Újra felszínre törtek a történelmi emlékezetpolitikai viták az 1943-45 közötti volhíniai mészárlások ügyében. A második világháborúban 100 ezer lengyelt gyilkolt meg az UPA, vagyis az ukrán felkelő hadsereg. Ezek a viták korábban is voltak, de a 2022-es háború kitörése óta a háttérbe szorultak – mondta Tálas Péter egyetemi docens, a Stratégiai Védelmi Kutatási Program kutatója az InfoRádióban, hozzátéve: most viszont

a viták újra a felszínre törtek, mert Zelenszkij ukrán elnök május 26-án hozott egy rendeletet, ami az ukrán különleges műveleti erők egyik alakulatának az UPA hősei nevet adta, ami Lengyelországban tiltakozást váltott ki.

Július 1-jén elfogadott az ukrán parlament egy úgynevezett Nemzeti panteonról szóló törvényt, ami hosszú távon akarja meghatározni, hogy kik kerülhetnek be az ukrán hivatalos történelmi emlékezetbe, és kik lesznek az állam által kijelölt és elismert történelmi példaképek. Ezek robbantották ki azt a vitát, ami rátelepedett erre a stratégiai viszonyra, és úgy tűnik, hogy Lengyelország és Ukrajna között ha nem is mosolyszünet, de mindenféleképpen elég nagy vita alakult ki – mondta a kutató.

Tíz éve népirtásnak minősítette a lengyel szejm a volhíniai mészárlást, és a lengyelek különösen érzékenyek erre a témára. Nagy kérdés, hogy miért jutott el Ukrajna mégis ide, hogy szinte provokálja Varsót? Erről Tálas Péter úgy vélekedett: Ukrajna számára a Nemzeti pantheon, részben pedig az UPA a háborús nemzetépítés eszköze.

Egy olyan történelmi folytonosságot akarnak felmutatni, ami a kijevi Rusztól kezdve a XX. századi függetlenségi mozgalmakon át a mai honvédő háborúhoz vezet,

és ezen a narratíván belül az UPA elsősorban a függetlenségi küzdelem jelképe. Ez az ukrán felkelő hadsereg valóban küzdött a németekkel, küzdött az oroszokkal, és küzdött a lengyelekkel is, tegyük hozzá. És valószínűleg egy olyan fontos nemzeti szereplőnek akarják kijelölni, amely mozgósító erejű.

A háború időszakában ez egy nagyon fontos dolog, és most ezt a folyamatot látjuk – fogalmazott, hozzátéve: „viszont a másik oldalon a lengyelek is nemzetépítésre törekednek, de ők, mondjuk azt, hogy demokratikus nemzetépítésre.

A lengyelek számára az lenne az ideális, ha az UPA-ra kapcsán kijelenthető lenne, hogy ők gyakorlatilag tömeggyilkosok, és nem kerülnének be a Nemzeti pantheonba.

A volhíniai mészárlás kapcsán nagyon egységes a lengyel közvélemény, gyakorlatilag nincs olyan politikai erő, aki számára ez a kérdés ne lenne sérelmes”.

Ezeket a fejleményeket Oroszország is figyelemmel kíséri, és ők állandó információs háborút is vívnak.

A legtöbb elemző szerint

Oroszország számára egy ilyen vita stratégiai jelentőségű. Oroszország nagyon erősen törekszik arra, hogy szembeállítsa Ukrajnát és az egyik legfontosabb regionális partnerét, Lengyelországot.

És minden olyan vita, ami a történelmi identitás kérdését érinti, alkalmas lehet az együttműködés gyengítésére – fogalmazott Tálas Péter, hozzátéve: sok szakértő hangsúlyozza, hogy vissza kellene fogni a politikai kommunikációt mindkét oldalon, és intézményesen ki kellene alakítani egy történészi párbeszédet annak érdekében, hogy kiderüljön az igazság.

Még nem tartunk itt, bár abból a szempontból haladtak a dolgok, hogy július 17-én Zelenszkij lényegében egy 5 pontos megbékélési programot hirdetett meg, amiben szerepel az archívumok megnyitása, a volhíniai mészárlás áldozatai exhumálásának az engedélyezése, és a Nemzeti Emlékezet Intézet és a lengyel történészek kapcsolatának erősítése. A célja pont az, hogy megpróbálják kezelni a feszültséget, ami az intézkedések nyomán született. Tehát Ukrajna gesztusokat tesz.

Azt látni kell, hogy

rövid távon nem valószínű, hogy felbomlik a lengyel–ukrán stratégiai partnerség, mert mindkét ország alapvető biztonságpolitikai érdeke az együttműködés fenntartása.

Ez teljesen független a történeti vitától, amelyben Nawrocki elnök viszi a prímet (nyitóképünkön ő szerepel Zelenszkij ukrán elnökkel egy 2025-ös tárgyaláson, a szerk.). De ő maga is egyébként, miközben nagyon erősen bírálja Zelenszkijt, és visszavonta tőle a legmagasabb lengyel kitüntetést, azért az hangsúlyozza, hogy a katonai együttműködésnek fenn kell maradnia valamilyen formában. Tehát én azt gondolom, hogy kezelhető ez a kérdés, de visszatérő probléma lesz, különösen abban az esetben, ha elkezdik meghozni a Nemzeti pantheon személyi döntéseit, tehát azt, hogy ki kerüljön be a pantheonba, kik legyenek a példaképek. És ha az ukrán felkelő hadsereg (UPA) tagjai is ide kerülnek, abból újabb vita keletkezhet. De nem hiszem, hogy egyelőre felbomlana az a stratégiai szövetség: a biztonság, egy sokkal fontosabb kérdés mindkét ország számára. Inkább csupán megnehezülnek a kapcsolatok, én azt várom – mondta Tálas Péter egyetemi docens, a Stratégiai Védelmi Kutatási Program kutatója az InfoRádióban.

Az interjút Zsámboki Zsolt készítette.