Megnyirbálhatják az európai szövetségeseket támogató amerikai vadászgépek, tengeralattjáró-elhárító gépek, légi utántöltő repülők és haditengerészeti egységek számát – legalábbis ettől tartanak a kontinensen a Washingtonból érkező hírek nyomán. Mindez azt jelenti, hogy gyengülne a NATO gyorsreagálású kapacitása – épp akkor, amikor különösen feszült a viszony Oroszországgal.

Az Egyesült Államok az elmúlt hetekben ismertette szövetségeseivel azokat a javaslatokat, amelyek az úgynevezett NATO Force Model nevű rendszerben vállalt amerikai hozzájárulás csökkentését célozzák. Ez a rendszer határozza meg, hogy a tagállamok milyen erőket és eszközöket tudnak mozgósítani tíz napon belül egy konfliktus vagy válságba átcsapott biztonsági fenyegetés esetén.

A kiszivárgott tervek szerint

az Egyesült Államok kivonná a NATO-hoz jelenleg rendelt két repülőgép-hordozó csoport egyikét, valamint az összes olyan tengeralattjárót, amely Tomahawk típusú robotrepülőgépeket tud indítani.

Emellett csökkenne az európai vizeken szolgálatot teljesítő P–8 Poseidon tengeri járőrrepülőgépek száma is. A NATO rendelkezésére álló amerikai légi utántöltő gépeket hetvenkilencről hatvanháromra csökkentenék, az F–16-os és F–15E típusú harci gépeket pedig százötvenháromról kilencvenkilencre.

A lépés illeszkedik Donald Trump amerikai elnök politikájába, amelynek célja az amerikai katonai jelenlét fokozatos mérséklése Európában, miközben Washington egyre nagyobb figyelmet fordít Ázsiára és a nyugati féltekére. Ez az úgynevezett „pivot” már az Obama-kormányzat idején megindult.

Az Egyesült Államok nemrég bejelentette ötezer katona kivonását Németországból, valamint azt is, hogy törli egy nagyhatótávolságú rakétaegység telepítési tervét. Némi kompenzáció volt, hogy további négyezer katonát küld Lengyelországba.

Európai vezetők egyelőre nem látják pontosan, milyen ütemben hajtanák végre a változtatásokat. Több védelmi szakértő szerint

Oroszország akár a következő két-három évben is kihasználhatna egy számára kedvező katonai helyzetet a NATO keleti szárnyán.

A lett fegyveres erők parancsnoka, Kaspars Pudāns tábornok a Financial Timesnak azt mondta: Moszkva 2028 végére olyan előnyre tehet szert a drónhadviselésben, amelyet felhasználhatna a balti államok fenyegetésére.

A NATO és az amerikai katonai vezetés ugyanakkor úgy tálalja a híreket, hogy a változások nem gyengítik a szövetséget.

Szerintük Európa és Kanada az elmúlt években jelentősen növelte védelmi kiadásait, ezért a jövőben nagyobb szerepet vállalhatnak saját „hagyományos védelmük” biztosításában (ami alatt a nem nukleáris csapásra adott választ értették).

A NATO-ban közben kényszeredetten elfogadják, hogy a Trump-kormányzat kevesebbet akar költeni és többet vár el tőlük. Úgy kommentálták a helyzetet, hogy „a NATO a múltban túlságosan függött az amerikai képességektől, de ahogy nőnek a más szövetségesek katonai kiadásai úgy változhat a felelősség egyensúlya. Mindez fenntarthatóbb alapokra helyezi a NATO-t a következő évtizedekre”.