A Nemzetközi Migrációs Szervezet legfrissebb jelentése a globális migráció legfontosabb trendjeit összegzi és elemzi.

Hogy megerősítik-e a sejtést az adatok, hogy onnan mennek el az emberek, ahol baj van, az InfoRádió megkeresésére Gönczi Róbert, a Migrációkutató Intézet elemzője azt mondta, vannak erre utaló adatok, általánosságban pedig

újra fellendülőben van az elvándorlás, kiemelte azonban, a többség nem menekült, hanem egyszerűen migráns munkavállaló vagy vendégmunkás.

„A nemzetközi migrációs szervezet, az IOM 304 millió nemzetközi migránsról beszél, amiből 168 millió volt migráns munkavállaló és 120 millió fő volt menekült. Természetesen ez a 120 millió fő, bár alacsonyabb, mint a migráns munkavállalók száma, még így is a világon valaha mért legmagasabb aránya a menekülteknek, de azt is fontos kijelenteni, hogy ennek csak egy tört száma az, akik nemzetközi migránsokká válnak, tehát elhagyják országuk területét, az emberek döntő többsége így is menedéket a saját határain belül keres, ez 83,4 millió fő” – mutatott rá.

Tisztázta, definíció szerint az is migránsnak számít, aki bejár dolgozni egy másik városba, de a most vizsgált tárgykörbe ők nem számítanak bele, csak az ENSZ szerinti „tartós helyváltoztatók”, akik vagy

• hosszú időre elhagyják otthonukat
• nem is térhetnek haza, ahonnan elindultak.

Célrégiók az emberek fejében, mint mondta, még mindig Európa, Észak-Amerika vagy az Öböl-országok, de ez sem helyes felfogás, mivel a migránsok többsége még mindig „intrakontinentális”, tehát nem megy igazán messzire, más kontinensre.

„Vezető ebben például Afrika, ahol 25 millió fő intrakontinentális migráns nem hagyta el az afrikai kontinenst, csak egy tört számuk az, aki el is jutott és el is szeretett volna jutni például az európai kontinensre.”

A remittancia, vagyis a migráns-hazautalás rendszerének a problémájáról is beszélt, ami nagyobb globális nehézség, mint első gondolnánk, például 2024-ben 905 milliárd dollár volt a globális hazautalások aránya, ami „orbitálisan nagy szám, és a kedvezményezett országok, tehát ahova hazautalták a migránsok a pénzeket, nagyon sokszor ezektől a hazautalásoktól függnek.

Egyes közép-ázsiai országoknak, például Tádzsikisztánnak vagy Kirgizisztánnak a teljes GDP-je harmada a hazautalt pénzekből származik.

Ha a hazautalók külföldi munkavállalási lehetősége megszűnne – volt már ilyenre példa Oroszország vagy most a Hormuzi-szoros kapcsán –, az további migrációs hullámokat indíthat el, amelyek ezúttal már nem munkavállalási célúak lesznek, hanem áttelepedési célúak”.

Azt ki lehet mutatni, hogy hol tartózkodik a legtöbb migráns, de ezek nem feltétlenül célországok:

1. Irán és
2. Törökország,

egyszerűen olyan útvonalon fekszenek, és egyszerűen ott ragadnak az emberek. Gönczi Róbert megfogalmazása szerint.

„Nem véletlenül kongattuk a vészharangokat, amikor az iráni háború kitört, hiszen azt látjuk, hogy

Irán területén is van 3,5 millió menekült, főleg afgánok,

akik értelemszerűen, ha Iránnak a biztonsági helyzete tovább romlana, nagyon könnyen úgy dönthetnek, hogy tovább indulnak szomszédos országok irányába, és tekintve, hogy limitált a mozgástér Iránból – nehéz menni Türkmenisztán vagy Irak felé –, nagy valószínűséggel Törökországot választanák, ahol pedig egy második migrációs válsággal találkoznának, hiszen

Törökországban is van már most 3,5 millió fő,

ez pedig könnyen azt indikálhatná, hogy ezek az emberek tovább mozogjanak nyugati irányba, ami számunkra is jelenthet különböző kihívásokat” – vázolta a helyzetet.

A számok természetesen becslések, a legálist könnyebb megbecsülni, az irreguláris migránsok számát megmondani nehéz, legfeljebb onnan lehetséges, hogy egyes szervezetek, országok regisztráltak támogatási kérelemre a helyzet kezelésére bizonyos embermennyiségre.

Elmondta még, hogy Európa az egyetlen kontinens, ahol az interkontinentális migránsok többségben vannak a 94 millió migráns között, de ebben benne vannak például a szegedi BYD-nál dolgozó kínai vendégmunkások is.

Az IOM az egyetemi hallgatók nemzetközi mobilitást is méri,

• 2002-ben 2 millió,
• 2022-ben 7 millió

külföldi hallgatót érintett.

„Ez nem ország- vagy régióspecifikus szám, hanem azt mutatja, hogy egyre nagyobb igény van a világon arra, hogy másik országban, másik kultúrában szerezze meg valaki a diplomáját, ezért ez egyrészről lehet egy olyan kezdeményezés is, ami jó lehet a befogadó társadalmaknak a tudás áramlása miatt, ugyanakkor, mint azt tapasztaltuk akár Európában is vagy akár a magyar közbeszédben, ez nagyon sokszor vitát tud kiváltani a társadalomban, hiszen például

a sokat vitatott magyarországi futárok többsége egyébként Stipendium Hungaricum-diák, akik az egyetemi állásuk mellett vállalnak másodsorban munkát

effajta foglalkoztatásként, ami szintén nyit egy érdekes fejezetet, amiről lehet beszélgetni” – vetette fel még az InfoRádióban Gönczi Róbert, a Migrációkutató Intézet elemzője.

A cikk Exterde Tibor interjúja alapján készült.