Két tüntetésen több ezer ember vett részt Belgrádban, kisebb megmozdulások pedig az ország más városaiban is voltak: a tüntetők "Szerbia az erőszak ellen" jelszó alatt vonultak fel, és az erőszak kultúrájának megszüntetésére szólítottak fel, amely szerintük a két tragikus esethez vezetett - írja a BBC.

A tüntetések folytatódnak, és úgy tűnik, a kormány is érti, hogy ez most nem játék: vezető politikusok saját megmozdulásokat szerveznek vagy a spontán tüntetéseken részt vevők számát próbálják bagatellizálni. Abban ugyanakkor egyetértenek a protestálókkal, hogy a fegyvertartás ellenőrzésén változtatni kell.

"Szerbiában nincs fegyverpárti lobbi. Létezik a fegyvertulajdonosok országos szövetsége - de közel sem olyan, mint az Egyesült Államokban a Nemzeti Fegyverszövetség" - mondja Bojan Elek, a belgrádi Biztonságpolitikai Központ igazgatóhelyettese, az ország lőfegyverekkel kapcsolatos kérdéseinek szakértője.

A lövöldözést követően Aleksandar Vučić elnök gyorsan bejelentette az általános lefegyverzés kezdetét az országban: egy hónapig tartó amnesztiát hirdetett az illegálisan tartott fegyverek leadására, és kemény következményekkel fenyegette azokat, akik ezután engedély nélkül tartanak fegyvert. Az elnök a legálisan tartott fegyvereket is célkeresztbe vette: moratóriumot hirdetett az új fegyvertartási engedélyek kiadására és a jelenlegi fegyvertartási engedélyek felülvizsgálatára.

Mindez elég nagy vállalkozásnak tűnik egy olyan országban, ahol az embereknél lévő fegyverek száma riasztóan magas. A svájci székhelyű Small Arms Survey 2018-ban Szerbiát a magánkézben lévő fegyverek számát tekintve a harmadik helyre sorolta a világon: 100 lakosra 39 fegyver jutott ekkor.

Bojan Elek szerint a rendelkezéseket a szerbek nem felháborodással fogadják: az amnesztia második napjára több fegyvert és lőszert adtak át, mint az előző három amnesztia során együttvéve.

"Az illegális fegyverek száma határozottan csökken - még néhány második világháborús fegyvert is leadtak.

De nincs hiteles adatunk arról, hogy kezdetben mennyi volt, így nehéz megmondani, hogy mennyi maradt még" - mondta.

Tekintettel a kormány gyors intézkedéseire a forgalomban lévő fegyverek számának csökkentése érdekében, és arra, hogy a javaslataikkal szemben nincs széles körű tiltakozás, felmerül a kérdés: miért motivál még mindig több tízezer embert, hogy tiltakozásul az utcára vonuljon? Nos, nem a fegyverek számában látják a problémát, hanem a lövöldözések kiváltó okában.

A tüntetők azt mondják, hogy leginkább a retorikai és fizikai erőszak kultúrája miatt aggódnak, amely szerintük a Szerb Haladó Párt 2012-es hatalomra kerülése óta egyre inkább elterjedt.

"Erőszak vesz körül minket a nyilvánosságban, a politikai kommunikációban, a parlamentben és a televíziós műsorokban. A civilizált beszélgetés kultúrája elveszett" - mondja Aleks, egy belgrádi férfi. Egy másik tüntető, Milos, hasonlóan érez.

"A tragikus események az erőszakos - nem feltétlenül fizikai - módszerek betetőzése voltak, amelyeket a médiában gyakorolnak" - mondja.

Azt egyik tüntető sem hiszi, hogy amerikai típusú fegyveres erőszak alakulhat ki az országban,

Bojan Elek azonban azért ebben nem ennyire biztos.

"Határozottan van némi félelem ezzel kapcsolatban, de a kormány meg is lovagolja ezt, és olyan problémás intézkedéseket próbál bevezetni, mint például a büntethetőségi korhatár 12 évre csökkentése, és annak engedélyezése, hogy a rendőrség bírósági végzés nélkül is behatolhasson otthonokba" - árnyalja a képet.

A tüntetők követelései ugyan még nem teljesültek, de a kormánypárti Pink TV bejelentette egy vitatott valóságshow megszüntetését, amelyet már régóta bírálnak a verbális és esetenként fizikai erőszak miatt.

Mindeközben Vučić elnök lekicsinyelte a tüntetések jelentőségét - azzal vádolva az ellenzéki pártokat, hogy egy nemzeti tragédiát használnak fel a saját érdekükben. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy a hónap végére bejelentse saját gyűlését, másnap pedig a Progresszív Párt rendkívüli ülését.

"Vučić elnök megmutatta, hogy fél az utcától - a Belgrádban és más városokban összegyűlő emberektől" - mondja Bosko Jaksic poltikai elemző.

"Ezek a gyűlések polarizálnak. Miért nem megy egyszerűen a tévébe ahelyett, hogy milliókat fizet a Belgrádba hozott emberek szállítására és élelmezésére? Ez a dicsőség megnyilvánulása a szolidaritás helyett, nem egyesíti, hanem tovább osztja Szerbiát" - vélekedik. Ez lehet az, ami az elkövetkező napokban és hetekben még több embert vonz Belgrád utcáira.