A budapesti pápalátogatásra rálátó forrásunk szerint - aki maga több ízben repült már a pápával szűk körben, ahol Ferenc pápa oldottabban beszél, mint máskor - a katolikus egyházfő minden külföldi látogatásának a végére jön "igazán bele".
Ezt a pár órás, 2021-es útjakor nem volt lehetősége megtapasztalni a magyar nyilvánosságnak, más országoknak igen, most viszont Magyarországon volt a sor - a pápa egészségi állapota miatt budapesti helyszínnel.
Durva leegyszerűsítéssel érkezésekor "letudta" államfői kötelességeit, elmondta, amit az állami vezetők felé el kellett és el illett mondania, szinte patikamérlegen és nagyon finoman kimérve a "pártos tartalmat":
- jogok garantálása, a 150 éves Budapest szerepének kiemelése, népek befogadása, "egy olyan Európára gondolok, amely nem válik a részeinek túszává, és az önmagára hivatkozó populizmus áldozatává", "ékesíti az országot, aki eltérő nyelvvel és vallással érkezik oda, mert (...) az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő"
- "béke álmát éneklő kórus", káros genderkultúra, értelmetlen abortuszhoz való jog, a magyar Alaptörvény vállalt értékei; "egy olyan Európáról beszélek, amely (...) nem is válik cseppfolyós, sőt gáznemű dologgá, egyfajta absztrakt szupranacionalizmus képviselőjévé, amely nem vesz tudomást a népek életéről".
A kettő között viszont folyamatosan hidat emlegetett, az egységes Európát alapító atyákra is hivatkozva, ami megmagyarázza, miért nem tudja egy adott országban a pártpolitikai paletta kisajátítani az egyház kétezer éves, mindig aktuálisan érvényes mondanivalóját. Ezt ráadásul épp egy Szent István Intelmeiből vett idézettel polcolta alá: "Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen!"
Aztán sorra jöttek kisebb világi és egyházi találkozók a vatikáni szándéknak megfelelően, magyar vendéglátással; találkozott magyar jezsuita rendtársaival, hajléktalanokkal, szegényekkel, a háború elől menekültekkel, cigányokkal - sokakkal tehát, akik a társadalom perifériáján élnek -, egyházi szolgálattevőkkel is. Katolikus fiatalokkal töltött egy délutánt az Arénában, kis Fiatja anyósülésének ablakából pedig jártában-keltében számos áldást kiosztott az utca népének; ki Zakeusként lógott a fügefán, hogy lássa Krisztus földi helytartóját, ki csak járókelőként akadt bele a szentatyába - nyilvánvalóan olyanok is akadtak, akik a dugóban ülve alig válogatott szavak kíséretében tettek utalást arra, hogy "feszítsd meg!"
Az Infostart szombaton arról szerzett tudomást - a vasárnapi Kossuth téri szentmise valós idejű, helyszíni főpróbáján -, hogy Ferenc pápa még a délutáni, fiatalokkal történő "arénás" találkozása után is csiszol szentbeszédén, és csak azután "rendezik sajtó alá" a másfél oldalas, olasz nyelvű, majd magyarra fordított szöveget.
Ez aztán okvetlenül meg is látszhatott rajta, hisz bár a pápa a vasárnapi szentmise ideje alatt javarészt ült - 86 éves, több műtéten is átesett a közelmúltban, és nem egy betegség gyötri -, fontos pillanatokban maradt állva, és szemmel láthatóan lelkesen üdvözölte az egybegyűlteket; nem egyszerű udvariassági "kör" volt a részéről a Várban pénteken, hogy "szeretnélek biztosítani benneteket a közelségemről", hanem - szavai szerint - ezek az ölelések napjai voltak egy megosztott országban.
Érdekes volt tapasztalni a három nap pápai szónoklatai során, de
magára a megosztottságra sosem utalt direkt, inkább az egyház mindenki számára belátható, befogadható üzeneteit hangsúlyozta egyszerű és bátorító stílusban,
amelyeket bármilyen világnézetű ember is magáénak érezhet.
Ferenc pápa tehát a világi ember számára is tűnhetett úgy, mint egy külföldi ember, akit valóságosan érdekel, mi zajlik Magyarországon, mindenkit meg szeretne érteni és mindenkihez akar szólni; pontosan úgy, amint az InfoRádió csütörtöki Aréna-vendége , Kuzmányi István, a Magyar Kurír főszerkesztője, állandó diakónus a látogatást megelőző napon fogalmazott: "Ő, amikor valakivel találkozik, legyen szó államfőről vagy hétköznapi emberről, nincs más, nem néz jobbra, nem néz balra. Ő abban is egy jó gyermek, pozitív hangulatban teljesen átadja magát annak, ami történik. Kifejezi, hogy érdekeljük őt."
A vasárnapi, Kossuth téri szentmisére már reggel 6 órakor, kapunyitáskor zárt, csöndes sorokban érkeztek a katolikusok, az érdeklődők; zarándokok és turisták; hívek és kívülállók is. Kék kabátos és cserkészegyenruhás önkéntesek dobtak bele minden energiát önkéntes alapon, hogy a Kossuth térre és az azt övező utcákba biztonságos és gyors legyen az embertömeg beeresztése, hogy aztán reggel 7-től már megkezdődjön a valódi lelki ráhangolódás; érdekes elegy volt a rózsafüzér imádságának egyes részei (a tizedek) közé ékelt információs/zenés blokk, de ez is leginkább a vallásos világnak a mához igazodó "kifelé fordulását" fejezte ki, mintsem az elmélyült ünnepélyesség megtörését jelentette volna.
Azon sem ütközött volna meg senki, ha Ferenc pápa a szokásos, mormolós tónusában hadarja el a "Hiszekegyet" a mise tanító és áldozati része között, ám - mint azt előre jelezték a rendezők a szertartás szolgálattevőivel, és aztán így is történt -
Ferenc pápa maga, egy hangos, magyar nyelvű "Hiszekkel" vágott bele az imádságba, mintegy hitvallásra szólítva az egybegyűlteket.
Az időjárás is kegyes volt a végeláthatatlan embertömeghez: a hajnali hűvös idő csak óvatosan váltott késő tavaszira a hideg házfalak között, hogy aztán a szertartás vége felé a szél is leálljon, és csak a napsütés maradjon hátra; és Ferenc pápa gyermeki öröme és tervezetlen lépései, amelyekkel a szertartás után megörvendeztette mindazokat, akik odajöttek. (Ferenc pápa a koncelebráns - együtt miséző - atyák és az asszisztencia - oltárszolgálat - elvonulása után az odakészített kerekesszéket elhagyva az oltárdobogó elejére lépett, és onnan szélesre tárt karokkal integetett, igaznak bizonyult tehát informátorunk azon sejtése, hogy a három nap végére teljesen kicserélődik a pápa, akármilyen állapotban is van az egészsége.)
FERENC PÁPA TELJES SZENTBESZÉDE A KOSSUTH TÉREN
Hogy a pápalátogatás szellemiségéből, levegőjéből mennyi "marad meg" egy adott városban, országban, az nyilvánvalóan függ a hely "belső egészségétől", de az ott lakók elhatározástól is. Magyarán: ha csökken a megosztottság szintje, ha békességgel szólnak egymáshoz az emberek, ha a másik tekintete nem egy menekülésre vagy támadásra okot adó két puskacső lesz, ha hidak maradnak a három nap után a hidak városában, nem jött hiába Ferenc pápa Magyarországra - másodszor is.