Bejárták az internetet azok a feltételek, amelyeket a Normafánál járó autós utasa készített a közelmúltban: rengeteg vaddisznó békésen álldogálva kutatott élelem után a földet túrva a buszmegálló és a síház közötti, a legutóbbi parkosítás által létrehozott, nagy zöld területen, a síiskola mellett.

A napokban Kaszásdűlőn, a Máltai játszótér mellett is lefotóztak egy ólálkodó vadat. Miközben a hivatalok kilövéssel válaszolnak a mind elfajuló folyamatokra, vannak, akik épp a vaddisznókért, illetve malacaikért petícióznak állatvédőkként.

Szemtanúk szerint a vaddisznókat mindenesetre már el sem lehet riasztani, úgy tűnik, megszokták az ember jelenlétét – ezt megerősítette az InfoRádióban Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászkamara szóvivője is.

„Az utóbbi években, évtizedekben van egy olyan trend, hogy egyre gyakrabban jelennek meg lakott területen. Hogy az esetszám mennyiben változik, azt nehéz megállapítani, hiszen amióta mindenkinek van kamerás mobiltelefonja, térfigyelő és fedélzeti kamerák vannak, nyilvánvalóan sokkal több felvétel készül, és azonnal értesül a közvélemény egy-egy ilyen találkozásról, amelyek lehet, hogy nem is jelentenek több vaddisznót. Mindenesetre az biztos, hogy könnyebben szoknak oda az ember környezetébe” – szögezte le

Földvári Attila egy kutatást is felidézett: a Pilisi Parkerdő a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemmel közösen pár évvel ezelőtt genetikai vizsgálatot végzett lakott területen, életvitelszerűen az ember környezetében élő budapesti vaddisznók, illetve Budapest környékén a természetben élő vaddisznók összevetésével, és az jött ki, hogy

genetikai szinten már kimutatható az elváltozás: olyan kromoszómák változtak meg a városi disznó esetében, amelyek a stessztűrésért vagy az alvásciklusért felelnek, vagyis a vaddisznó idomul az emberhez,

megszokja, könnyebben viseli el az ember által keltett ingereket, zavarást.

„Ezek a vaddisznók szoktak elsősorban problémát okozni, hiszen amikor egy vagy kettő bekódorog a városba, lakott területre, például egy budai kerületbe, az inkább csak érdekesség szokott lenni, de amikor bent van egy egész konda, és rendszeresen portyázik – már az embertől sem tartva –, ez már konfliktusforrás” – világított rá.

Földvári Attila azt is mondta, mit kell ilyenkor tenni: nem szabad közel menni, ez az egyetlen dolgunk, ha akár vaddisznót, akár bármilyen más, vadon élő állatot látunk lakott területen.

„Attól, hogy ő a mi közelségünket elviseli, még egyáltalán nem vágyik rá. Ha közelebb megyünk, akkor elsősorban távolodni fog, de előfordulhat olyan helyzet, amikor sarokba szorítjuk; a vaddisznó menekülés közben fel tud minket öklelni, előfordulhat, hogy az agyarával odacsap, nem azért, mert meg akar támadni, de menekülés közben ez benne van a pakliban, és ez már komoly sérülést is okozhat, illetve ha malacos vaddisznókocáról van szó, az nagyon vehemensen védi a malacokat, a szaporulatot, nagyon jó szülőről van szó” – ecsetelte.

A természetben márpedig a jó szülőség azt jelenti, hogy ha bármiféle veszélyben érzi a malacot a disznó, meg fogja védeni. Azt meg, hogy veszélyben van-e a malac, maga dönti el; ha megijed, visít, a koca pedig jó eséllyel nekünk fog rontani.