Phenjan legutóbbi rakétatesztje miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsa karácsony előtt újabb gazdasági szankciókat szavazott meg Észak-Korea ellen, amelyet az ázsiai ország vezetése háborús cselekménynek nevezett. Ez utóbbi a kutató szerint tipikus észak-koreai retorikai kirohanás.

Az újabb büntetőintézkedések értelmében 90 százalékkal csökkenteni kell a nyersolaj és a finomított kőolajtermékek Észak-Koreába irányuló exportját.

Újabb szankciók bevezetéséről döntött az Egyesült Államok is:

befagyasztotta két észak-koreai állampolgár vagyonát, illetve tranzakciós tiltólistára tette őket, mert ballisztikus rakéták fejlesztésében vesznek részt.

Csoma Mózes az InfoRádiónak azt mondta, hogy bár ezek az eddigi büntetőintézkedések közül a legszigorúbbak, de

a betarthatóságával összefüggésben vannak kétségei.

A kutató nem tartja valószínűnek például azt, hogy a külföldön dolgozó észak-koreaiakat két éven belül hazaküldenék például Kínából vagy Oroszországból.

Csoma Mózes elmondta azt is, hogy

az orosz célkitűzés a közvetítői szerepről már korábban, az elmúlt másfél-két év során kialakult.

Idén ősszel az Észak-Koreai külügyminisztérium nagyon magas rangú képviselője, az amerikai osztály vezetője utazott el Moszkvába, és direkt kérte az orosz diplomáciát, hogy egy kicsit aktívabban próbáljon meg Oroszország beavatkozni és közreműködni az USA hozzáállásának befolyásolásában.

Itt valójában egy kétoldalú konfliktusról van szó, és bár ez az Egyesült Államok és Észak-Korea ügye, mégis nagyon sokszereplős dolog, hiszen benne vannak Kína, Oroszország, Japán, Dél-Korea érdekei is.

Oroszország közvetítő szerepe révén nem várható áttörést jelentő eseménysorozat,

mert Oroszországgal az USA-nak magának is feszült és terhelt a viszonya (lásd például az amerikai büntetőintézkedéseket Oroszország ellen), ezért Oroszország nem tekinthető pártatlan és így megfelelő közvetítő félnek.