Határozottan cáfolta a lengyel külügyminisztérium Vlagyimir Putyin orosz elnök kijelentését, amely szerint Lengyelország igényt tartana Nyugat-Ukrajna egyes területeire. Varsó közleménye szerint Lengyelország soha nem támasztott ilyen követeléseket, jelenleg sem tesz ilyet, és a jövőben sem kívánja megváltoztatni Ukrajna határait.

A külügy hangsúlyozta: Lengyelország továbbra is maradéktalanul elismeri Ukrajna nemzetközileg elismert határait és szuverenitását. A közlemény szerint Moszkva állításai, amelyek Lengyelországot Ukrajna nyugati területeinek esetleges annektálásával hozzák összefüggésbe, durva dezinformációs kampány részét képezik.

Lengyelország 2022 óta Ukrajna egyik legfontosabb katonai és politikai támogatója. A két ország kapcsolata ugyanakkor az utóbbi hónapokban feszültebbé vált a második világháború idején, Volhíniában és Kelet-Galíciában elkövetett mészárlások történelmi megítélése körül. Az akkori Ukrán Felkelő Hadsereg akcióinak becslések szerint százezer lengyel civil esett áldozatul – Volodimir Zelenszkij ukrán elnök mégis engedélyezte, hogy egy ukrán egység – névválasztásával – tisztelegjen előtte.

Vlagyimir Putyin vasárnap Szentpéterváron ismét arról beszélt, hogy a Dnyeper folyó politikailag is kettéosztja Ukrajnát. Az orosz elnök szerint a folyótól keletre fekvő területeket nemcsak oroszpártinak, de történelmileg mindig is Oroszország részének tekintették. Elemzők szerint ezzel Vlagyimir Putyin nemcsak a Moszkva által már annektáltnak nyilvánított kelet- és dél-ukrajnai régiókra utalt, hanem tágabb történelmi értelmezést is adott az orosz területi követeléseknek.

Mint fogalmazott, „Ukrajna végül elveszíti nyugati területeit, amelyek egy, két, tíz vagy tizenöt éven belül visszatérnek majd Lengyelországhoz, Magyarországhoz és Romániához”.

A háború első két évében Vlagyimir Putyin, Dmitrij Medvegyev volt elnök, Szergej Lavrov külügyminiszter, Szergej Nariskin, a külső elhárítás főnöke és Nyikolaj Patrusev, az Orosz Biztonsági Tanács volt titkára is azt állította, hogy Lengyelország Nyugat-Ukrajna elcsatolására készül.

A történelmi háttér valóban összetett. A második világháború előtt a mai Nyugat-Ukrajna jelentős része – köztük Lviv, korábbi lengyel nevén Lwów, avagy a monarchiabeli Lemberg – Lengyelországhoz tartozott. A mai Odessza megye déli területe Románia része volt, míg a Magyarországtól elvett Kárpátalja először Csehszlovákiához került, majd a háború után a Szovjetunióhoz, benne az Ukrán Szovjet Szövetségi Köztársasághoz.

Varsó azonban hangsúlyozza: ezek a történelmi tények nem jelentenek alapot semmiféle mai területi követelésre.

A két ország viszonyát és bármely területi kérdést a felek 1990-es szerződése szabályozza. Ennek harmadik cikkelye szerint egyik országnak sincs és nem is lesz területi követelése a másikkal szemben. Hasonlóan áll a kérdéshez Magyarország, amely a magyar kisebbséggel szembeni bánásmód ellenére 1991 óta nem állt elő semmilyen területi igénnyel Kijev felé.

A lengyel nacionalista pártok sem tűzték zászlajukra a területi viták kérdését, ám egyes, szélsőséges nacionalista csoportok és személyek időnként felvetik „Lwów visszaszerzését” megemlítve, hogy az „történelmileg lengyel” város.