A Szegedi Tudományegyetemen alakult 2024-ben Magyarország első olyan kutatócsoportja, a Geo Terroir Kutatócsoport, amely egy adott régió, terület komplex vizsgálatát képes elvégezni, ezzel segítve a gazdasági szereplőket – elsősorban a borászokat –, hogy terméküket tudományos alapokra helyezve állítsák elő és tökéletesen tudják pozicionálni a világpiacon.
A kutatócsoport vezetője Pál-Molnár Elemér, az SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézetének intézetvezetője, aki előadója volt a közelmúltban a Szekszárdi Tudásközpontban megrendezett Nemzetközi Lösz Terroir Konferenciának.
Pál-Molnár Elemér az InfoRádióban először a „terroir” fogalmáról beszélt. Mint mondta: a kutatócsoport a terroirt, mint a bor, a borászat holisztikus megközelítését próbálja tudományos alapokra helyezni.
„A terroir a mi értelmezésünkben a fizikai környezetet, az éghajlatot, a földrajzi fekvést, a domborzatot, a geológiát, az alapkőzetet, a talajt, a geológiai időt jelenti, és természetesen a biológiai anyagot, a szőlőalanyt, az oltványt, a talaj biodiverzitását. A terroirhoz tartozik még a kulturális, társadalmi, gazdasági, sőt még a politikai kérdések egy része is. Ezek a tényezők, vagyis a terroir együttesen határozza meg egy borvidékről, vagy ezen belül egy kisebb területről, termelőtől, vagy akár egy parcelláról származó bor egyediségét” – mondta az egyetemi tanár, és jelezte, a terroi-koncepció lényege, hogy egy adott terroir bora egyedi és megismételhetetlen, még akkor is, ha a szőlőfajtát vagy a termesztési és borkészítési technológiát pontosan le is másolják.
„Ahhoz, hogy ezt az egyediséget meghatározzuk, a terroir tényezőit azonosítanunk és tanulmányoznunk kell” – hangsúlyozta Pál-Molnár Elemér. Ennek a tudományos értelmezésnek volt fóruma a szekszárdi konferencia is.
A kutatócsoport vezetője arról is beszélt, hogy egy híresebb francia borvidék szőlő- és borkultúrája több mint 1500 évre tekint vissza. Ez folyamatos kultúrát jelent, folyamatos tanulást a saját hibákból. „Mennyiszer telepítettek rossz helyre rossz alanyt, hányszor nem találták el a szüret idejét és a borkészítésnek a különböző fázisaiban hányszor tévedhettek? Ez olyan tudást, olyan tapasztalatot ad, ami az évszázadok során rakódott egymásra, pédául így alakult ki, éppen Burgundiában a terroir koncepciója” – mondta a kutató.
A tudomány megpróbálta mindezt a tapasztalati tudást értelmezni, és rájött arra, hogy a tudomány adta eredmények és a tapasztalati tudás összeér. „Ebből az következik, hogy ezt a nagyon hosszú tapasztalati tudást esetleg a tudomány által lehetséges lerövidíteni. Nincs nekünk már arra időnk, hogy visszamenőleg ezeréves magyar borászati kultúrát tegyünk a boraink mellé. Viszont arra van lehetőségünk, hogy a tudomány adta lehetőségeket az értelmezésben használjuk, és ezáltal a megismerés idejét lényegesen le tudjuk rövidíteni, és közelíteni tudunk ahhoz a nemzetközi mércéhez, minőséghez, amely ezeket a borokat jellemzi, és így sokkal jobban tudjuk pozicionálni a borainkat mind a hazai, mind pedig a nemzetközi piacon” – mondta Pál-Molnár Elemér.