati ciklushoz kért támogatást Pedro Sáncheztől. A jobboldali pártvezető már akkor közölte, hogy két év múlva előrehozott választásokat írna ki, ha a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) képviselői tartózkodással segítenék őt a miniszterelnöki pozícióhoz. Ugyanakkor hozzátette: elképzelése szerint mindkét fél beleegyezése esetén a kormányzati ciklus meghosszabbítható lenne.

Nagy Sándor Gyula azt mondta az InfoRádióban, nem tartja valószínűnek, hogy a Néppárt a mostani szavazáson megkapja a felhatalmazást a kormányalakításra.

A papírforma szerint a következő napokban újra Pedro Sánchezt választhatják meg spanyol miniszterelnöknek.

Az egyetemi tanár hozzátette: az Alberto Núnez-Feijóo vezette Néppárt már csak abban bízhat, hogy a közeljövőben megalakuló kormánykoalíció „minél hamarabb összeomlik”. Azt a szakértő is reális forgatókönyvnek gondolja, hogy a következő spanyol kormány nem fogja kitölteni a négyéves ciklust. A Néppárt tehát abban reménykedhet, hogy valamikor a közeljövőben újra előre hozott választásokat írnak ki.

Pedro Sánchez pártja a VOX-on és a Néppárton kívül gyakorlatilag bármilyen formációval kormányt alakíthat. A miniszterelnök-választáson a Spanyol Szocialista Munkáspártnak (PSOE) alternatív baloldali pártok, katalán szeparatisták, baszk nacionalisták és szeparatisták voksaira is szüksége lehet, hogy sikerrel járjon. „Pedro Sáncheznek minden lehetséges szavazatot össze kellett szednie és nyilván mindenkinek adnia vagy ígérnie kellett valamit ezért cserébe” – fogalmazott Nagy Sándor Gyula.

Katalán követelések: hat éve húzódó mizéria zárulhat le

A katalán szeparatisták helyzete nagyon érdekes, hiszen a katalán parlament 2017-ben még egyoldalúan kikiáltotta az autonóm közösség függetlenségét Spanyolországtól. A döntést a madridi kormány által betiltott népszavazás eredményére alapozták. A referendumot a hatóságok megpróbálták megakadályozni, de ennek ellenére megtartották. Nem sokkal később letartóztatták a katalán parlament nyolc tagját, Carles Puigdemont akkori katalán kormányfő ellen pedig európai elfogatóparancsot adtak ki, miután a politikus Brüsszelbe menekült. A történtek hatására óriási tömegtüntetések kezdődtek Katalóniában és feszült maradt a viszony egészen 2020-ig, amikor Pedro Sánchez tárgyalásokat kezdett a katalán vezetéssel.

A spanyol kormány 2021 nyarán amnesztiát ígért az elítélt katalán vezetőknek és csaknem másfél évnyi szünet után folyamatosan egyeztetett egymással a madridi és a barcelonai vezetés.

Hat év alatt tehát 180 fokos fordulat történt, és

az említett amnesztiáért cserébe most a katalán szeparatisták valószínűleg helyet kaphatnak a kormánykoalícióban.

Nagy Sándor Gyula szerint két hónapon belül meg is kaphatják a közkegyelmet azok az érintettek, akiket bírósági eljárás alá vontak vagy elítéltek. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a katalánok és a baszkok a jövőben automatikusan felhagynának szeparatista követeléseikkel, hiszen az alapvető céljaik biztosan nem változnak, azok nem függnek a mostani kormányalakítástól. „Ez egy nagyon kontraproduktív dolog, ugyanis Pedro Sánchez nem azt kérte tőlük cserébe, hogy hagyjanak fel az alkotmányon kívüli, egyoldalú törekvéseikkel, hanem csak egyszerűen amnesztiát ígért nekik” – magyarázta az egyetemi tanár.

Pedro Sánchez a maga részéről ezzel a megállapodással lezártnak tekinti a 2017-es függetlenségi ügyet, a katalánoknak pedig a mostani egyezség egy komoly visszajelzés lehet arra vonatkozóan, hogy megfelelő politikai nyomást gyakorolva bármit el tudnak érni.

Az elemző meglátása szerint a jelenleg Brüsszelben élő Carles Puigdemont valószínűleg nem lesz kormánytag és arra sem lehet számítani, hogy katalán szeparatista pártok színeiben katalán politikusok kapnak majd miniszeri tisztséget, ugyanakkor

szocialista katalán bekerülhet az újonnan megalakuló kabinetbe.

Nagy Sándor Gyula emlékeztetett, hogy Josep Borrell, az Európai Unió jelenlegi külügyi és biztonságpolitikai főképviselője szintén katalánként volt külügyminiszter szocialista színekben Pedro Sánchez korábbi kormányában. „Pedro Sánchez nagyon ügyesen játszik azzal, hogy szocialista katalán politikusokat emel be a kormányzatba” – fejtegette.

Lesz-e széthúzás a koalícióban?

Az új Sánchez-kormányban az egyes kompromisszumos lépéseknek és egyezségeknek köszönhetően várhatóan nem lesznek komolyabb belső feszültségek, a parlamenti szavazásokon és a törvényhozások esetében viszont már korántsem biztos, hogy mindig egységesek lesznek a koalíció tagjai. „Az első igazi megmérettetés a jövő évi költségvetési törvény lesz. Ezt még valószínűleg valahogy össze tudják majd eszkábálni úgy, hogy meglegyen hozzá a többség,

a későbbiekben viszont jöhetnek olyan törvények, melyek miatt akár össze is veszhet a katalánokkal vagy a baszkokkal a Szocialista Munkáspárt”

– mondta az egyetemi tanár.

A középpontban elsősorban a pénzügyek lehetnek a következő egy-két évben, nevezetesen, hogy Katalónia és Baszkföld mennyi támogatást fog visszakapni, milyen infrastrukturális projektek indulhatnak el ezeken a területeken a spanyol állam hozzájárulásával és dotációjával, amivel Nagy Sándor Gyula szerint Pedro Sánchez „egy ideig lehet, hogy meg tudja venni a katalán és a baszk szavazatokat”.

Ma már nem igaz az Katalóniára, hogy Spanyolország egyik leggazdagabb része, mert amikor a katalán szeparatizmus teljesen nyíltan a felszínre került, nagyon komoly elvándorlási hullám kezdődött a katalán cégek között, sőt több nemzetközi vállalat is áttette a székhelyét más tartományba a politikai bizonytalanság miatt. Több ezer közepes és nagyvállalat döntött úgy 2017–2018-ban, hogy elhagyja Katalóniát. „Bár a fejlettségi szintje továbbra is az EU-átlag felett van, de már nem Katalónia a leggazdagabb, a 17 spanyolországi autonóm közösség közül körülbelül az ötödik helyre tehető” – mondta az InfoRádióban Nagy Sándor Gyula.