A dokumentumok tartalmaznak néhány jelentősebb eltérést a korábbi tervezetekhez képest, de a rendszer koncepciója továbbra is az, hogy a nagy multinacionális vállalatcsoportok adóterhelése elérje a minimum 15 százalékos mértéket minden olyan országban, ahol ezek a cégek jelen vannak. A modellszabályok nem változtatnak azon, hogy abban az esetben, ha egy országban az adott vállalatcsoport tényleges adóterhelése nem éri el a 15 százalékot, akkor a különbözetet - a feltöltési adót - más országok szedhetik be.

A modellszabályok lehetőséget biztosítanak arra, hogy a feltöltési adót maguk az érintett államok szedjék be. Ha nem élnek ezzel a lehetőséggel, akkor az elsődleges szabály alapján az adót valamelyik anyavállalat szintjén, főszabályként a végső anyavállalat szintjén kellene befizetni. Ha az érintett aluladóztatott csoporttagok anyavállalatai nem fizetik meg az elsődleges szabály alapján a feltöltési adót - mert az adóügyi illetőségük szerinti hatóságok nem alkalmazzák a minimumadószabályokat -, akkor a fennmaradó különbözetet a másodlagos szabály alapján lehet beszedni.

A másodlagos szabály a feltöltési adó teljes összegét szétosztaná a vállalatcsoport azon tagjai közt, amelyek olyan országban működnek, ahol implementálták a minimumadó-szabályokat, így biztosítva, hogy az adó teljes összegét befizessék a vállalatok. A feltöltési adó összegének szétosztása a munkavállalók, valamint a tárgyi eszközök értékének arányában történne meg.

A Deloitte jelezte: nagyon összetett és bonyolult szabályrendszer kerül a világ legtöbb társaságiadó-rendszerébe,

az új szabályok alkalmazása valószínűleg kihívást jelent majd az adóhatóságoknak és az adózóknak is.

Az OECD és az EU tervei szerint a szabályokat várhatóan 2023-tól kell alkalmazni.