Az európai versenyképességről szóló viták gyakran elvont mutatókon és normatív elvárásokon keresztül zajlanak, miközben ritkábban vizsgáljuk meg, hogy a számok mögött milyen konkrét gazdasági történetek húzódnak meg. Az export/GDP arány változása különösen alkalmas erre a célra, mert egyszerre tükrözi egy gazdaság külpiaci beágyazottságát, szerkezeti adottságait és azt is, hogyan reagál külső sokkokra. Az export aránya ugyanis nem pusztán teljesítménymérték, hanem az alkalmazkodási stratégia lenyomata is egyben.

Az elmúlt évek európai adatai alapján három ország emelkedik ki különösen markánsan az export/GDP mutató növekedése szempontjából, Norvégia, Ciprus és Dánia. Esetükben a javulás nem egyetlen közös receptből fakadt, hanem eltérő gazdaságszerkezetek, sokkok és válaszmechanizmusok találkozásából.

Az energiaár-robbanás, a pandémia utáni szolgáltatásexport-helyreállás és egy globális iparági szuperciklus mind ugyanabban az időszakban formálták Európa külgazdasági térképét. A versenyképesség javítása ezekben az államokban nem ideológiai, hanem időzítési kérdés volt.

A következő alfejezetek nem rangsorolni kívánnak, hanem megérteni. A norvég, ciprusi és dán példák azt mutatják meg, hogy a külgazdasági siker sokszor nem a klasszikus exportoffenzívákból, hanem a válságokhoz való pragmatikus illeszkedésből születik.

Európában ma nem az a kérdés, ki exportál többet, hanem az, hogy ki tudja hosszabb ideig fenntartani az export súlyát a gazdaságában.

Norvégia jókor volt jó helyen

Norvégia esete tankönyvi példája annak, amikor a külgazdasági mutatók látványos javulása nem egy klasszikus ipari exportoffenzíva, hanem egy rendkívüli külső sokk és egy sajátos gazdaságszerkezet találkozásából fakad. Az export/GDP arány gyors emelkedése az elmúlt években elsősorban az energiapiacok átrendeződésének volt köszönhető, amely Norvégiát Európa egyik legfontosabb stabilizáló szereplőjévé tette.

A fordulópont egyértelműen 2022 volt, amikor az európai gázárak történelmi magasságokba emelkedtek. Mivel a norvég export döntő része kőolajhoz és földgázhoz kötődik, az árrobbanás azonnal és drasztikusan felhúzta az export nominális értékét.

Norvégia nem exportált radikálisan többet 2022-ben, ám azt sokkal drágábban tette. Ez a különbség volt kulcsfontosságú. Az export/GDP mutató növekedése nagyrészt árhatás eredménye volt, nem pedig mennyiségi ugrásé, mégis valós gazdasági következményekkel járt.

A keresleti oldal átalakulása azonban nem merült ki az árakban. Oroszország ukrajnai inváziója után Európa egyik napról a másikra kényszerült új gázforrások keresésére, és ebben a helyzetben Norvégia gyorsan és célzottan növelte kitermelését, valamint az Európába irányuló szállításait. A norvég energiaexport így nemcsak piaci, hanem geopolitikai értelemben is felértékelődött. Az exportstatisztikák mögött valójában Európa energiabiztonságának ára rajzolódik ki.

Fontos, hogy ez a dinamika 2024-ben sem tört meg. A norvég nemzeti számlák szerint az olaj- és gázkitermelés aktivitása továbbra is szokatlanul magas maradt, ami már nem pusztán nominális, hanem reálértelemben is támaszt adott az exportnak. Ezt erősítette a norvég korona tartós gyengülése, ami javította az árversenyképességet, és hazai valutában mérve tovább növelte az exportbevételeket.

Mindez azonban félrevezető lenne, ha Norvégiát kizárólag monomániás energiaexportőrnek gondolnánk. 2023-ban az olaj- és gázexport értéke mérséklődött a rekordévhez képest, és az energián kívüli áru- és szolgáltatásexport történelmi csúcs közelébe emelkedett, ami a gazdaság szerkezeti ellenálló-képességét jelzi.

Végül a nevezőről sem szabad megfeledkezni. A norvég gazdaság 2024-ben stagnálás közeli állapotba került, miközben az energiaexport erős maradt. Így az export/GDP arány emelkedése részben a nevező által vezérelt volt. Norvégia versenyképességi története ebben az időszakban arról szól, hogyan tud egy kis, nyitott gazdaság egy globális válságban egyszerre nyertes és felelősséggel terhelt szereplővé válni.

Ciprus több fronton támadt

Ciprus export/GDP mutatójának tartós emelkedése kevésbé egyetlen sokkszerű eseményhez, sokkal inkább egy többrétegű alkalmazkodási folyamathoz kötődik, amelyben a válságból való kilábalás, a szolgáltatásexport szerkezete és a kis gazdaságokra jellemző nominális érzékenység egyszerre játszott szerepet. A pandémia utáni években a külgazdasági teljesítmény nem csupán visszatért a korábbi szintre, hanem egy magasabb szintű pályára állt.

A kiindulópontot a 2020-as összeomlás utáni bázishatás adta. 2021-ben a határnyitások és a külpiaci kereslet gyors újraindulása miatt az export (különösen a szolgáltatásexport) lényegesen gyorsabban pattant vissza, mint a teljes GDP. Ez mechanikusan is megemelte az export/GDP arányt, amely aztán a következő években is magasabb maradt.

Ciprus esetében az export szíve továbbra is a turizmus. 2023-ban a turisták száma több mint ötödével nőtt, a bevételek pedig közel hárommilliárd euróra emelkedtek, ami közvetlenül és látványosan húzta felfelé az export értékét. Mivel a turizmus klasszikus szolgáltatásexport, minden beérkező euró azonnal megjelenik a külgazdasági statisztikákban. Egy kis, nyitott szigeten ugyanis a turista nemcsak vendég, hanem exporttermék is egyben.

A képlet azonban ennél összetettebb. A pénzügyi szolgáltatások és az ICT-szektor bővülése az IMF szerint érdemi támaszt adott a külső teljesítménynek, miközben a hajózási és úgynevezett ship-management szolgáltatások stabil, nagy volumenű exportbevételeket biztosítottak. Ezek a nem rezidensektől származó, magas hozzáadott értékű szolgáltatások önmagukban a GDP jelentős hányadát teszik ki, és kevéssé ciklikusak.

Végül a szerkezeti alkalmazkodás sem elhanyagolható. Az orosz piac részleges kiesése 2023-ban fékezett ugyan egyes szolgáltatásexportokat, de a teljesítmény összességében reziliens maradt, mert más piacok és termékek átvették a szerepet.

Ciprus exporttörténete a diverzifikáció kényszerből született racionalitásáról szól. Ez magyarázza, hogy az export/GDP mutató nem egyszeri kilengésként, hanem új, tartósabb egyensúlyként jelent meg a pandémia utáni években.

Dánia gyógyszere az exportnövekedésre

Dánia export/GDP mutatójának látványos emelkedése az elmúlt években ritka tisztasággal mutatja meg, hogyan képes egy fejlett, magas jövedelmű gazdaság egyetlen globális iparági ciklusra és egy stabil exportszerkezetre támaszkodva újraértelmezni külgazdasági súlyát. A dán esetben nem válságreakcióról, hanem egy exportvezérelt növekedési epizódról beszélhetünk, amely 2021 és 2024 között következetesen magas szinten tartotta az export arányát a GDP-hez mérten.

A folyamat középpontjában a gyógyszeripar állt. Az IMF elemzései szerint 2022–2023-ban a dán reál-GDP növekedésének és az exportbővülésnek messze legnagyobb hozzájárulója a pharma szektor volt, amely gyakorlatilag egy szuperciklusba lépett. Ennek emblematikus példája a Novo Nordisk köré szerveződő GLP-1 készítmények globális felfutása, amely 2023–2024-ben már a nemzeti számlák szintjén is torzította a gazdaság szerkezetét.

Kevés európai ország mondhatja el magáról, hogy egyetlen vállalati technológia képes a makrogazdasági mutatóit is elmozdítani. A dán gazdaság sokat idézett kétsebességes jellege ebből fakadt. Miközben a belföldi szektorok lassultak, az exportorientált pharma szárnyalt. 2024-ig legalábbis.

Ehhez társult a szolgáltatásexport rendkívüli teljesítménye a pandémiát követő években. A globális ellátásilánc-zavarok és a magas fuvardíjak időszaka 2021–2022-ben a dán tengeri és logisztikai vállalatokon keresztül jelentős exporttöbbletet termelt. A szállítmányozás és tengeri fuvarozás klasszikus példája annak, amikor egy globális diszfunkció nem mindenki számára veszteség. A világkereskedelem zavarai Dánia számára exportbevételekké váltak.

A mutató emelkedését a nevező alakulása is támogatta. Az infláció és a kamatemelések nyomán 2022–2023-ban a belföldi fogyasztás és beruházás érezhetően gyengült, miközben a növekedést egyre inkább a nettó export húzta. Ez mechanikusan is növelte az export GDP-n belüli súlyát. 2024-ben mindehhez egy kisebb, de nem elhanyagolható energiaoldali hatás is társult az északi-tengeri Tyra gázmező újraindításával, ami javította a külgazdasági egyenleget.

A dán eset mélyebb tanulsága azonban szerkezeti. Az OECD és a pénzügyminisztériumi értékelések egyaránt hangsúlyozzák, hogy a dán export jelentős része ciklusokra kevéssé érzékeny termékekből és szolgáltatásokból áll.

Ez magyarázza, hogy a Világbank adatai szerint 2024-ben az export már a GDP mintegy 71 százalékát tette ki. A dán versenyképesség nem az árversenyben, hanem a keresletállóságban nyer értelmet. Ebben az értelemben Dánia nemcsak jól teljesített, hanem egy olyan exportmodellt is felmutatott, amely válságos időkben is meglepően stabilnak bizonyult.

Összegzés

Norvégia, Ciprus és Dánia története közös nevezőre hozható anélkül, hogy a lényeget szem elől tévesztenénk. Az export/GDP arány emelkedése mindhárom ország esetében a külső sokkokra adott, szerkezetileg meghatározott válasz volt, nem pedig tudatos exportoffenzíva.

Az energiaár-robbanás, a pandémia utáni szolgáltatásexport-helyreállás és egy globális gyógyszeripari szuperciklus eltérő csatornákon, de azonos irányba mozdította el a külgazdasági mutatókat. Az exportmutató javulása nem stratégiai célkitűzés, hanem a gazdasági realitások következménye volt.

A három példa azt is megmutatja, hogy az export/GDP arány növekedése önmagában nem azonos a széles értelemben vett versenyképességgel. Norvégiában a magas mutató együtt él egy stagnáló hazai gazdasággal, Cipruson egy kis méretű, nominálisan érzékeny szerkezettel, Dániában pedig egy erősen koncentrált iparági motorral. Mégis mindhárom eset rávilágít arra, hogy a külpiaci beágyazottság képes stabilizálni a gazdaságot akkor is, amikor a belső kereslet gyengül. A mutató esetében tehát a nevező legalább annyira fontos, mint a számláló.

Végső soron ezek az országok nem ugyanazt csinálták jól, hanem mást nem csináltak rosszul. Nem próbálták mesterségesen leválasztani magukat a globális folyamatokról. Az európai versenyképesség szempontjából ez talán a legfontosabb tanulság. A nyitottság nem garancia a sikerre, de egyre inkább feltétele annak, hogy egy gazdaság ne maradjon tartósan a lejtő rossz oldalán.

A cikk szerzője Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, a BCE egyetemi docense