Mit jelképez a Second Wind cím?
Az ötletgazda és producer, Gena Gazin adta a film címét. A Second Wind egy angol kifejezés, amely szó szerint „második lélegzetet” jelent. Sportolóknál vagy hegymászóknál használják, amikor valaki eléri a teljesítőképessége határát, de nem adja fel, és váratlanul új erőforrásokra talál. Egy új energialöketet kap, amely segíti a cél elérésében. Ez adta a film alapgondolatát is.
Akkor ez egy olyan film, amely a lehetetlennek tűnő akadályok leküzdéséről és a kitartásról szól?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy a film a lelki ellenálló képességről és az emberi szellemről szól. Arról, hogy a sérülések nem határozzák meg az embert. Nem áldozatokról, hanem győztesekről szól. A film öt főszereplője, négy férfi és egy nő súlyos sérüléseket szenvedett, mégis bebizonyították, hogy az elsőre lehetetlennek tűnő célok is elérhetők. A történet egyik legfontosabb üzenete az összetartás. Az a bajtársi kapcsolat, amely a szereplők között kialakult, megmutatja az emberi természet legjobb oldalát: akkor sem szabad feladni, amikor fájdalmas vagy nehéz az út. Ilyenkor mindig számíthatunk valakire, aki mellettünk áll. Amikor felértek a csúcsra, mindannyian arról beszéltek, hogy egyedül valószínűleg nem sikerült volna, együtt viszont igen. A siker után hatalmas önbizalmat és erőt éreztek. Ez az élmény megváltoztatja az embert, és a hétköznapi problémák is más megvilágításba kerülnek. Ezért is tartom motivációs filmnek a Second Windet.
Kiknek szánták elsősorban a filmet?
Elsősorban az ukrán veteránokat szerettük volna megszólítani, hogy segítsünk nekik visszatérni az aktív életbe a sérüléseik után. Ugyanakkor fontos volt számunkra, hogy nemzetközi közönséghez is eljusson az alkotás. Vetítették a NATO brüsszeli székházában, az Európai Bizottságban, az Európai Parlamentben, a brit Lordok Házában, az Egyesült Államokban és Japánban is. Gyakorlatilag egész Európát bejártuk vele. Azt szerettük volna megmutatni, hogy Ukrajna sérült katonái nem sajnálatot érdemelnek, hanem tiszteletet és elismerést. Ők nem választották azt, hogy megsebesülnek, de azt igen, hogy a tragédiák után is továbbmennek.
Könnyebb csoportban megmászni egy hegyet?
Igen, ezt a forgatás során mi magunk is megtapasztaltuk. A szereplők azt mondták, hogy egyedül valószínűleg nem értek volna fel a csúcsra. A közösség ereje és a kölcsönös támogatás tette lehetővé a sikert. Volt bennük egyfajta felelősségérzet a többiek iránt. Senki sem akarta visszahúzni a társait, ezért még akkor is tovább küzdöttek, amikor nagyon nehéz volt. Ez rendkívül megható tapasztalat volt.
Hogyan érzik magukat most az ukránok a háborúval kapcsolatban?
Attól függ, hogy a katonákról vagy a civilekről beszélünk. Párizsban, az École Militaire-ben is tartottunk vetítést, amelyen részt vett a film egyik szereplője, Olga Jegorova is. Ő jelenleg egy elfogó drónegységnél szolgál. A katonák alapvetően a feladataikra összpontosítanak. Az foglalkoztatja őket, hogyan tudják minél hatékonyabban végrehajtani a küldetéseiket, milyen felszerelésre és támogatásra van szükségük. A politikai tárgyalásokkal kevésbé foglalkoznak, mert a mindennapi szolgálat minden figyelmüket leköti. A civilek helyzete nagyon nehéz. Szüleim Kijevben élnek, és nemrég én is Ukrajnában jártam. A rakéta- és dróntámadások folyamatosak. Egyre több ember marad áram nélkül, miközben közeledik a tél. Az embereknek az áramkimaradásokkal és a megrongált infrastruktúra következményeivel kell szembenézniük. Ugyanakkor azt látom, hogy az ukránok nem elsősorban a háborúról beszélnek, hanem arról, hogyan tudnak segíteni egymásnak és túlélni a mindennapokat. A háború az életük részévé vált.
Ennyi szenvedés után van még remény?
Természetesen van remény. Én azokból az emberekből merítek erőt, akik tegnap még edzők, sportolók, újságírók, rendezők vagy orvosok voltak, ma pedig a hazájuk védelméért szolgálnak. Ők adják a reményt számomra. Amikor békés országokban járok, mindig arra gondolok, milyen nagy érték a béke. Az ukránok ma úgy élnek, hogy nem tudják, mit hoz a következő nap. Mégis bíznak abban, hogy egyszer eljön a tűzszünet, és lehetőség nyílik az ország újjáépítésére. Hiszem, hogy Ukrajna képes lesz talpra állni. Tehetséges embereink vannak, sokan már most visszatérnek az országba, hogy segítsenek. Nemcsak a gazdaságot kell majd újjáépíteni, hanem a közösségeket is. Ez hosszú folyamat lesz, de bízom benne, hogy sikerrel járunk. Ahogy a filmben is látható: együtt szinte bármilyen csúcs meghódítható. Egyedül sokkal nehezebb, közösen viszont lehetséges.




