Csiki Varga Tamás szerint nyugodt szívvel kijelenthető, hogy az Egyesült Államok 5-10 éves fejlesztési hátrányban van a hiperszonikus fegyverek terén – egész egyesszerűen azért, mert eddig az ilyen típusú harcászati eszközöknek nem volt önálló fejlesztési programjuk az Amerikai Védelmi Minisztériumon belül, miközben Oroszország a 2000-es évek eleje óta, Kína pedig a 2010-es évek közepétől aktívan fejleszti e fegyvereket, amelyek technológiájukban, csapásmérő képességükben egy új szintet fognak képviselni. A szakértő szerint az orosz és kínai oldalon – legalábbis a beszámolók és hivatalos bejelentések alapján – még nem nagy létszámban, de már vannak olyan eszközök, akár hadrendbe állítva is, amik fenyegetést jelenthetnek az amerikaiak számára. Erre reagálhat most az Egyesült Államok.

A hiperszonikus fegyverek technológiai fejlettségét és jelentős csapásmérő képességét az adja, hogy rendkívül nagy sebességgel, legalább 5 Mach-hal, tehát a hangsebesség (tengerszinten körülbelül 1200 km/h) ötszörösének a sebességével haladnak. Sőt, olyan tesztről is érkezett már hír, amelyben a fegyver a hangsebesség hússzorosát érte el –, miközben a robbanófejek még manőverezhetők is. Viszonyításképpen: korábban a nagy csapásmérő képességet az úgynevezett interkontinentális ballisztikus rakéták jelentették, amik kilövésük után nagyon magas pályára emelkedve haladtak, majd becsapódtak. Ezzel szemben a hiperszonikus fegyverek alacsony magasságban – tehát radarokkal nehezen érzékelhetően – képesek rendkívül nagy sebességgel célba érni, akár hagyományos, akár nukleáris robbanófejet hordozva – magyarázta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Intézetének tudományos munkatársa.

Csiki Varga Tamás meglátása szerint a hiperszonikus fegyverek bevetése azt jelentené, hogy a szuperhatalmak között egy nyílt, nagyméretű konfliktus bontakozott ki, amiben katonai vezetési pontokat vagy politikai célpontokat kell megsemmisíteni, ez pedig

gyakorlatilag a harmadik világháborúval lenne egyenértékű.

Éppen ezért nem feltételezhető, hogy az ukrán–orosz konfliktus során ezek alkalmazására sor kerülne. Az ugyanakkor helytálló, hogy a jelenlegi ismeretek alapján, amit az Egyesült Államok is kommunikál, ilyen fegyverek elleni hatékony védelmi rendszerekkel nem rendelkeznek a tengerentúlon. Így aztán a fejlesztések célja egyfelől az ilyen eszközök hadrendbe állítása lehet, hogy kölcsönösen elrettentsék Oroszországot és Kínát, másrészt pedig az ezek elleni védelmi képesség kifejlesztése, de ez a szakértő szerint minimum 5-10 év.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Intézetének tudományos munkatársa végül megismételte: a hiperszonikus fegyverek bevetése gyakorlatilag egyenértékű a nukleáris fegyverek bevetésével, különösen akkor, ha tömegpusztító eszköz van elhelyezve egy ilyen fegyveren. Vagyis nem várható jelenleg azt, hogy egy általános konfliktusban vagy egy gyengébb országgal szemben bárki ezeket bevetné – ismételte meg.