A háború utáni években még a kihalás fenyegette a régióban a barnamedvéket, de a későbbi telepítési programok nyomán drámai módon megugrott a számuk.

Míg Romániában már 6000 vadon élő medvét tartanak számon, a jóval kisebb Szlovéniában több mint 1000 fősre emelkedett a populáció. Az állatok immár rendszeresen dézsmálják éjszaka a kaptárakat és néha megtámadják a jószágot.

„Most már minden nap látunk medvéket. Gyönyörű állat, de vajon mikor támad emberre?” – mesélt a helyzetről Simon Marolt szlovén gazda a Telegraph című lapnak.

A szlovén kormány júniusban közölte, hogy sok munkát ad a vadászoknak: 175 medve és 11 farkas kilövésére adott engedélyt. Az ügy heves vitát váltott ki:

vadvédelmi szakértők túlzónak és az uniós szabályozást sértőnek nevezték a terveket. Állatvédők 13 ezer aláírást gyűjtöttek össze a kilövések elleni petíciójukhoz, ami jelentősnek mondható a kétmilliós lakosságú országban. Szerintük másképp is lehet kezelni a medvék jelenlétét,

például több helyre kellene felhúzni elektromos kerítést, és csak az igazán veszélyes egyedeket kellene kilőni.

„A problémás medvét lőjék le, ne az átlagmedvét!” – mondta Tomaz Ogrin, az Alpe Adria Green nevű civilszervezet szóvivője.

És hogy milyen szerinte az „átlagmedve”? Az olyan, amelyet fénygránátokkal és a lakosok által hordott riasztópisztollyal lehet távoltartani. Emellett javasolja az elektromos hálók telepítését, amelyeket nehezebb elkerülni, mint az elektromos kerítéseket.

A leghatékonyabb dolog azonban 100 juhász munkába állítása lenne,

akik jobban oda tudnának figyelni a jószágra és a kaptárakra.

„Fel lehetne venni fiatalokat, diákokat. Ez nem lenne drága, EU-pénzből lehetne finanszírozni, de a kormánynak leegyszerűsítő a hozzáállása: ha az idén 200 medve született, akkor 200-at kell kilőni”. Az aktivista még azt is felvetette: ha más országban valaki az úszómedencéjében lát egy medvét, azt viccesnek találja és kiposztolja a közösségi médiában. „Nálunk viszont hisztériázni kezdenek és le akarják lőni”.

A gazdák mindezt másképp látják, és azt mondják, hogy kivitelezhetetlen feladat lenne kerítésekkel felszabdalni a földjeiket. „Legalább 15 juhászkutya kellene. Ráadásul tettem már fel elektromos kerítést, de a farkasok átmásztak alatta. Hülye és lehetetlen ötlet” – mondta egyikük, majd a telefonján megmutatta azoknak a lovaknak és birkáknak a tetemeit, amelyeket az elmúlt három hónapban a vadállatok támadásai miatt elveszített.

Vadvédelmi szakértők azonban hangsúlyozzák, hogy különbséget kell tenni a farkasok és medvék között. A medvék békések és csak akkor támadnak, ha fenyegetve érzik magukat, vagy a bocsaikat akarják védeni. Inkább bogyókat és lárvákat esznek, mint húst.

A falusiak és a kirándulók pedig odafigyelhetnének arra, hogy ne hagyjanak a szabadban a medvéket vonzó életmaradékot.

A gazdák viszont inkább arra emlékeznek, hogy nemrég egy idős nőre támadt egy bocsaival együtt haladó medve. Bár szlovén erdészeti szakemberek is arról beszéltek, hogy a legtöbb, medvével való találkozás békésen végződik, úgy látják, hogy a populáció megugrása esetén nincs más reális lehetőség, mint az állatok szabályozott kilövése.