Már megint szabtak egy határidőt a brexit utáni szabadkereskedelmi egyezményről szóló alkudozás lezárására. Ezúttal az Európai Parlament mondta azt, hogy vasárnapig vár választ arról, hogyan is alakul majd a kereskedelmi kapcsolat a britekkel.

Mindez azonban először bizakodásra adott okot, mivel a parlament a nyomásnak engedve kitolta a korábbi határidőt.

Közben még mindig előfordulhat, hogy a hal lehet a halálos csapás az alkura, no meg az állami támogatások kérdése. Bár a felek folyamatosan azt mondják, hogy haladnak előre, ebben a két kérdésben még mindig nem tudtak kölcsönösen elfogadható formulát találni.

David Frost, a britek főtárgyalója így a pénteki, újabb forduló előtt azt írta a Twitteren, hogy „úgy tűnik, a tárgyalások megfeneklettek”. Ezt megelőzően telefonon beszélt egymással Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Boris Johnson brit miniszterelnök és Johnson ezek után megjegyezte: „nagyon valószínű, hogy nem lesz megállapodás a halászat miatt”.

Ha tényleg ez lesz az a banánhéj, amin elcsúszik a világ hatodik legnagyobb gazdasága és a világ legnagyobb kereskedelmi blokkja közötti megállapodás, az tragikomikus lesz.

A hazafias érzelmeket korbácsoló halászat a brit GDP 0,1 százalékát adja. A brit halászok flottája rosszabbul felszerelt, mint az európai szomszédoké. Ráadásul amit a britek kifognak, azt jobbára az EU-ban adják el, miközben nettó halimportőrök.

Egyszerre kizárni az európaiakat a vizeikről, de közben követelni, hogy tartsák nyitva a brit halászok számára a piacukat, nem éppen gyakorlatias. Közben a másik oldalon komoly lobbierőt képviselnek a francia halászok, akik a megélhetésüket féltik. Az RTE ír közszolgálati médium arról tudósított, hogy született egy minialku, amely szerint az ír halászok az új év első három hónapjában ugyanolyan kvóta alapján halászhatnak brit vizeken, mint eddig.

A Johnson-kormány csütörtöki nyilatkozata mégis az volt, hogy az uniós álláspont „nem józan, és jelentős változtatásra van szükség az egyezményhez, ha nincs alku, akkor Nagy-Britannia és az Unió barátokként válnak el és ausztrál-feltételek alapján kereskednek majd”. Magyarra lefordítva

ez azt jelenti, hogy mindkét fél vámokat vezet be, ami üzleti vezetők szerint egy ideig áremelkedésekhez és ellátási gondokhoz vezethet.

Von der Leyen szokás szerint bizakodóbb hangot ütött meg: „üdvözöljük a jelentős előrehaladást sok kérdésben, viszont nagy nézetkülönbségeket kell áthidalni, különösen a halászat kérdésében. Ez nehéz lesz. Pénteken folytatódnak a tárgyalások.”

Közben Michel Barnier, az Unió főtárgyalója azzal győzte meg a pénteki határidőt favorizáló Európai Néppárt vezetőjét, Manfred Webert, hogy „nehéz, de lehetséges az alku a halászat kérdésében, ám erre néhány nap kell”.

A britek azt mondják: engedtek a piacra jutást befolyásoló jövőbeli környezetvédelmi és munkaügyi szabványok kérdésében, így most az EU-n a sor, hogy engedjen a halászat ügyében.