Szerdán az izraeli légierő egy olyan célpontot borított lángba, amely Irán fölgázfogyasztásának 80 százalékát fedezi. Izraeli illetékesek interjúkban azzal próbálták ezt magyarázni, hogy a telephely katonai célokat is szolgál.

Irán bosszúja nem maradt el: ballisztikus rakétákkal csapott le az Öböl túloldalán fekvő, hatalmas Ras Laffan-telepre. Ez a világ legnagyobb földgázlétesítménye, az iráni csapás vörösre festette az eget és kiiktatta az üzem feldolgozókapacitása 17 százalékát.

Az iráni gázlétesítményt lángba borító izraeli támadás, majd a katari földgáztelepet ért iráni ellencsapás, valamint az olaj és a földgáz árának újabb emelkedése nyomán Donald Trump példátlan posztot tett közzé: „neki nem szóltak az izraeli csapásról”, majd nagybetűkkel kiírta, hogy „ilyen többé nem fordul elő”.

Az első illetékes, aki nyíltan bevallotta, hogy eltérők lehetnek a két szövetséges érdekei, Tulsi Gabbard, Trump nemzetbiztonsági főnöke volt. Egy kongresszusi meghallgatáson úgy fogalmazott, hogy

„az elnök által meghatározott célok különböznek az izraeli kormány céljaitól”. Míg Trump Irán ballisztikus rakétaprogramját és haditengerészetét akarja megsemmisíteni, addig Izrael az iráni vezetést akarja megbénítani

– mondta.

Több cikk megemlíti, hogy Gabbard korábban „Nem az iráni háborúra” feliratú pólót húzott magára. Továbbá az ő szövetségese volt Joe Kent, az amerikai terrorelhárítási központ vezetője, aki hétfőn mondott le, azt írva egy nyílt levélben, hogy Izrael rászedte és rávette Trumpot a háborúra, miközben Irán nem jelentett közvetlen fenyegetést az Egyesült Államokra. Ehhez jön még, hogy a MAGA-tábor jelentős része azért szavazott Trumpra, mert azzal kampányolt, hogy nem indít háborúkat.

Kent egy nappal lemondása előtt találkozott J. D. Vance alelnökkel, aki korábban Amerika külföldi háborúi egyik legnagyobb bírálója volt. Vance-ből most is úgy kell kihúzni az offenzívát támogató megjegyzéseket – világítanak rá kommentátorok, bár ő az újságírókat vádolja azzal, hogy „éket akarnak verni ő és az elnök közé”.

Viszont Tucker Carlson volt Fox-műsorvezető, napjainkban podcast-házigazda, nem fogja vissza magát és a háború egyik nagy bírálójává vált az amerikai jobboldalon. Az ő műsora volt az, ahol Kent kimondta: „világos, hogy Izrael és nagyhatalmú amerikai lobbija nyomására kezdtük meg ezt a háborút”. Amire jött a válasz a befolyásos amerikai rágalmazás elleni ligától, az ADL-től, hogy „jól ismert antiszemita szólamokat ismétel”.

Az „Amerika az első” táborban még olyan összeesküvés elméletek is terjednek, hogy Charlie Kirk konzervatív aktivistát is azért ölték meg, mert Izrael támogatójából a bírálójává vált, azt állítva, hogy bele akarja rángatni Trumpot egy Irán elleni háborúba.

A konfliktus az elszabadult energiaárak miatt most azzal fenyeget, hogy a republikánusok pozíciókat veszítenek a félidős választásokon.

Közben Netanjahu izraeli miniszterelnök az ország létéért folytatott harcnak látja a háborút,

amelyet úgy tálal, hogy a régiós szövetségesei útján is az Izrael megsemmisítésén ügyködő „iráni rezsim és nem a nép ellen” folytat.

Csütörtök esti sajtótájékoztatóján Netanjahu tagadta, hogy eltérne Tel-Aviv és Washington álláspontja. „Tudják ki mondja még, hogy Irán veszély Izraelre és a világra? Trump elnök. Példátlanul jó az együttműködés jóbarátommal, Donald Trumppal.”

Szakértők viszont úgy fogalmaznak: a 2023. október 7-i, dél-izraeli mészárlás óta Izrael a hagyományos „elrettentés és diplomácia” politikát lecserélte a „dominancia, legyengítés és talpraállás megelőzése” politikára. Ezzel szemben a múlt század közepe óta a legalábbis megcélzott amerikai irányvonal „a közel-keleti stabilitás volt”.

Ha az Egyesült Államok hagyja, hogy a háború átterjedjen a térség energetikai létesítményeire azzal nemcsak a világgazdaságnak, de régiós arab államokkal fenntartott kapcsolatainak is ártana – teszik hozzá a kommentátorok.