Az a gyerek, aki sokat internetezik, jobban ki van téve az online bántalmazás kockázatának, de nem a képernyőidő a legbefolyásosabb tényező – mondta az InfoRádióban Schlanger Márton, a Republikon Intézet kutatója, aki egy, a témában végzett felmérés eredményeiről beszélt.

„Nagyon érdekes kutatási eredmény az abúzus ingerküszöb indexként nevezett változónk, ami lényegében azt méri, mennyire érzéketlenedik el egy-egy válaszadó a mindennaposan előforduló bántalmazási formákkal szemben, mennyire gondolja, hogy beleférnek az enyhébb bántalmazó viselkedések, nem csak online, hanem offline is történő határátlépések. Minél inkább elfogadja valaki ezeket az abúzusformákat, annál nagyobb eséllyel van rizikója annak, hogy ki van téve ő maga is abúzusnak, akár súlyosabb formájának” – mutatott rá.

Az is nagyon sokat számít, hogy a gyereknek mennyire vannak aktív személyes kapcsolatai – tette hozzá. „Minél kevésbé van szociális élete egy fiatalnak, minél kevesebb közeli bizalmasa van, minél alacsonyabb önbizalma, annál nagyobb mértékben kitett az abúzusnak.”

A képernyő- vagy a közösségi médián eltöltött idő ennél kevésbé számít a szakember szerint.

A legnagyobb veszélyben a kiskamaszok vannak, a 11 éven felüli gyerekek, a vizsgált V4-országok közül a lengyeleknél és szlovákoknál a megszégyenítés és a kirekesztés igen gyakori.

„A legsúlyosabb esetek a szexuális bántalmazás, az élettel kapcsolatos fenyegetés, ezek ritkábbak, de azért előfordulnak mind a négy országban” – sorolta Schlanger Márton.

A felmérés szerint a bántalmazottak fele nem kér segítséget, úgy érzik, hogy nem olyan súlyos a helyzet, vagy maguk is meg tudják oldani a problémát.

„Nyilván az enyhébb bántalmazási formák esetében – például trollkodás – ez talán valamennyire érthető, bár nyilván azért ideális esetben jóval nagyobb arányú segítségkérés lenne. Ha kérnek segítséget, akkor változóan elégedettek a kapott segítséggel, és vannak olyan szereplők, akikben jobban és akikben kevésbé bíznak.”

Az áldozatok legjobban a barátaikban és a szüleikben bíznak, a tanárokban, a rendőrökben és a hivatásos segítőkben kevésbé. Kedvező tendencia, hogy a bántalmazottak már kevésbé szégyellik azt, ami velük történt, mint akár csak egy-két évtizede, ezért gyakran vállalják a nyilvánosságot is – mondta az InfoRádióban Schlanger Márton, a Republikon Intézet kutatója.

A cikk Herczeg Zsolt interjúja alapján készült.