Ha valaki nem csupán messziről gyönyörködik benne, hanem közelebbről is szemügyre veszi a harmatos rózsát, láthatja, hogy a cseppek gyöngy alakúak, nem folynak szét. Ennek tudományos magyarázata van - az, hogy a szirom felső anyaga taszítja a vizet.

De ez-e a valódi ok - erre a kérdésre keresték a választ pekingi Csinghua Egyetem kémikusai Lin Feng vezetésével.

A kutatók pásztázó elektronmikroszlóppal vizsgálták meg a szirmokat, és apró dudorokból álló szőnyeget fedeztek fel rajta, amelyet még apróbb kúpocskák borítanak.

Annak érdekében, hogy bebizonyítsák: ezek a struktúrák, nem pedig szirmot borító anyag tartja gömbölyűen a harmatcseppeket, Feng és munkatársai műanyag lenyomatot készítettek a szirom felszínéről.

Kiderült, hogy ez a műanyag szirom éppen olyan hatékonyan tartja egyben a harmatcseppeket, mint az eredeti - még akkor, is, ha fejjel lefelé fordítják!

Az úgynevezett lótusz-effektus (a mikrostrukturált, víztaszító felületek öntisztuló képessége) szempontjából azonban fontos szerepet játszik a struktúra is, ennek köszönhető, hogy sok növény levelein és szirmain gyöngyöt képez, majd legurul a víz, megtisztítva azokat a portól és piszoktól.

A különbség, hogy ezeken a leveleken és szirmokon az apró dudorok viaszbevonatúak, és egymástól apró vájat választja el őket, így kisebb felületen érintkeznek a vízzel.

A rózsaszirom viaszmentes felülete Feng szerint valószínűleg arra szolgál, hogy a sokáig csillogó harmatcseppek segítségével magához vonzza a porzást végző rovarokat.

A kínai kémikusok által "feltalált" sziromlenyomat egyébként olcsón gyártható, ha bármiféle hasznát látják az iparban.