Az idei télen is több alkalommal alakult ki oxigénhiányos állapot egyes balatoni kikötőkben amiatt, hogy a kárókatonák elől menekülő halak túlzottan összezsúfolódtak. Mindennek eredménye több mázsa döglött süllő és kősüllő, amelyet a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. munkatársai napok óta gyűjtenek. Egy videót is közzétettek a jelenségről és annak hátteréről.

Ebben elhangzik: a nagy kárókatona másodlagos kártételéről ritkán esik szó, pedig ez komoly gondot okoz. Például idén március 11-én kaptak egy bejelentést a halőrök arról, hogy az aligai kikötőmóló belső oldalán jelentős mennyiségű döglött süllő bukkant fel. A tetemek begyűjtésekor látszott, hogy régi, iszapos, saras dögök voltak, amelyeket a melegedő időjárás hatására kerültek a felszínre. Több mint másfél mázsányi, 270 tetemet találtak.

A jelenség másnap erősödött, a videó készítésekor a negyedik napon már lecsengőben volt, de még mindig jönnek fel tetemek.

Fonyódon és Bogláron már február közepe óta jelentek meg a dögök, habár ott nem olyan tömeges számban, néhány tucatjával. Ám összeadva ezeket a kisebb mennyiségeket, Bogláron már 150 kiló, Fonyódon is 50 kilogramm fölötti a dögök súlya. Bogláron ráadásul több kapitális méretű süllő is elpusztult.

Kiderült még, hogy mindhárom helyszínen a mólók belső oldalán történt elhullás – az itt telelő küsz- és keszegállomány miatt jött ide valószínűleg a ragadozó kárókatona.

A két legsúlyosabb ilyen halpusztulás 2018-ban Bogláron és 2022-ben Fonyódon történt.

Mivel a kárókatonák a nyílt vízen folyamatosan terelik, zaklatják az összeállt halcsapatokat, ezért a szokásosnál jóval nagyobb mennyiségben állnak be a kikötőmedencékbe a keszegek. Ám ha egy ilyen zsúfolt kikötőmedencébe beszáll egy több száz vagy ezer madárból álló csapat és elkezdik egyre jobban beszorítani őket a kikötőbe, a nyugalomban telelő halcsapat egyre jobban besűrűsödik. Már ilyenkor is nő a halak oxigénfogyasztása, ilyenkor szabályosan murványlik a víz a rengeteg keszeg felett, de a stressz további oxigénfogyasztást és így hiányhoz vezet. A halak ilyenkor "szédültek, kóvályognak", a víz felszínén oldalt fekve lebegnek. Jobb esetben magukhoz térhetnek, ha csökken a kárókatonák nyomása, ám rossz esetben elpusztulnak.

Mivel a süllőnek nagyobb az oxigénigénye a többi halnál, előbb sínyli meg ezt a folyamatot.

Elhangzik, hogy régen az oxigénhiány ismeretlen fogalom volt a Balatonnál. A fentebb említett első, súlyos pusztulások óta a fonyódi és a boglári kikötőkben figyelőszolgálatot szervezett a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt., és a halőrök rendre felzavarták a kikötőkbe beszálló madarakat.

A videóban látszik az is, hogy ha ezt nem teszik meg és akár csak negyed óráig hagyják lakmározni a rengeteg kárókatonát, mint ahogy azt idén két februári hajnalon a felvételek kedvéért megtették, már megjelennek az oxigénhiány miatt szédelgő halak.

A két helyszínen végül idén télen sikerült elkerülni a nagyobb méretű halpusztulást, ám folyamatosan figyelni kell, hogy máshol felbukkannak-e a madarak. Így történt például egy olyan helyen is, ahol korábban ez nem volt jellemző: elég volt egy esős hajnal, amikor az amúgy népszerű balatonföldvári kikötőben a horgászhelyen nem voltak emberek: a kárókatonák teljesen beszorították a süllőket a kikötő egyik sarkába.

A horgászoktól a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. azt kérte, hogy ha a videóban bemutatott jeleket észlelnek a kikötőkben, értesítsék a halőröket, hogy ne következzenek be ilyen óriási károk.