Hannah Sinclair 21 hónapos koráig teljesen egészséges, életrevaló kisbaba volt. Ekkor azonban megváltozott a viselkedése: elkezdett túl korán kelni, fájdalmasan sírni és görcsösen tartotta a fejét.

Édesanyja, Morna, aki azelőtt ápolónőként dolgozott az angliai Aberdeenben, elmondta: a háziorvos mindezt úgy értékelte, hogy a kislány magára akarja irányítani a figyelmet.

Hannah állapota azonban mindinkább romlott. Egyre fáradtabb és betegebb lett, gyakran elvesztette az egyensúlyát, és a testtartása is megváltozott. Amikor pedig rohamot kapott, a háta meggörnyedt és a szemei kifordultak.

A háziorvos ugyan továbbra sem látta súlyosnak a helyzetet, de a biztonság kedvéért beutalta a kislányt egy neurológushoz.

Egyetlen reggelen három súlyos rohama volt a lányomnak - mesélte Mrs Sinclair. A szülők ekkor fölkaptak egy kamerát, hogy levideózzák a rohamoka, és bebizonyítsák doktoroknak: súlyos a helyzet.

Az orvosok végre hittek neki, és CT-vizsgálatra küldték a kicsit - ki is derült, hogy Hannah-nak életveszélyes agydaganata van.

Életem legrosszabb napja volt - mesélte az édesanya. A tumort három nap múlva eltávolították a kislány fejéből, és a szövettan eredményeként kiderült, hogy a daganat jóindulatú volt.

A dolgok máshogy is alakulhattak volna, ha vártunk volna februártól júniusig, amikorra időpontot kaptunk a neurológushoz - mutatott rá az egykori nővér.

Még mindig sok a tudatlanság a betegség körül, és harcolni kellett azért, hogy komolyan vegyenek minket - tette hozzá az asszony. Sokan azt gondolják, hogy az agytumor ritka. Pedig nem az - legalábbis nem annyira, hogy ilyesmi ne történhetne meg - mutat rá Hannah édesanyja.