„Mártírok múzeuma” címet viseli az az installáció, amelyet néhány napja két dán művész, bizonyos Ida Grarup Nielsen és Henrick Grimback állított fel a berlini Mariannenplatz-on, nem messze a hírhedt berlini fal nyomvonalától. Az alkotásnak nevezett tárgyra készítőik olyan történelmi személyiségek képeit függesztették ki, akik megfogalmazásuk szerint életüket adták meggyőződésükért.

Az installáció például Szokratész ókori görög filozófust, Szent Apollináris püspököt és vértanút vagy Martin Luther Kinget idézi, ami idáig rendben is volna. Ami a franciáknál a biztosítékot kiverte az az, hogy a fenti illusztris társaság közé egy Ismael Omar Mustafai nevű személy fényképe is felkerült, márpedig ez utóbbi egyike azoknak a terroristáknak, akik 2015. november 13-án nyolcvankilenc személyt hidegvérrel meggyilkoltak a párizsi Bataclan nevű koncertteremben.

Hogy nem tévedésről van szó, azt az is bizonyítja, hogy az amúgy közpénzből finanszírozott kiállítás leírása szerint a fent említett terrorista „saját meggyőződéséért, a nyugati kultúra ellen folytatott harcban áldozta fel az életét”. És hogy a kép teljes legyen, az installáción a dzsihadista által vásárolt, a Bataclanban a végzetes napon tartott koncertre szóló belépőjegyet is kiállították.

A tárlatot szervező Norwind nevű egyesület egyik tagja az installációt azzal vette védelmébe, hogy azzal a „művészek” ki akarták terjeszteni a vértanúság jelentéskörét, és „mindenféle értékítélettől mentesen” kívánták a különböző „történelmi” személyiségeket bemutatni. Nyilván ez az értéksemleges megközelítés más, esetleg véreskezű diktátorok mártírokként való megjelenítését is előrevetítheti a jövőben.

Az eset kapcsán Franciaországban több politikus is nyilvánosan tiltakozott, ocsmányak és kegyeletsértőnek nevezve az alkotásnak nevezett installációt, a berlini francia nagykövet a vértanúság és a terrorizmus megengedhetetlen összemosását bírálta, a Bataclannál történt vérengzés áldozatait és családjait tömörítő egyesület pedig gyűlölködő és elviselhetetlen provokációnak nevezte a „művet”.

Az eset kapcsán ismét fölmerült az az errefelé sokak által hangoztatott tétel, miszerint az európai kultúra és civilizáció rombolásához nem kell külső, például iszlámista ellenség. A „munkát” az európaiak egy része végzi el, azok, akik a jelek szerint egyre jobban gyűlölik nemcsak saját magukat, hanem kultúrájukat, népüket vagy éppen történelmüket.