Miféle kitörési pontokat látnak a mai magyar gazdaság közismert helyzetéből?

A Mi Hazánk programja egyértelmű e tekintetben is, mi elsősorban a mezőgazdaságra, az erre épülő élelmiszeriparra és az élelmiszerkereskedelem magyar kézbe vételére alapoznánk a gazdaságot. Itt megállnék a harmadiknál, az élelmiszerkereskedelem ugyanis egy óriási piacot jelent Magyarország számára. A magyar lakosság évente nagyságrendileg 6 ezer milliárd forintot költ el élelmiszerre, tehát minden egyes magyar ember összesen egy év alatt, így jön ki ez az összeg. Ennek a nagy része, nagyjából 80 százalék elhagyja az országot, ez szakértői becslés, hiszen az élelmiszerkereskedelem az elsősorban multinacionális élelmiszerláncoknál történik, náluk vesszük meg az élelmiszer döntő többségét. Ők ezt a profitot kiviszik Magyarországról. Ebben szeretne a Mi Hazánk Mozgalom alapvető változást, azzal, hogy az élelmiszerre költött összeg ne multinacionális cégeknél landoljon, hanem magyar kis- és középvállalkozások bevonásával szerveznénk meg az élelmiszerkereskedelmet Magyarországon. Ezt a modellt egyébként már ellenzékből el is kezdtük megvalósítani. Nagyon fontos hangsúlyozni a Mi Hazánk esetében, hogy nem csak beszélünk arról, ami a programunkban le van írva, akár a gazdaságpolitika, akár a közbiztonság, akár a gyermekvédelem területén, hanem mi magunk is már elkezdtük ezeket a kezdeményezéseket, és megszerveztük a hazai vásár rendezvénysorozatát. Ez egy olyan rendezvénysorozat, amelynek az a lényege, hogy a helyi termelőket, iparművészeket, kézműveseket közvetlenül összekötjük a fogyasztókkal, vásárlókkal, mi magunk szervezünk meg egy vásárt, minden hónapban egy másik vármegyében. Egyrészt így juttatjuk lehetőséghez a termelőket, másrészt pedig így kínálunk lehetőséget a fogyasztóknak. Hozzáteszem, hogy az élelmiszerellátás nem csak gazdaságpolitikai, hanem egyébként egészségügyi és nemzetbiztonsági kérdés is, és erről most különösen aktuális beszélni a Mercosur-megállapodásnak a közelgő hatályba lépésével, illetve amiatt, mert ismételten olvashattuk a napokban, hogy a lengyelek olyan ukrán élelmiszert vizsgáltak be, amely nem felelt meg az európai uniós előírásoknak. Azt hiszem, több millió tonnányi tojást ki kellett vonni a forgalomból, mert nem felelt meg az előírásnak. Olyan területről van szó az élelmiszer, a mezőgazdaság esetében, amely nemcsak a szűk értelemben vett gazdaságpolitikához kapcsolódik, hanem számos más vetülete is van.

Szabad egy ország gazdasági állapotának fellendítését a mezőgazdaságra alapozni, amikor az a nemzeti össztermékből csak egy nagyon picike részt foglal el, ráadásul nagyon kitett az éghajlati változásnak is?

Magyarország adottságai azért alapvetően a mezőgazdaságnak kedveznek. Mi egy agrárország vagyunk, ugye megpróbálták velünk a kommunista időszakban elhitetni, hogy a vas és acél országa vagyunk, de ehhez nincsenek meg az adottságaink, a mezőgazdasághoz viszont igen. Másrészről, a XXI. században az éghajlatváltozással és azokkal az egyéb környezeti változásokkal, amelyeket látunk és érezzük is mi magunk Magyarországon is, különösen fel fog értékelődni a mezőgazdaságnak és az élelmiszerellátásnak a szerepe. Erre utaltam akkor, amikor említettem, hogy ez nemzetbiztonsági kérdés is. Másrészről azért nem csak erre alapoznánk a gazdaságpolitikát. Egy másik kezdeményezésünkre szintén felhívnám a figyelmet, amit már megvalósítottunk, és ennek a sikeressége is vitathatatlan. A Hungulf Expo és Konferenciáról van szó, magyar vállalkozók kiállították a saját termékeiket ezen a konferencián, és a gazdag Öböl menti országokkal kötöttük össze, ezeknek a piacaira sikerült eljuttatnunk magyar termékeket, egyébként mezőgazdasági terméket is, de építőipari, vagy IT innovációs termékeket is egyébként. Egy bajai fiatal pár saját maga fejlesztett ki egy olyan eszközt, amely egy dróntechnológia segítségével teszi lehetővé nagyon hatékonyan, hogy ezeket a rendkívül magas felhőkarcolókat tisztítani lehessen, és ezekben az arab országokban, Szaúd-Arábiában, például, erre nagyon nagy szükség és igény van. Ők már bejutottak a Mi Hazánk kezdeményezésének köszönhetően ezekre a piacokra. Ebben is látunk külgazdasági kitörési pontot. Olyan országokról beszélünk az arab országok esetében, ahol az élelmiszerellátást tekintve, egyértelmű, hogy importra szorulnak, hiszen sivatagi körülmények vannak, nem nagyon tudnak maguknak megtermelni semmit. Így ez hosszú távon is biztosított piac lehet, tehát e tekintetben is rendkívül fontos. A hazai vásárra visszatérve, nekünk ellenzéki pártként több ezer termelőt sikerült már ebbe bekapcsolnunk. Ez azt jelenti, hogy több ezer termelőnek biztosítottunk lehetőséget, és azt fontos hangsúlyoznom, hogy mi nem kérünk itt helypénzt. Nem az a lényege ennek a hazai vásárnak, hogy mi jól megszedjük magunkat, hogy a pártkasszánkba befolyjon pénz, hanem hogy segítsük a termelőket. Az egyik legmeghatóbb üzenet, amit valaha is kaptunk politikusként, az szintén a hazai vásárhoz kapcsolódik. Egy család írt nekünk, hogy már összecsomagoltak és úgy döntöttek, hogy külföldön fognak munkát vállalni, mert úgy érezték, hogy Magyarországon már nincsen több lehetőségük, és ekkor jött az életükbe a hazai vásár kezdeményezése, amely minden hónapban egy kiszámítható bevételi forrást jelent számukra. Ennek hatására úgy döntöttek, hogy mégis maradnak, és itthon fogják felnevelni a két gyermeküket.

Bocsánat, de hogyha a mezőgazdaságban a minőségi önellátásra rendezkednének be, ha jól értem, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy az importot ki is zárnák az országból.

Természetesen nem, nem tudunk mindent megtermelni, már csak éghajlati megfontolások miatt sem.

Mondjuk, banánt, meg licsit, az lehet, hogy nem lehet…

Az önellátás nem azt jelenti, hogy mindenből kizárólag csak magyar az élelmiszer, de azt igenis egészségesnek gondolom, hogy valamifajta protekcionizmust élvezzenek a magyar termelők, már csak azért is, mert látjuk, hogy milyen válságok alakulhatnak ki, akár a Covidra gondolunk, vagy most az olajválságra. A világban zajló folyamatok, szűkítsük most csak a gazdasági hatásra, mert nyilván egy háborúnak természetesen nem az a legfontosabb, legkétségbeejtőbb vagy legszomorúbb vetülete, de ez is abba az irányba viszi el minden józan embernek a gondolkodását, hogy minél több dologban legyen önellátó, vagy legalábbis túlélésre képes egy ország. Ezért is nagyon fontos az élelmiszerellátás, hiszen sajnos, egyre gyakrabban, egyre több térségben alakul ki háború, akkor pedig annál inkább érdemes egy országnak a saját erőforrásaira támaszkodnia.

Van arra elképzelésük, hogy az élelmiszertermelés versenyképességét hogyan lehet megoldani? A tapasztalat azt mutatja, hogy minél nagyobb területen termel, minél kevesebb élő munkaerővel valaki, általában annál hatékonyabb. A végén egyetlen drónmérnök fog ülni és mezőgazdasági munkás nem lesz. De ezek nem a kis és közepes mezőgazdasági termelők, hanem a nagyok.

Nyilván alapvetően nem vagyunk a technológia fejlődése ellen és a mezőgazdaságban is, úgy gondolom, hogy lépést kell tartani azzal, hogyha valami ilyen eszköz hatékonyabbá tudja tenni a termelést. Ugyanakkor az elsődleges szempont az egészséges élelmiszer, és Magyarország megtalálhatja azokat a rétegtermékeket akár, vagy a jó minőségű, akár biogazdálkodásból származó termékeket, magas minőségű termékeket, amelyekkel egyébként a külföldi piacokra is ki tud törni. Említhetem a gyümölcstermesztést is, aminek szintén megvannak a hagyományai Magyarországon. Nem csak mezőgazdasági szemléletről kell beszélni, hanem tájgazdálkodási szemléletről, nagyon fontos, hogy azokat az egyéb erőforrásokat is, hogyha lehet így beszélni például a vízről, ami szükséges az élelmiszertermeléshez, annak a megbecsülését és környezetbarát felhasználását is lehetővé tegyük. Ezért a programunk egyértelműen hitet tesz például a tájgazdálkodás mellett, hogy minél természetesebb megoldásokkal tartsuk meg Magyarországon azt a vízmennyiséget, amely rendelkezésre áll az áradások idején. Nem értünk egyet azzal a kormányzati politikával, hogy a vizet minél előbb levezetik és minél előbb kivezetik a folyóinkon keresztül Magyarországról, Mi úgy gondoljuk, hogy akár tájhasználat váltással, hozzáteszem és hangsúlyozom, hogy semmilyen lakóháznak vagy háznak lerombolásáról nincsen szó ebben az esetben, de a vizet megtartsuk, mert ennek szintén nemcsak a mezőgazdaságra vagy a szűk értelemben vett élelmiszertermelésre vonatkozóan van pozitív hatása, hanem az egész éghajlatra, csapadékmennyiségre, a hőmérsékletre és a természetnek a virágzására, arra, hogy élettel töltsük meg a földjeinket. Komplex szemléletváltásra kell gondolni, amikor a mezőgazdaságról beszélünk.

Említette a Mercosur-megállapodást. Hogyan képzelik el Magyarország gazdasági integrációját a világkereskedelemben? Szövetségeken keresztül, mindenkivel kétoldalúan, aki meg akarja venni a termékeinket, és mi képesek vagyunk leszállítani? Milyen távolságra? Bárhova, ahol megveszik, vagy a lehető legközelebbre, hogy a szállítási költség, meg a környezetszennyezés kisebb legyen? Ezer kérdés vetődik fel ilyenkor.

Valóban. Elsődleges kérdés az Európai Unió és annak jövője, hiszen közös piacról beszélünk, aminek Magyarország is tagja. Mi úgy gondoljuk, hogy az Európai Unióban elsődlegesnek kellene lennie a gazdasági jellegű együttműködésnek, és sokkal inkább vissza kell szorítani a politikai jellegű együttműködéseket. Ez is volt elsődlegesen az Európai Unió célja, amikor ez létrejött, alapvetően a gazdasági jellegű együttműködés. Aztán az idő előrehaladtával a különböző újabb és újabb szerződésekkel, a maastrichti szerződéssel, meg a lisszaboni szerződéssel, amiket két sarokpontként lehet említeni, sokkal erőteljesebb lett a politikai együttműködés. Nem beszélve a közelmúlt eseményeiről. Magyarországot nyilvánvalóan nem lehet kiszakítani abból a szövetségi rendszerből egyik pillanatról a másikra, amiben benne van, de azt fenntartjuk és ahhoz ragaszkodunk, hogy Magyarország politikai szuverenitását mindenkinek tisztában kell tartania. Említettem az Öböl menti országokkal való kapcsolatot mint kiaknázatlan lehetőséget. Ebben nagyon hiszünk, már mostanra is rendkívül jó kapcsolatokat sikerült kialakítanunk. Több országnak a nagykövete személyesen vett részt a Hungulf Expónkon, több szerződéskötés is előkészítés alatt van. Mi kitörési pontként tudjuk aposztrofálni, hogy ezekkel az országokkal szorosabbra fűzzük a gazdasági együttműködést. Ahogy említettem, a mezőgazdaságban ez különösen fontos tudna lenni. Még egyszer aláhúzom, hogy nagyon fontos az is, hogy a magyar piacokat megvédjük azoktól az ellenőrizetlen minőségű, akár GMO-s termékektől, amelyeket akár a Mercosur-megállapodással, akár Ukrajna európai uniós csatlakozásának a támogatásával ide be tudnának hozni, mi ezt határozottan elutasítjuk. Olyan mezőgazdaságot szeretnénk, ahol az egészségügyi szempontok előtérbe kerülnek.

Még egy kérdés a mezőgazdaságról. Az Öböl menti országokat stabil partnernek tudják tekinteni? Ők most éppen háborúznak, pontosabban lövik őket, és a kereskedelmi útvonalak bedugultak. El kell gondolkodni, hogy hogyan lehetne oda szállítani, és elég vad vidékeken kéne odavinni a termékeinket.

Én úgy gondolom, hogy ez azért a XXI. században már megoldható, másrészt az Öböl menti országok keleti részén kevésbé jellemző, hogy háborúznának. A Közel-Keletnek van néhány országa, amely érintett a háborúkban, de azok sem permanensen, másrészt az élelmiszerellátás azért háborúban is valamilyen módon biztosított. Nyilván egészen más a helyzet egy háborúban, olyankor nem a gazdasági szempont az elsődleges, de mi úgy gondoljuk, hogy óriási területű országokról van szó, nagyon nagy lakosságszámmal, többségükben növekvő lakosságszámmal és olyan éghajlattal, amely nem teszi lehetővé, hogy élelmiszert termeljenek maguk. Ez egy olyan piac lehet Magyarország számára, ami hosszú távon is biztosíthatja a magyar gazdák lehetőségeit.

A gazdasághoz általában energiára is szükség van. Az elmúlt években megtapasztaltuk, hogy az nem árt, hogyha hozzáférhető, másrészt, hogyha megfelelő áron hozzáférhető. Van elképzelésük arról, hogy egy nemzeti kormány hogyan tudja ezt biztosítani, amikor eddig úgy tűnik, hogy a kormányokon kívülálló ügyek viszik föl az energia árát? Most például Donald Trump és Benjámin Netanjahu.

Nyilván vannak olyan világgazdasági vagy világpolitikai folyamatok, amelyekre a mindenkori magyar kormánynak nincsen hatása vagy nagyon kis hatása tud lenni. Ugyanakkor ebből a szempontból is az önrendelkezés kialakítása és a minél inkább a saját erőforrásainkra támaszkodó energiaellátás az, amire felhívnám a figyelmet. Ezt, szerintem, stratégiai ágazatként kell tekinteni. Ugyanúgy, ahogy az élelmiszerellátás biztosítása is a mindenkori magyar kormány elsődleges kötelességei közé tartozik. Ugyanígy az energiabiztonság, amennyire lehet, nyilván nem lehet figyelmen kívül hagyni Magyarországnak a földrajzi elhelyezkedését, a belső erőforrásait, ugyanakkor azért nem is becsülném le Magyarország lehetőségeit e tekintetben. A Mi Hazánk programjában egyértelműen kiállunk a paksi atomerőmű működése, bővítése mellett, mi az atomenergiát támogatjuk. Emellett ahol csak lehet és észszerűen megoldható, természetesen a megújuló erőforrások bevonására is hangsúlyt kell fektetni, illetve a makói gázmezőnek a kitermelését komolyan kellene venni úgy, hogy akár fejlesszük is saját magunk egy tudásközpont létrehozásával azt a technológiát, amellyel lehetővé válik, hogy Magyarország és a magyar emberek hasznára tudjunk kitermelni.

A napenergia hasznosítása további napelemparkokkal, szélerőművek építése, további szélerőműparkokkal, az támogatható? Itt mindig fel szokták hozni, hogy egyrészt területet foglal, termőföldet foglal, és minél értékesebb a termőföld, annál nagyobb baj, hogy foglalja, mert nem lehet művelni, másrészt meg a szélerőművek nem nagyon szépek.

Ezekkel magam is egyetértek, illetve a Mi Hazánk is egyetért, természetesen. A napelemparkokat inkább a háztetőkön való építéssel szeretnénk erősíteni, másrészt figyelembe kell venni a meglévő hálózatoknak a terheltségét, a kapacitását. Nagyon sok olyan kérdés felvetődik az energiapolitikában, amelyekre szintén választ kell adnia egy kormánynak. De hogyha kijelöljük a célokat, alapvetéseket, akkor meg lehet találni azokat az eszközöket, amelyekkel ezt megvalósítjuk. Úgy gondolom, hogy a megújulóknak a további bevezetése, illetve erősítése az Magyarországon még rengeteg lehetőséget kínál.

Említette, hogy az Európai Uniónak elsősorban gazdasági együttműködésnek kellene lennie a jelenlegi politikai irányba való tolódás helyett. Az euró bevezetése támogatható a Mi Hazánk szerint, vagy az már egy politikai együttműködés?

Nagyon sok vetülete van annak a kérdésnek, hogy az euró bevezetése alapvetően milyen következményekkel járna. Érdemes megnézni azokat az országokat, ahol bevezették az eurót, és mondjuk hasonló gazdasági szerkezetűek, vagy hasonló méretűek, mint Magyarország. Az én álláspontom szerint ez egy szuverenitási kérdés, nevezetesen a nemzeti valutának elsődlegességet kellene élveznie. Az euró bevezetésével Magyarország számos olyan politikai lehetőségről lemond, amelyet én nem szívesen adnék át, mondjuk, az Európai Központi Banknak, vagy az erről döntő politikusoknak a kezébe.

Nem akar lemondani az önálló monetáris politikáról akkor sem, hogyha abba például egy mindenkori kormánynak, jóllehet független a jegybank, de mégiscsak beleszólása van? Jobb az, ha mi intézzük, még ha időnként rosszul is?

Feltételezem, hogyha Mi Hazánk-kormány lenne, akkor nem rosszul intéznénk a monetáris politikát, de igen, alapvetően egy szuverenista pártként én úgy gondolom, hogy ez olyan hatáskörátadást jelent megint az Európai Uniónak, és Magyarország lehetőségeit, mozgásterét csökkenti, amivel én magam nem tudok egyetérteni.

Mi határozza meg az önök elképzelése szerint Magyarország mozgásterét ebben a helyzetben, a Kárpát-medencében, az Európai Unió tagjaként, szomszédságában egy háborúval? Mi mutatja meg, hogy merre megyünk? A politikai vagy a gazdasági vonzereje?

Általában mind a kettő. Szerintem a kettő nem nagyon választható el egymástól. Nagyon gyorsan változó nemzetközi térnek vagyunk szemtanúi, akár globális nézőpontból is figyelhetjük az eseményeket, akár Kína és az Egyesült Államok versengését, akár az orosz-ukrán háborút, ami nyilván alapvetően meghatározza Magyarország helyzetét, vagy az iráni háborút tekintve, utóbbinak, bár ránk nézve egyelőre emberéleteket követelő következménye nincsen, de gazdaságilag, elsődlegesen az olajár miatt, nagyon súlyos következményei vannak. Ezért fontos hangsúlyozni, hogy a gazdasági lehetőségeknek a bővülése, a gazdasági önrendelkezés, vagy az afelé való lépések a politikai mozgásteret is tudják növelni. Azt a szemellenzős politikát, hogy mondjuk Magyarország köteleződjön el kizárólag az Európai Uniónak vagy kizárólag az Egyesült Államoknak, és ne tartson fenn jó kapcsolatot akár Kínával, akár Oroszországgal, akár egyébként az Öböl menti országokkal, mi elutasítjuk. Szerintünk a mindenkori magyar kormánynak arra kell törekednie, hogy külpolitikai értelemben is sok lehetősége legyen, de ez nem jelentheti azt, hogy az egyik függést lecseréljük egy másik függésre, egyfajta egyensúlyt kellene megtalálni. Nem tudunk elmenni szó nélkül amellett sem, hogy a külföldről ideérkező multinacionális akkumulátorgyárak több sajtóhír szerint is hogyan veszik semmibe például a magyar munkavállalói jogokat, illetve hogyan szennyezik a környezetet, sőt, a hatósági előírásoknak nem felelnek meg. Több botrány is kipattant az utóbbi időben. Gödre is fel kell hívnom a figyelmet itt, vagy Bátonyterenyére, ez elfogadhatatlan, nem támogatjuk azt a gazdaságpolitikát ebből a szempontból, amit a magyar kormány képvisel.

Mi a Mi Hazánk elképzelése arról, hogy az állam mit adjon a magyar embereknek, a magyar családoknak? Tudva, hogyha valamit ad, azt nem a saját pénzéből csinálja nyilván, hanem valahonnan mástól elveszi.

A demográfiai helyzetnek a javítása elsődleges célja kell hogy legyen az államnak. Az, hogy a családpolitikát támogatja egy állam, az nagyon helyes, sőt még a mostaninál is nagyobb mértékben szükséges támogatni, hiszen azt látjuk, hogy nem sikerült azt a demográfiai fordulatot elérni, amiről Orbán Viktor is beszélt, nagyon helyesen, többször is a 2010 óta eltelt időszakban.

Volt egy pici felívelő szakasz az elején, utána meg visszaesett.

Így van, valóban ezt el kell ismerni, a 2010-es években, egészen a Covid-időszakig folyamatosan nőtt a teljes termékenységi arányszám, ami azt jelenti, hogy egy nőnek hány gyermeke születik az élete során.

De a 2-1-től messze voltunk mindig.

Így van, 2010-től 2020-ig soha nem esett vissza, a legtöbb évben nőtt is, de hozzáteszem, hogyha egy picit tágabbra tekintő szemüveget veszünk fel megint, és ránézünk arra, hogy Európa, vagy az egész világ hogy áll ezzel a kérdéssel, azt látjuk, hogy elsősorban egy civilizációs válságról van szó. Nem értünk egyet azokkal, akik úgy gondolják, hogy kizárólag anyagi ösztönzőkkel meg lehet fordítani a demográfiai trendeket. Ez nem azt jelenti, hogy elvennénk családtámogatásokat, sőt tovább ösztönöznénk azt, hogy segítsük a gyermekvállalást a fiatalok körében, de önmagában pénzügyi ösztönzőktől várni a demográfiai fordulatot, hibás elképzelés. Szerintünk a lakáshoz jutás kérdése a kitörési pont. A lakásárak elképesztő mértékben fölmentek az elmúlt években Magyarországon, és ezért a Mi Hazánk programjában az szerepel, hogy egy állami bérlakásprogramot indítanánk, ami gyorsan és olcsón teszi lehetővé, hogy hozzájussanak a fiatalok ezekhez a bérlakásokhoz, amelyeket később majd meg is tudnak vásárolni.

Bocsánat, biztosak abban, hogy a lakáshelyzet akadályozza meg a fiatalokat abban, hogy gyermekük legyen? Ezt alá lehet támasztani mérésekkel?

Igen, van ilyen mérés, amely megkérdezte őket, hogy mi az akadálya a gyerekvállalásnak, és egyébként a bizonytalanság mellett a lakásproblémát nevezték meg.

Magyarán, hogy nincs hova gyereket szülni, ezt mondták.

Így van, belátható időn belül nagyon sokaknak nem is elérhető, hogy saját tulajdonú ingatlanjuk legyen. Tehát még hogyha valaki nem is saját tulajdonú ingatlanban kezdené is el az életét, az sem belátható, hogy 10-15 éven belül saját ingatlanhoz jusson. Ez kulcskérdés a demográfia szempontjából is. Másrészről a szemléletváltás fontosságát nagyon-nagyon szeretném hangsúlyozni. Nyugat-Európában a világtörténelem első olyan civilizációját látjuk, amelyik önszántából számolja fel saját magát. Egészen elképesztő, mondhatnánk azt, az életellenes ideológiáknak a térnyerése, hiszen olyan civilizáció még nem volt, amely önszántából irtotta volna ki saját magát, korábban vagy háborúk, vagy járványok jöttek, amik miatt egy-egy civilizáció megszűnt a világtörténelem során, de most a gyermekellenes ideológiák térnyerése miatt mind Nyugat-Európában, mind Magyarországon küzdünk ezzel a helyzettel. Ezért van szükség szemléletváltásra. Hozzáteszem, hogy már párkapcsolati válságról is beszélhetünk. Meg kell mutatnunk, hogy az a fajta félelem, amit a család iránti elköteleződés okoz, és azok a félelmek, amelyek bennük vannak a gyermekvállalással, vagy akár már a párkapcsolati elköteleződéssel szemben, azok nem valósak, sőt az élet egyik legcsodálatosabb dolga az, hogy gyermeket vállal valaki. Ugyanakkor megint visszamehetünk az alapokhoz, mert rengeteg olyan tartalom éri el most a fiatalokat, amely gátolja azt, hogy ők úgy érezzék, hogy alkalmasak egyáltalán arra, hogy szülők legyenek. Szerintem ebben az államnak is van feladata. Nem úgy, hogy randikat szervez a fiataloknak, ahogy ezzel a KDNP próbálkozott, hanem egyrészt az oktatás területén nagyon fontos feladata van az államnak, másrészt pedig a Mi Hazánk indított kampányokat, amelyek arról szóltak, hogy a legférfiasabb dolog az apaság és a nők legnagyobb dicsősége pedig az anyaság, hogy felhívjuk a figyelmet a családalapítás fontosságára, illetve az ember életében betöltött valós szerepére.

Jó, de milyen családokat képzelnek el, amikor azt mondják, hogy az anyának a gyermekvállalás a legnagyobb dicsőség? Mennyire szabad, önök szerint, komolyan beszélni arról, hogy a gyereknevelés azért nem sétagalopp. Annak vannak nehézségei, amikkel együtt kell élni.

Így van, és szerintem senki nem akarja csupa rózsaszínre lefesteni a gyermekvállalást, vagy senki nem mondja azt, hogy itt nincsenek nehéz pillanatok. De az is fontos társadalmi szemléletváltás lenne, hogy megbélyegezzük azokat az anyákat, akik elmondják, hogy igen, ez fájdalommal jár, ez nehézséggel jár, ez a komfortzónájukból kibillenti őket, na de mégiscsak azért egy másik emberi élet megszületéséről beszélünk, és annál értékesebbet nem nagyon tud ember létrehozni, minthogy egy másik életet világra hoz, illetve felneveli. Ez értékrendi kérdés elsődlegesen, hogy hogyan tekintünk egyáltalán az emberi életre.

Ilyenkor szóba jöhetnek olyan alantas anyagi kérdések, mint hogy egy női munkavállaló, ugyanabban a pozícióban, ugyanannyit keressen, mint a férfi munkavállaló? Hogy a férfi, bocsánat, otthon, ha módja van rá, akkor vegye már fel a felmosófát, és akkor ő is mosson föl. Meg, hogyha neki van olyan állása, akkor az anyuka menjen állásba, és a férfi maradjon otthon. Csupa ingoványos terület.

Így van, ezek egyrészről magánéleti kérdések.

Mi köze hozzá egy kormánynak?

Az, hogy lehetőséget biztosít. Ezért szerepel, például, a főállású anyaság, illetve szülőség bevezetésének az igénye is a Mi Hazánk programjában, hogyha valaki úgy gondolja, hogy ő kizárólag a gyermekei nevelésének szeretné szentelni az életét, vagy átmeneti időszakban, néhány éven keresztül csak a gyermekneveléssel szeretne foglalkozni, akkor ezt megtehesse, természetesen a megfelelő biztosítékokkal, hogy a megélhetési gyermekvállalást ki tudjuk küszöbölni.

Bocsánat, van olyan, hogy megélhetési gyermekvállalás? Nem minden gyermek egyforma, nem minden gyermek szent és jó a hazának, ha megszületik?

Nem a gyermekekről szól a megélhetési gyermekvállalás, hanem a szülők életmódjáról. Természetesen egyetlen gyermek sem tehet arról, hogy milyen környezetbe születik, vagy hogy a szülei hogyan tekintenek rá, vagy mennyire gondoskodnak róla, vagy mennyire nem gondoskodnak róla. Ugyanakkor vannak olyan társadalmi csoportok, amelyeknek az életvitele nem abban nyilvánul meg, hogy a gyermeküket úgy tekintik, mint ahogyan ön említette, hogy szent és csodálatos esemény az életükben a gyermekszületés, hanem úgy tekintik, mint bevételi forrás. Ezt mi szeretnénk kiküszöbölni, ahogyan egyébként e tekintetben is voltak pozitív lépései a kormányzatnak, a legtöbb rendszeres családtámogatást munkához kötötte, illetve azokat a családtámogatásokat emelte, amelyek a munkához vannak kötve. Ebben a tekintetben nincsen vita köztünk. Ugyanakkor, ha egy édesanya szeretne dolgozni a gyermekvállalás mellett, vagy a gyermeknevelés mellett, akkor ezt is lehetővé kell tenni számára, és nagyon fontos, hogy a munkahelyeken ne érjen hátrány azért egy nőt, mert gyermeke születik.

Volna egy kormánynak önök szerint beleszólása abba, hogy a munkahelyeken mi történik?

Természetesen. Most is van beleszólása, a Munka törvénykönyvét az Országgyűlés fogadja el.

Ezek általában fű alatt történnek, már a felvételnél megkérdezik a hölgytől, hogy szeretne-e a belátható jövőben gyereket. Ez a kérdés arra vonatkozik, hogy felvegyék vagy ne vegyék fel, mindenki tudja.

Világos, ez például megoldódna, hogyha a kormányzat létrehozna kedvezményeket azoknak a munkaadóknak, amelyek családbarát munkahelyként aposztrofálhatók, ilyen civil kezdeményezés is van Magyarországon, foglalkoztatnak kifejezetten édesanyákat, vagy többgyermekes, akár édesapákat, édesanyákat. Franciaországban van egy nagyon jó példa erre, a részmunkaidőben foglalkoztatott édesanyák esetében az állam kárpótolja a munkaadót, hogyha ilyen foglalkoztatási formát választ. Nagyon sok lehetőség van arra, hogy az édesanyák foglalkoztatását az állam elő tudja segíteni.

Ha már az édesanyáknál és a család gyerekeinél tartunk, van elképzelésük arra, hogy a gyerekek jogaival van-e feladatuk? Ilyen napi példákra gondolok, hogy fel szabad-e a gyereket rakni a Facebook-oldalamra anélkül, hogy ő olyan életkorban lenne, hogy erről felelősen tud dönteni.

A közösségi média és az abban megjelenő tartalmak nagyon nagy mértékben befolyásolják az emberek életét. Ez nagyon fontos, magam fontosnak tartom azt is, hogy a felhasználók lássanak olyan családokat is, ahol egyébként sok gyermek van, vagy ha csak egy gyermek van, akkor is megjelenjen a magyar nyilvánosságban, hogy apa, anya és gyermek, hiszen a megjelenő tartalmak alapvetően befolyásolják az adott tartalomfogyasztók gondolkodását. A magam részéről nem szeretném azt, hogyha valaki úgy érezné, hogy neki el kell rejtenie a gyermekét. Hozzáteszem, hogy a különböző jobboldali tartalmakat így is rendkívüli mértékben hátrányba sorolja a Facebook és az LMBTQ-tartalmakat, vagy a családellenes ideológiákat, vagy a tudatos gyermektelenségnek az egyébként borzasztó ideológiáját ellenben erőteljesebben megjeleníti. Ezzel az életellenes ideológiacsomaggal szemben a magyar családoknak is versenyezniük kell.

De mit fogunk csinálni, amikor a gyerekem 18 éves korában azt mondja, hogy apám, mi a fenéért tettél ki engem pelenkában a Facebookra? És nem lehet eltüntetni, az most már ott marad a világ végéig, amíg a Föld kering.

Nemcsak a Facebook, meg a közösségi média ilyen, de azért mégiscsak a szülők a törvényes képviselői a gyerekeknek, azért, hogy kisebb közösségekben milyen döntést hoz meg a szülő, az – úgy gondolom – rá tartozik, nemcsak a közösségi médiában, hanem egy adott óvodában, hogy hogyan öltöztet át, satöbbi. Ugyanakkor továbbra is megerősítem azt, hogy nagyon fontos szerepe van annak, hogy ne érezze úgy senki, hogy mondjuk szégyellnie kell, hogy neki gyermeke van, vagy hogy neki akármilyen nehézségei vannak a gyermekeivel, vagy hogy milyen színben tüntetjük fel az anyaságot. Nagyon szomorúnak tartom azt, hogy például az Arc plakátkiállításon volt egy olyan plakát, amely hazugságokat mondott egész egyszerűen az édesanyákról, és hogy ezt megengedjük egyáltalán, hogy ezt kitegyék, és hazug módon lejárassák az anyaságot. A nagyobb probléma Magyarországon éppen az, hogy családellenes ideológiák brutális mennyiségű tartalmat zúdítanak a fiataljainkra, akiket ez rossz irányba befolyásol, és ezért bizonytalanodnak el egészséges mentális fejlődésű fiatalok is abban, hogy alkalmasak-e arra, hogy édesanyák vagy édesapák legyenek.

Még mindig maradva egy kicsit a családnál, a demográfiai folyamatokat, ha nem sikerül megfordítani, akkor egyre többen leszünk nyugdíjasok. Van, aki kicsit hamarabb, mint én, van, aki sokkal később, mint ön. A nyugdíjrendszerrel kell valamit kezdeni vagy hagyjuk, amíg az összeomlás irányába halad? Ez is egy napi vita, hogy egyáltalán az összeomlás irányába megy-e?

Igen, ez egy nagyon összetett kérdés, mert egyrészről valóban van egy létszámbeli eltolódás, hogy egyre kevesebb a munkaképes korú lakosság, és egyre nagyobb a nyugdíjas korú lakosság, másrészről a technológiai fejlődéssel egyre nőhet a termelékenység egy adott gazdasági ágazatban, tehát ilyen értelemben lassítható a nyugdíjrendszer fenntarthatatlansága. Hozzáteszem, hogy a demográfiai fordulat azért is különösen fontos, mert egy idő után el fogjuk érni azt a pontot, hogy fenntarthatatlan lesz maga a nyugdíjrendszer is, de hát ez az egész társadalombiztosításról és államháztartásról is elmondható, nem csak a nyugdíjrendszerről.

Az államháztartásban, egy ország gazdálkodásában fontosnak tartják azt, hogy lehetőleg a végén pluszos legyen a költségvetés, vagy azt kell csinálni, amit mindenki csinál, hogy a lehető legnagyobb mértékben eladósodik és friss pénzt bevonva próbál valamit kezdeni a saját gazdaságával?

Mi hiszünk abban, hogy lehet olyan gazdálkodást folytatni Magyarországon, lehet, hogy nem egy vagy két éven belül, de hosszú távon, hogyha világos stratégiai vonalvezetése van egy országnak, és az erőforrásait ebbe fekteti. A korrupció visszaszorítását még nem is említettem, mint nagyon komoly gazdasági tételt, látjuk a Magyar Nemzeti Bank botránya esetében is, de számos más esetben, akár a végrehajtómaffia működése esetében is, amelyet szintén a Mi Hazánk tárt fel. A korrupció visszaszorítása önmagában jelentős nemzetgazdasági tételnek tekinthető összegeket tudna felszabadítani a költségvetés számára. Ettől még nyilván lehetnek olyan beruházások, amelyekhez hitelfelvételre van szükség, nem lehet minden egyes pillanatban olyan szintű likviditást biztosítani, ami kizárja a hitelfelvétel lehetőségét, de azért az a fajta eladósodottság, ami most is jellemző Magyarországra, nem feltétlenül indokolt, hogyha tiszta, átlátható költségvetés van, világos gazdasági stratégiai irányokkal.

Hogyha megszüntetnék a korrupciót és minden versenyben a jobb győzne, akkor nem jutnánk oda, hogy általában a nagyobbak és a külföldiek győznének minden versenyen Magyarországon is, mert hát nem lehet őket kizárni, mert az unió tagja vagyunk, itt európai közbeszerzési eljárások kell hogy fussanak.

Alapvetően ezért mondtam azt, hogy a mezőgazdaságban is szükség van a protekcionizmusra és arra, hogy a magyar kis- és középvállalkozásokat helyzetbe hozzuk, ugyanakkor Magyarországon most is a mikro-, kis és középvállalkozók foglalkoztatják a munkavállalók döntő többségét, kétharmadát, háromnegyedét akár. Az ő helyzetbe hozásuk és olyan állami programoknak a kialakítása, amelyek kifejezetten őket támogatják, nem tilos az Európai Unióban sem. De azt látjuk a mostani kormányzat esetében, hogy például a gödi Samsung gyárat csak a tavalyi évben egyszeri kormánydöntéssel 133 milliárd forinttal támogatták, ami egészen elképesztő, tehát hogy a támogatási pénzt egy multinacionális cégnek adják. Ez önmagában röhej, hogy a Samsungot a magyar adófizetők pénzéből támogatjuk, ellenben a kis- és középvállalkozások csak álmodozhatnak arról, hogy ilyen volumenű vagy ilyen nagyságrendű támogatáshoz hozzájussanak.

A Mi Hazánk megítélése szerint megvagyunk az európai uniós transzferek nélkül és majd kinövekedjük magunkat, vagy életbevágó kérdés, hogy ezek megjöjjenek? Azért kérdezem, mert van a programjukban egy olyan rész, hogy ha 2029-ben nem úgy alakul az Európai Parlament összetétele, ahogyan azt elképzelik, akkor meg kell fontolni a kilépést.

Hosszú távon az a fajta gazdaságpolitika, ami önellátásra épül, csökkentené az Európai Uniótól való függésünket. Jelen pillanatban nyilván ez nem reális és nem megvalósítható, de hogyha hosszú éveken keresztül arra építi fel Magyarország a saját gazdaságpolitikáját, hogy ezektől a függésekből megszabaduljon, akkor realitás lehet. Arra is felhívnám a figyelmet, hogy mivel ezeknek az európai uniós pénzeknek a folyósítását leállították, egyébként jogellenesen, és úgy, hogy Magyarországnak járó összegekről van szó, miközben mi egyébként fizetünk is büntetést a migráció miatt, illetve a tagdíjunkat befizetjük, mi nettó befizetői vagyunk az Európai Uniónak, és így is működik egyébként az ország. Hozzáteszem, hogy persze nem túl jól, de azért látjuk azt, hogy működik. Ha nullában lennénk, már akkor jobb lenne a helyzet, ez mutatja azt, hogy nem szabad az Európai Uniótól való függésre építeni a gazdaságpolitikát.

Valóban kezdeményeznének egy kilépési folyamatot, egy népszavazást, hogyha 2029-ben a jelenlegi európai parlamenti politikai irányok nem változnak meg?

A mi programunk, pontosan idézte, arról szól, hogy népszavazással döntsenek a magyar emberek arról, hogy szeretnének-e ilyen körülmények között is az Európai Unió tagjai maradni. Azt hangsúlyozni kell, hogy nem olyan jellegű népszavazásra gondolunk, mint ahogyan beerőszakoltak minket ebbe, mert ott nem volt korrekt tájékoztatási folyamat, olyan szintű információs kampány zajlott, hogy akarsz-e cukrászdát nyitni Bécsben, meg hasonlók. Aztán, ugye, nem az történt, hogy a magyarok nyitottak cukrászdát Bécsben, hanem a magyar cukoripart rombolták le, s vásárolták fel nyugat-európai tőkeerős cégek, bezárták a mi cukorgyárainkat, óriási munkanélküliséget is előidézve, leépítve a gyárainkat. A piacainkat pedig elöntötték a saját termékeikkel, azt is lehet kvázi gyarmatosításnak nevezni, ami itt történt az európai uniós csatlakozásunkat követően, az élelmiszeriparunkkal, például. Ebből a szempontból igenis fontos látni, hogy most mit gondolnak, vagy akár 2029-ben mit gondolnak a magyar emberek az Európai Unióról és a csatlakozásról.

De őszintén elmondanák, hogy annak azért hátrányai is volnának? Megszűnne például az útlevél nélküli utazgatás az Európai Unió országaiba, visszajönnének a vámok, aminek a hatásait Donald Trump óta a bőrünkön érezzük. Vagy ezt rábíznák az európai uniós tagság mellett kampányolókra, és akkor ütközzenek az érvek?

Ez nem feltétlenül lenne így, hiszen ezeket egyrészt kétoldalú megállapodásokkal is el lehet érni, másrészről pedig, hogyha alapvetően gazdasági jellegű együttműködésről beszélünk, amivel a beszélgetést is indítottam, akkor ezek az Európai Unió nélkül is fenntarthatók. De azt elutasítjuk, hogy Ursula von der Leyen – vagy Pfizer von der Leyen, ahogyan sokan nevezik – döntsön arról, hogy Magyarország mikor kapja meg a neki járó pénzeket, vagy mikor nem, és milyen politikai boszorkánykonyhában mit találnak ki éppen Magyarországgal szemben, hogy büntető tételként tudják alkalmazni a pénzek visszatartását. Ezt a fajta politikai együttműködést utasítjuk mi el, és a gazdasági együttműködésre, hogyha az nem gyarmatosítást jelent, mint ahogyan az előbb említettem a cukoripar példáján keresztül, természetesen nyitottak vagyunk.

De lehet jó gazdasági együttműködés jó politikai együttműködés nélkül? Amikor a britek kiléptek, elég hosszú ideig szenvedtek a gazdasági együttműködés hiánya miatt, sőt, a mai napig vannak olyan területek, ahol legalábbis könnyebb volt uniós tagként üzletelniük az unió többi országában.

Semmi szükség nincsen a gazdasági együttműködéshez arra, hogy, mondjuk, különböző LMBTQ-jogokról való döntéshozatalt Brüsszel magához vonjon, és erre hivatkozva tartsa vissza a Magyarországnak járó összegeket, vagy beleszóljon egy ország migrációs politikájába. Most rengeteg olyan politikai jellegű ügy van az Európai Unió hatáskörében, amelynek semmi köze nincsen a gazdasági együttműködéshez. Nyilván egy gazdasági együttműködés a hozzá kapcsolódó politikai együttműködést feltételezi, de ez nem függhet össze a migrációs politikával vagy az LMBTQ-jogoknak a ránk erőltetésével.