Életpálya
Az 1956-os forradalom történetében Budakeszi különleges helyet foglal el. Ennek egyik oka Sziklai Sándor ügye. A honvéd ezredes október 26-i halálát utóbb a hatalom nem csak arra használta fel, hogy mártírt faragjon belőle, akit ellenforradalmárok brutálisan meggyilkoltak, hanem elrettentő példát is kívánt statuálni, hogy senki ne merjen többet a kommunistákra, főként a vezető kommunistákra kezet emelni. A szabadságharc leverését követően ezt a célt szolgálta a Fehér István és 17 társa elleni bírósági per, amely hosszas procedúra után két végrehajtott halálos ítélettel végződött. A kivégzettek egyike Takács Kálmán volt.
Takács Kálmán (1909–1958)
vasesztergályos
Takács Kálmán 1909-ben született Sopronban. Két polgári iskolai osztály végzett, majd kitanulta a vasesztergályos szakmát. Különböző területeken dolgozott, többek között pénzügyőr, vámőr, raktárvezető is volt. 1942-ben megnősült, a házasságából gyermeke nem született. 1945-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, 1948-ban – a kierőltetett pártegyesítéskor – a Magyar Dolgozók Pártjába is átvették.
1956. október 26-án reggel borbélyhoz menet lövések hangjára lett figyelmes. A kíváncsiság vitte a Sziklai-házhoz, ahol aznap délelőtt jelentős események zajlottak le. Sziklai Sándor ezredes, a kommunista mozgalom spanyol polgárháborút is megjárt tagja, a Hadtörténeti Múzeum igazgatója és a szintén mozgalmi múlttal rendelkező apósa, Kiss Lajos máig nem teljesen tisztázott körülmények között életüket vesztették. A Kádár-kori hivatalos történetírás – egyúttal a megtorló per elfogadott végső tényállása – szerint forradalmárok egy csoportja a fiatal Márity László vezetésével megjelent a háznál, hogy begyűjtse az ezredesnél lévő fegyvereket. Az erőszakos behatolási kísérletre válaszul Sziklai önvédelemből meglőtte Márityot, aki hónapokkal később belehalt sérüléseibe. A feldühödött tömeg kézigránátot dobott a házba, majd agyonverte a sebesült Sziklait, Kiss Lajos pedig kilátástalan helyzetében öngyilkosságot követett el. A vád szerint Takács Kálmán is részese volt Sziklai meglincselésének. A hivatalos verziót azonban sem a zavaros tanúvallomások, sem az egyéb bizonyítékok nem támasztják alá, sőt egy egész más történet bontakozik ki belőlük. E szerint a forradalmárok a budakeszi nemzetőrség döntésének megfelelően mentek – békésen – Sziklaiékhoz –, hogy begyűjtsék a fegyvereiket. Após és veje között vita támadt, hogy beengedjék-e a házba a fiatalokat. Erre az ezredes nem volt hajlandó, lelőtte Kiss Lajost és Márity Lászlót, majd önkezével vetett véget az életének.
A Sziklai-ügyben a nyomozás „magánosok elleni erőszak”, lőszerrel való visszaélés és halottgyalázás miatt indult meg, ez „fejlődött” szervezkedésben való részvétellé és szándékos emberöléssé, végül a bírósági eljárás végére gyilkossággá. Takács Kálmánt 1957. február 5-én tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Kelemen Gézáné vezette tanácsa tizenöt év börtönre ítélte, amit a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Mecsér József elnökletével helybenhagyott. Első és másodfokon összesen négy halálos ítéletet hirdetett ki a bíróság, ezeket azonban nem lehetett végrehajtani, mivel a halálraítéltek mindegyike még az eljárás előtt elmenekült az országból. A Legfőbb Ügyészség törvényességi óvását követő harmadik per – amelyet szintén a Legfelsőbb Bíróság Mecsér-tanácsa tárgyalt – célja valószínűleg az volt, hogy ténylegesen végrehajtható ítéletek szülessenek az ügyben. Takács Kálmánt gyilkosság és izgatás vádjával halálra ítélték. Vádlott-társa, Barabási Ferenc szerint „szegény Kálmán az ítélet kihirdetése után szinte megtébolyodott. Egy fényképet akart átadni nekem, hogy vigyem haza a feleségének. Én, akire életfogytot húztak...” Takács Kálmánt a kegyelmi tanáccsá átalakult bíróság tagjai közül senki nem találta kegyelemre méltónak, s a halálos ítéletet 1958. november 6-án végrehajtották.
Forrás, felhasznált szakirodalom:
Fehér István és társai. BFL XXV. 4. a 1990/57
1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.
Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.
Böőr László – Takács Tibor: Pest megye. In: A vidék forradalma II. Szerk. Szakolczai Attila. Budapest Főváros Levéltára – 1956-os Intézet. Budapest, 2006.
Györkei Jenő – Horváth Miklós: Adalékok a szovjet katonai megszállás történetéhez – Szovjet katonai intervenció 1956. H&T Kiadó. Budapest, 2001.
Speck István: A „Sziklai-ügy” – Budakeszi, 1956. Hadtörténelmi Közlemények, 2011/1. 183-218. p.
Tulipán Éva: Ostrom 1956-ban. A Köztársaság tér emlékezete. Jaffa Kiadó. Budapest, 2014.
A Népszabadság hírei a kivégzése napján
1958.11.06., csütörtök
Nálunk néphatalom van, ebben rejlik országunk ereje
Marosán György elvtárs beszéde a csepeli választási nagygyűlésen
„ (...) Két esztendővel ezelőtt a magyar nép életében új történelmi korszak kezdetét jelezte nálunk a rádió. Valamikor tanítani fogják ezt a - november 4-ével kezdődő - korszakot, a munkáshatalomért vívott harc hősi történetét. (...) ”
„ (...) Mi itt vagyunk! (Hosszan tartó nagy taps.) És azok nincsenek itt, nem is lesznek itt, akik 1956 novemberében vissza akarták forgatni nálunk a történelem kerekét. (...) ”
Jelentős takarékossági eredmények a nehéziparban
Csaknem kétmilliárddal csökkentek a befejezetlen beruházások, 32 millióval az importanyag-rendelések
„ (...) nemcsak a népgazdaság, de maguk a dolgozók is hasznát látják a takarékos munkának. (...) ”
Átadták rendeltetésének a televízió új stúdióját
„Szerdán délután a Magyar Rádió és Televízió Szabadság téri épületében ünnepélyesen átadták rendeltetésének a televízió új stúdióját és műszaki berendezéseit. (...) ”