A nyugdíjreform leglényegesebb eleme az, hogy a franciák a jövőben a jelenlegi hatvan helyett 62 éves korban mehetnek nyugdíjba. A módosítást azonban a kormány nem egy, hanem nyolc év alatt hajtja végre, oly módon, hogy 2011. júliusától évi négy hónappal emelkedik a nyugdíjkorhatár. Ami azt jelenti, hogy a törvényben meghatározott 62 éves szint valójában 2018-tól válik esedékessé.

Mindezzel párhuzamosan a teljes összegű nyugdíjra jogosító járulékfizetési kötelezettséget, amely a korábbi döntések értelmében 2012-től 41 évre emelkedik, 2020-ra további fél évvel meghosszabbítják. Az is a lényeges változások közé tartozik, hogy ezentúl a korábbi 65 helyett 67 éves korig kell dolgozniuk azoknak a munkavállalóknak, akik teljes összegű nyugdíjban akarnak részesülni, de a törvényben meghatározottnál rövidebb ideig fizették a nyugdíjjárulékot.

A nyugdíjreformot mereven ellenző érdekvédők most emelt fejjel, túlságosan nagy veszteségek nélkül próbálnak kihátrálni a helyzetből, és bejelentették, november 23-ára újabb országos szintű tiltakozást szerveznek. Ami elemzők szerint alapvetően a szakszervezeti vezetők becsületének a megmentését, illetve a legradikálisabb tagok megnyugtatását szolgálja, a legutóbbi, november 6-án megtartott akciójukkor ugyanis már világosan látható volt, hogy a tiltakozási akció kifulladóban van.

Ráadásul a közvélemény figyelme egyre inkább a leendő politikai változásokra összpontosul, a nyugdíjtörvény elfogadásával ugyanis megnyílt az út a kormányátalakítás előtt, melyet Nicolas Sarkozy még augusztusban jelentett be, és amelyet immár óriási várakozás előz meg. A legnagyobb találgatás természetesen a leendő miniszterelnök személyét övezi, aki az utóbbi napok fejleményeinek a tükrében nem kizárt, hogy legnagyobb meglepetésre a jelenlegi kormányfő, François Filon lesz.