Theresa May miniszterelnök igyekezett már azelőtt megerősíteni pozícióit, hogy hétfőn az abszolút többség elvesztésével járó választások miatt haragos képviselők elé állt. Meghagyta a kulcspozícióban a brit kormány legtöbb tagját, beemelte egyik közeli szövetségesét, és a vehemensen Brexit-párti tagságot azzal próbálta megbékíteni, hogy egy nagy ellenfelének, a Brexit szellemi atyjának számító és korábban épp általa kirúgott Michael Gove volt oktatási miniszternek is tárcát adott.

A brit hagyomány szerint már a választások másnapján fel szokott állni az új kormány, amire most a konzervatívok súlyos mandátumveszése miatt nem volt lehetőség, csak vasárnap estére alakult meg a kabinet.

Hétfő reggel továbbra sem volt világos, hogy

mivel vásárolja meg May az észak-írországi tízfős Demokratikus Unionista Párt támogatását egy alkalmi koalícióhoz, amely segít neki hatalmon maradni.

Kommentátorok szerint az ulsteriek – akik sok kérdésben még a toryk által elfogadott liberális minimumnál is szélsőségesebb nézeteket vallanak - további pénzeket kérnek a tartománynak.

Az idő sürget, mert a múlt heti választások utáni közvéleménykutatás szerint az ellenzéki munkáspárt népszerűsége tovább nőtt és már jó pár ponttal megelőzik a hatalmukat épphogy megtartó konzervatívokat.

Ha marad a bizonytalanság, akkor elméletileg egy újabb brit parlamenti választás is elképzelhető.

May azért is nyomás alatt van, mert a párttagság jelentős része felelősnek tartja a hazárdjátékért, azaz, hogy belement az előrehozott választásokba és elvesztette a többséget. A brit konzervatívok körében nem ritkák a shakespeare-i drámákba illő árulások és hátbaszúrások. Boris Johnson külügyminiszter – aki a Brexit-népszavazás után is bejelentkezett a miniszterelnöki posztra – gyorsan „sületlenségnek” nevezte, hogy vezetői ambíciói lennének. Mindez kommentátorok fordításában azt jelenti: másodszorra már kivárja a pillanatot, amikor biztosan tudja, hogy megsemmisítő csapást mérhet Mayre.

Közben már a konzervatív oldalon is többen pedzegetik, hogy fel kellene hagyni a „kemény Brexit” elképzelésével, azaz, hogy a britek az EU-s bevándorlást leállítva nemcsak az EU-ból, de a vámunióból és közös piacból is kilépnének. Ismét felmerült a norvég vagy svájci modell lehetősége – ezek az országok ugyan nem képviseltetik magukat Brüsszelben, de az EU sok rendelkezését elfogadják, engedik az Uniós állampolgárok munkavállalását és még a közös költségvetésbe is befizetnek.

Hasonló nézeteket vallanak például skót konzervatívok, amelyek a mostani választáson sok mandátumot visszaszereztek Maynek. Vezetőjük, Ruth Davidson ugyanakkor azt mondta: ők regionális blokként fognak együtt szavazni, a skót érdekek mentén, sőt akár formálisan is felmondhatják a skót és angol konzervatív párt unióját. Brüsszelben közben továbbra is azt várják: miről és mikor kezdenek tárgyalni velük a Brexitre szavazó britek.