A FIFA 1928. május 24-én kezdődő amszterdami kongresszusa – a Nemzeti Sport három nappal későbbi beszámolója szerint – úgy döntött, hogy „ha az amatőrök részére külön rendez futballtornát az olimpiádok keretében a NOB, (…) a FIFA megrendezi a világbajnokságokat minden ország legjobb csapatai részére, tekintet nélkül a játékosok amatőr vagy profi voltára.”

A tervezet egyik élharcosa Fischer Mór, az MLSZ akkori „külügyminisztere”, a FIFA vezető tisztségviselője volt, ezért különösen érthetetlen, hogy az erős magyar csapat miért nem vett részt az uruguayi tornán.

Gondolhatnánk, hogy sértődöttségből, tekintve, hogy az MLSZ (is) bejelentette igényét az első világbajnokság megrendezésére, habár nem voltak meg idehaza az objektív feltételek, például nem álltak rendelkezésre megfelelő stadionok. Ám a rendezést végül Uruguay, Montevideo kapta meg, a FIFA 1929-es, barcelonai kongresszusán, miután az előzetesen érdeklődő magyarok, svédek, hollandok, olaszok és spanyolok is visszaléptek.

De tény, a FIFA vezetői úgy tartották, az 1930-as torna rendezésére az abban az esztendőben függetlensége századik évfordulóját, centenáriumát ünneplő dél-amerikai ország a legmegfelelőbb. Sokat nyomott a latban, hogy Uruguay kormánya financiális garanciákat adott, például vállalta valamennyi szereplő teljes költségeinek (utazás, szállás, étkezés stb.) megtérítését. További ígéretekkel sem fukarkodott, többek között

160 ezres új stadion, 26 emeletes, amerikai típusú felhőkarcoló, a Hotel Palacio Salvo felépítését harangozta be,

ahol a csapatok lakhatnak. Arról is szó volt, hogy a 30 000 férőhelyes Peñarol-pályát kibővítik nyolcvanezresre, így két abszolút modern létesítményben lehet majd a találkozókat megvívni.

Mindebből gyakorlatilag semmi nem valósult meg, noha egy új stadion, a Centenario, ha nem is százhatvanezres kapacitással, ha nem is határidőre, de mégiscsak elkészült. Ám a magyar válogatott, mint ahogyan az akkori legerősebb további európai csapatok, nem mentek el a vébére – nyilván nem azért, mert a szervezés kívánnivalókat hagyott maga után.

1929. október 24-én a New York-i Wall Streeten összeomlott a tőzsde, és kirobbant a nagy gazdasági világválság. Az első vébét a recesszió árnyékában, a fojtogató pénzügyi problémák közepette kellett megrendezni. Az MLSZ már a következő hónapban úgy döntött, a magyar válogatott nem vesz részt a tornán. A legfőbb indokok:

sokba kerülne az út, a klubok nem tudnának a válogatottjaik nélkül a nyáron portyára menni, mert úgy senkinek sem kellenének, sőt, a legerősebb klubok nem tudnának a Közép-európai Kupára benevezni, mivel a válogatott csak szeptemberben térne haza.

Ettől függetlenül az uruguayiak időben megküldték felhívásukat, mely szerint a nevezési díj 200 dollár, és aki részt kíván venni a versenyen, az fizesse be. Kevesen kapkodtak, ezért decemberben a rendezők felajánlották, hogy az

• osztrák,
• csehszlovák,
• olasz,
• spanyol és
• magyar

profik finanszírozása érdekében az érintett öt szövetségnek, a már kialkudott összegeken felül, még körülbelül 4000 arany pesót (mintegy 11 000 pengőt) hajlandóak fizetni.

Akkorra az angolok a maguk részéről leszögezték, hogy a válogatottjuk az ígért, horribilis 280 000 pengőnek megfelelő honorárium ellenére sem vesz részt a világbajnokságon.

A felháborodott uruguayiak fenyegetőzni kezdtek, még azt is kilátásba helyezték, hogy kilépnek a FIFA-ból, ha az európaiak bojkottálják a tornát, illetve a távollétükkel tüntető országokból egyáltalán nem fogadnak túrázó klubokat. (A Ferencváros például előző évben járt Uruguayban, s győzte le a kétszeres olimpiai bajnok ottani válogatottat.)

Csak alig néhány európai ország döntött az indulás mellett (Franciaország, Jugoszlávia, Belgium és Románia), de még azok is vonakodtak eleinte. A románok, például, elsősorban a nem egészen két héttel a tornára indulás előtt királlyá koronázott II. Károlynak köszönhetően kelhettek útra, aki maga is elkíséte a csapatot. A keret elsősorban a bukaresti és temesvári játékosok elegye volt, néhány aradival, resicabányaival. A keretben öt magyar származású is volt:

1. Czakó József,
2. Dezső Béla (Adalbert Deșu),
3. Kovács Miklós,
4. Raffinsky László és
5. Wetzer Rudolf.

Raffinsky Miskolcon született, de aztán soha nem játszott magyar klubban, ellentétben például Kovács Miklóssal vagy az Uruguayban a csapatkapitányi tisztet betöltő, Újpesten a Veder magyarosított nevet kapó, egyébként pályafutása különböző szakaszaiban a Törekvés és a Pécs-Baranya színeiben is játszó Wetzer Rudolffal.