A topológia a terek vizsgálata, a geometriából fejlődött ki – ezen a matematikai részterületen dolgozik az idei Bolyai-díjas, Stipsicz András.

„A geometriában nagyon fontosak a távolságok, a szögek. A topológia ezeket a tulajdonságokat elhanyagolja, inkább az alakok tulajdonságait, tehát a terek sokkal mélyebb strukturális tulajdonságait vizsgálja. A populáris megközelítés szerint egy topológusnak egy kerékgumi és egy bögre nagyjából ugyanaz, mert az egyiket a másikba úgy lehet gyurmázással átalakítani, hogy közben nem szakítunk és ragasztunk. Ez persze félrevezető, mert

azt gondolná az ember, hogy a topológusok tökkel ütöttek,

hogy nem tudják megkülönböztetni ezeket: meg tudják, de a tereknek olyan tulajdonságait vizsgáljuk, amelyek sokkal mélyebben gyökereznek” – mondta a díjazott.

A Bolyai-díj egyfajta számvetésre is alkalmat ad az ember pályája kapcsán, és Stipsicz András kettéválasztja szakmai életét: amikor tisztán a matematikában dolgozott, illetve amikor a matematikustársadalmat szem előtt tartva, a Rényi Intézet igazgatójaként.

„Amire igazán büszke vagyok, a négydimenziós terek vizsgálata és ezek struktúráinak a jobb megértése, módszerek fejlesztése; csomókat vizsgáltunk a háromdimenziós térben, ami nagyon szorosan kapcsolódik a négydimenziós terek megértéséhez, és ezekben értünk el olyan eredményeket, amire büszke vagyok. Hogy ezek igazán jók vagy kimagaslók, azt nem az én tisztem eldönteni, de örömmel dolgoztam rajtuk és adtam ezekről elő" – vallotta a kutató.

A European Research Council különböző bizottságaiban is dolgozott, most a tudományos bizottságnak a tagja a 22 közül, egyetlen matematikusként. A Bolyai-díjkiosztón a laudációban elhangzott, hogy munkájának köszönhetően került fel Magyarország a topológia tudományterületének a térképére. Korábban hat évet töltött külföldön a doktorija és egy későbbi kaliforniai lehetőség miatt, de nem merült fel, hogy kint maradjon.

„Nagyon sok erő hat így az emberre. Nálunk a családi megtartó erő nagyon erős volt, mindig hazaszólított. Én minden karácsonyra és minden nyárra hazautaztam, bárhol voltam is a világban. És ragaszkodom Magyarországhoz, mindig az is a szemem előtt lebegett, hogy a nagyszüleim, akik sokkal-sokkal nehezebb körülmények között éltek, ők is itt maradtak, az volt a nagyapámnak az álláspontja – és apám is ezt mondta –, hogy ha egy országot az értelmisége hagyja el, akkor ott valami komoly baj van. Úgyhogy azt nem tettem volna jó szívvel” – magyarázta.

Támogatja, hogy a fiatalok tanuljanak akár külföldön is, és megnézik, hogyan lehet dolgokat kicsit másképp is csinálni, mint itthon, „de aztán örömmel fogadjuk, ha hazajönnek”.

„A lényeg az, hogy nagy százalékban tudjunk a tehetségek közül visszacsábítani vagy visszahozni fiatalokat. Nem állunk nagyon jól ebben, de nem állunk nagyon rosszul sem. Tehát sikerül azért visszacsábítani tehetséges fiatal matematikusokat, örülnék, ha még többet sikerülne” – foglalta össze.

59 éves, sok minden van még, amit szeretne megérteni, akár bizonyítani is, így sikeresnek is lenni, de nem a siker miatt, hanem hogy megértsen egy struktúrát.

Az általa vezetett intézet szerinte jó állapotban van, a fejlődés most a tét.

„Kiépítenénk esetleg olyan irányokat is, amelyek eddig még nem vagy kisebb százalékban voltak jelen az intézet életében. Gondolok itt alkalmazott matematikára, a mesterséges intelligenciára, a hálózatkutatásra, mindarra, amivel a nagyközönség sokkal jobban látná, mire is való egy matematikai kutatóintézet" – mondta Stipsitz András.