A háború utáni német parlamenti demokrácia harmadik televíziós vitáját mintegy 21 millió néző "szurkolta" végig, de a hétfői felmérések arról tanúskodtak, hogy a többség csalódva állt fel a képernyő elől.

A megkérdezettek úgy vélekedtek, hogy a konzervatív kancellár és a szociáldemokrata kancellárjelölt a politikai párbaj helyett inkább egyfajta baráti beszélgetést folytatott, egyformán kiemelve az elmúlt négy év közös, nagykoalíciós kormányzásának eredményeit. Úgy tűnt, mintha mind Merkel, mind Steinmeier a jelenlegi nagykoalíció folytatásának csinált volna reklámot.

Felmérések szerint a szociáldemokrata kancellárjelölt-külügyminiszter szerepelt csekély mértékben jobban, a kihívó szerepében ő volt a támadóbb, az agresszívabb, és ő volt az, aki néhány területen a változtatás szükségességét hangsúlyozta. Állást foglalt az atomenergiáról, illetve az atomerőművekról való lemondás mellett, a gazdasági válságból való kilábalás kapcsán nagyobb szociális elkötelezettséget sürgetett, kiállt a minimálbér általános bevezetése, valamint a menedzseri fizetések korlátozása mellett. Bírálta továbbá a konzervatívok adócsökkentési terveit. Mindennek alapján Steinmeier volt az, akinek sikerült talán valamivel több, még bizonytalan szavazót megszólítania.

A hivatalban lévő kancellár ezzel szemben a korábbiaknál is visszafogottabbnak, sőt egyenesen szürkének bizonyult és tulajdonképpen csak az eddigi politika folytatását ígérte.

Jóformán teljes egészében tartózkodott a szociáldemokrata párt törekvéseinek bírálatától, egyedül az SPD és a Baloldal pártja közötti esetleges szövetség veszélyeire figyelmeztetett. Az FDP-vel tervezett koalíció kapcsán pedig csupán azt állította, hogy mindez jobban megfelelne az ország érdekeinek.

A hétfői sajtó bírálta a televíziós vitát. A baloldali Frankfurter Rundschau szerint a német televízió történetében első ízben fordult elő, hogy két vezető politikus több mint 20 millió néző szeme láttára koalíciós tárgyalásokat folytatott.

A konzervatív Die Welt úgy értékelte: tényleges párbajra két okból sem kerülhetett sor. Egyrészt azért nem, mert Németországban egyszerűen nincs már igény ideológiai vitára, másrészt azért sem, mert Merkel és Steinmeier a nagykoalíciót az elmúlt négy évben meglehetősen jól menedzselte. Ez utóbbi véleményt osztotta a liberális Süddeutsche Zeitung is, rámutatva: miért is támadja akár Merkel, akár Steinmeier azt a politikát, amelyet az elmúlt négy évben közösen folytatott? És miért támadják egymást, amikor egyáltalán nem kizárt, hogy szeptember 27. után ismét együtt kell majd kormányozniuk?