Németország újra Európa legerősebb hadseregét építi, de Berlin nemcsak a hadrendbe állított eszközök mennyiségében, hanem a katonák NATO-szerepvállalásában is jelentős változást tervez. Erről olvashatunk az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány közlésében. A szerző, Wagner Péter, az alapítvány vezető kutatója az InfoRádióban arról beszélt, hogy a koncepcióváltást a német kormány alapvetően a történelmi idők változásával indokolta, azzal, hogy Oroszország olyan jól leírható fenyegetést jelent Európa számára, amely Németországot is arra kényszeríti, hogy reagáljon az idők szavára, fokozza a német hadsereg készültségét. Tisztázta azt is: a katonai stratégia 2039-ig tervez, tehát az elkövetkező 12-13 évre.

Stációk persze vannak. A három megjelölt fázis közül az első lépéseit két éven belül végre kell hajtani, ez alapvetően a katonai erők készültségét hivatott növelni.

„Németországnak van egy előretolt katonai szervezete Litvániában, a NATO előretolt erőinek a keretében, és korábban Németország már vállalta, hogy ezt zászlóaljat, vagyis 1000 fő körüli erőt dandárrá bővíti. Esetében a teljes felkészítés és a teljes műveleti képesség elérése azt jelenti, hogy Németországnak lesz Litvániában egy 3-4 ezer, talán 5 ezer fős előretolt páncélos alakulata azzal a céllal, hogy segítsen a balti országoknak az elrettentésben” – részletezte.

A második fázis 2031-ig tart, az sincs már messze tehát. Az a meglevő képességek bővítéséről fog szólni, hiszen a német hadsereg egyik problémája épp az, hogy elégtelenek voltak a források: mindennel rendelkezett egy kicsit, de ezek nem voltak kellően kiterjesztettek, finanszírozottak például az integrált légvédelmi rendszer, a hosszú távú tüzérség vagy a digitális parancsnokság terén.

És utána következne a harmadik fázis, ami 2039-ig tart, addigra kell digitális dominanciát kialakítani. Olyan, a modern hadviselésben szükséges képességek beszerzése lesz a cél, mint

• a mesterséges intelligencia által segített döntéshozatali folyamatok, illetve
• a drónok,

amelyek aztán tényleg XXI. századi haderővé teszik a német hadsereget.

Wagner Péter szerint most azokat a célokat fogalmazták meg, amelyek alapján ma modernnek számít egy hadsereg, de a 12 év folyamán figyelni kell a világ változásait, fejlődését is.

Az amerikai elnök nemrég jelentette be, hogy országa ötezer katonát kivon Németországból, amelynek ezer gondja mellett a viszonya is problematikus egyrészt a többi NATO-tagállammal, másrészt az Egyesült Államokkal is. Ez szintén befolyásolhatta a koncepció alakítását. Mint Wagner Péter elmondta, a koncepció abból a szempontból igazolja a saját létét, hogy amikor a koncepció, illetve a katonai stratégia megszületett, akkor nem voltak még ilyen konkrét, éles konfliktusok. A dokumentum áprilisban került nyilvánosságra, ami azt jelenti, hogy már tavaly megírták, amikor még csak gondoltak rá, hogy a német-amerikai konfliktus kiéleződhet. Igaz ugyanakkor, hogy már „túl voltunk Grönlandon”, ami intő jel lehetett a világ számára az amerikai hozzáállással kapcsolatban. A kiéleződés márpedig megtörtént azzal, hogy az Irán ellen indított háborúban

• az Egyesült Államok egyrészt kérte a NATO-tagországok segítségét a tengeri blokád kezelésében, amiért „nem voltak oda” az illető államok, illetve
• több ország megtagadta a légtere használatát.

Németország Wagner Péter szerint figyelhette azt is, hogy Amerika jelezte: a következő évtizedben az Egyesült Államok inkább Kínára és a Távol-Keletre kíván koncentrálni, Európának többet kell tennie a saját védelméért.

„Ez az egyik alapüzenet, amire reagál ez a dokumentum. Az orosz fenyegetés a másik, de ezek miatt jelöli meg azt célként az írás, hogy egy olyan német haderőt kell létrehozni, amely ebben az európai elrettentésben hiteles erőt képvisel” – foglalta össze. A dokumentum pedig szerinte igazolta a német döntéshozókat.

Tisztázta ugyanakkor azt is, hogy a bejelentett amerikai csapatkivonás nem veszélyezteti érdemben Európa biztonságát, de a német-amerikai kapcsolatokat sem, mindössze egy ösztönzés történt arra, hogy Németország is készüljön.

A német felkészülés tartalmáról szólva elmondta: a német védelmi ipar mára elég mélyen EU-integrálttá vált, az ipari szereplők részben

• vegyesvállalatokká váltak,
• külföldi felvásárlásokba kezdtek,
• új start-upok gyors fejlesztési ciklusokkal (amerikai mintára),
• dróntechnológiára koncentráló cégek.

Mindenesetre a problémáik ugyanazok, mint európai társaiknál. A német sajátosság abban áll, hogy a történelmi előzmények miatt a fejlesztésben a német állam egyszerűen nem játszott szerepet, ráadásul az ellátási láncok sérülékenysége miatt a védelempolitikának és a Bundeswehrnek is arra kell készülnie, hogy nemcsak a legmodernebb eszközöket kell vásárolnia, de a (tömeg)gyártásban sem maradhat le. Az ukrán-orosz és az iráni-amerikai háborúnak is az egyik sajátossága ugyanis, hogy az olcsó eszközökből óriási mennyiség áll rendelkezésre (drónok, lőszerek), ezeket pedig pótolni kell tudni a sikeres hadviselés érdekében.

A cikk Zsámboki Zsolt interjúja alapján készült.