„A Velencei tó rekordvizes átsétálásakor már tervezgettem ezt, de a dunai vízszintrekordot akkor még őszre vártam. Reggel meglepve néztem a vízügyi oldalon a váratlan szintesést. Bringával mentem munkába, és 16.30-körül indultam az irodából az új expedícióra” – írja.

„Mindenféle terep volt. Szikla, sóder, apró és öklös kavics, süppedős és döngölt homok, kőmező, sár, és ezek ezerféle mixe” – írja, a képekhez mellékelt leírásból az is kiderült, hogy rengetegen mentek le Dunát nézni, Dunakeszinél még fürödni is a vízpartra. Sok focizót is látott a fövenyen, és a vízből előbukkantak évek, néha évtizedek óta nem látott képződmények is. Sokan mászkáltak mezízláb az alacsony vízállás miatt kialakult kis zátony-szigeteken – derül ki az élménybeszámolóból.

(A nyitókép illusztráció)