Nevelt lánya, Gáborjáni Réka Facebook-posztban tudatta a gyászhírt: „Letaglózva és mély gyásszal írom, hogy ma hajnalban, hosszú és súlyos betegség után, Béla meghalt. Az utolsó heteiben végig vele voltunk, és fájdalmaiban osztozva fogtuk a kezét.” A család kérte, hogy a gyász ideje alatt ne keressék őket nyilatkozattétel céljából – írta az Index.

A rendező 1955-ben született Pécsett, édesapja id. Tarr Béla díszlettervező volt, többek között a Magyar Állami Operaházban. Édesanyja, Tarr Mari (született Huszt Mária) a Madách Színház elismert súgónője volt.

Amatőrként kezdett el foglalkozni a filmezéssel, 1977-től a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt rendezői szakon. 1981-1990 között a Mafilm rendezője, 1981-ben más rendezőkkel közösen megalapította a Társulás Stúdiót, amely négy évig működött.

Az 1987-es Kárhozat jelentette azt az ugrást Tarr számára, mely meghatározta az elkövetkezendő két évtizedben készített filmjeit. A Krasznahorkai László novellájából, Víg Mihály zenéjével készített film nem csupán egy virágzó munkakapcsolatot, de egy átfogó stílust is elindított a magyar filmművészetben. A fekete-fehér, lepusztult tájon játszódó, lassú és nagyon hosszú (többször akár tíz perces) snittek, meghatározóvá váltak a rendező művészetében. Ezen filmek időrendi sorrendben a következőek: Kárhozat, Szürkület, Sátántangó, Szenvedély, Werckmeister harmóniák, A londoni férfi, és – nyilatkozata szerint – utolsó filmje, A torinói ló.

Filmjei nemzetközi szinten is sikert arattak. A The Guardian a világ legjobb filmrendezői listáján a 13. helyen említette, így a magyar rendező számos világhírű szakembert megelőzött.

Munkásságáért elnyerte többek között a Balázs Béla-díjat, a Kossuth-díjat, a Prima Primissima-díjat, az Ezüst Medvét és a Tokiói Nemzetközi Filmfesztivál életműdíját.