A kutatók egy olyan számítógépes modellt dolgoztak ki, amely a legújabb genetikai vizsgálatokból gyűjtött testvéradatokat rendeli az ismert szaporodási stratégiákhoz. Az elmélet szerint ahol magasabb a monogámia aránya, ott több olyan utód születik, akiknek mindkét szülője közös (teljes testvér), míg a poligám fajoknál több a féltestvér - olvasható a Egészségügyi szakirodalmi tallózó Facebook-oldalon.

A vizsgálat célja az emberi monogámia kérdésének tisztázása volt, amely antropológiai szempontból vitatott, mivel a korábbi kutatások szerint az iparosodás előtti társadalmak 85 százaléka engedélyezte a poligám házasságot.

Hol áll az ember?

A kutatók régészeti lelőhelyekről és 94 emberi társadalom etnográfiai adatai alapján számították ki az emberi monogámia arányát.

A tanulmány szerint a monogámia rangsorban szereplő emlősfajok a következő teljes testvér arányokkal rendelkeznek (ami a reproduktív monogámiát méri):

1. Kaliforniai szarvasegér - a lista élén áll (párosodás után élete végéig egy párja mellett marad).
2. Afrikai vadkutya - 85 százalékos aránnyal a második helyen áll.
3. Bajuszos tamarin - Majdnem 78 száazlékos teljes testvér arány (kis amazonasi majom).

A hód 73 százalékos aránnyal éppen megelőzi az embert.

Az ember a 66 százalékos aránnyal a rangsor hetedik helyén áll.

Érdekesség, hogy a fehérkezű gibbon a tanulmányban a legközelebb áll az emberhez, 63,5 százalékos monogámiaaránnyal.

Az utolsó skóciai Soay juh, amely a 0,6 százalékos aránnyal az utolsó helyen áll (mivel minden anyajuh több kossal párzik).

Eltérés a főemlős rokonoktól

Az adatok alátámasztják azt a nézetet, hogy a monogámia az emberi faj domináns mintázata, ami elválaszt minket a legközelebbi rokonainktól. A hegyi gorillák és a csimpánzok párzási mintái alapján az emberi monogámia valószínűleg nem egy poligám csoportos életből fejlődött ki.

A kutatók hangsúlyozták, hogy a tanulmány reproduktív monogámiát mért, azaz a szaporodás genetikai mintázatát, nem pedig a szexuális viselkedést.